2. Évad: 3. Rész

                                                        Harry Styles 

 Annyira elegem van már, hogy mindig úgy kell ugráljak ahogy Dave mondja..Most tölthettem volna egy kis időt Louisal, de az utolsó napomat se szánhatom arra, kit szeretek! Kegyetlen!

- Harry.Van valami baj?- húzta fel magát ülésbe az ágyon, gyönyörű kék szemei engem pásztáztak. Ha olyan helyzetben lennék, amilyenben nem vagyok, játszottam volna kicsit az agyával, perverzebb oldalamat mutatva neki.. De ez nem éppen az a pillanat.

- Nem, de én megyek..Dave írt, hogy a reptéren kell legyek..

- És ez nem baj..?- kérdezett vissza, csalódással szemeiben..Rosszul fogalmaztam, de már úgyis mindegy..

 Közelebb léptem és leültem mellé. A földet figyelgette, arcát a beszökő nap világította meg..Nem akarom őt itt hagyni! 

- Louis..- sóhajtottam, egyik tenyerem térdére téve, ő pedig rám nézett. Szemei könnyesek voltak, jól tudtam, hogy ez a búcsú utolsó pillanata, mert nekem innen haza kell mennem és ő nem láthatja a pisztolyokat és hasonló dolgokat amiket elrakok.. Csak jobban megijedne és talán félne is utána tőlem.- Ne sírj, kérlek! Két hónap, nem két év..kibírjuk! Utána pedig minden rendben lesz!

 Nemlegesen rázogatta fejét miközben arcomat nézte. Látszott rajta, hogy feszült. Ő sem akarja ezt, tudom, hogy ő szeret a legjobban. 

- Mi..Mi az, hogy minden rendben lesz? Szerinted a munkád, ami valójában gyilkolás, nem fog minden boldog percünkbe belerondítani? Harry..Ahj..Csak annyit tegyél meg, hogy nem mész el! Maradj itt velem, elintézzük, hogy a húgodat ne bántsák és utána megkérjük, hogy pakoljon hozzánk..- ajánlotta fel sírva..

- Dave egy akaratos köcsög..Ez nem menne..Louis, mennem kell, értsd meg!

- Jajj!- ugrott fel idegesen mellőlem majd megállt előttem..- Ha szeretnél, nem mennél el! Itt lennél velem, s megpróbálnád azt, amit mondok! De nem szeretsz, akkor csak kihasználtál! Soha sem szerettél igazán, azért tudsz így itt hagyni! Megkérdem "Van valami baj?" te meg rávágod hogy "nem".. Ha ez neked nem okoz bajt vagy esetleg annak a kis szívecskédnek fájdalmat, az elég szomorú..- idegeskedett.. Annyira rossz volt ezeket a mondatokat hallgatni.. Én nem szeretem? Ha nem szeretném, akkor ezelőtt húsz perccel nem mondtam volna neki.- Mondjuk, egy bérgyilkostól mit is várok..- Hangja elcsuklásával, hátat fordított és kiment..Épp kikötött a hajó így kitudott menni..- Szaladj Dave-hez.. Szopd le, vissza se gyere! Nem érdekelsz!.

  Kifele sétáltam a reptérre, a bőröndöt húzva magam után.. Louis mondatai jártak az eszemben.. Azt hiszi, hogy nem szeretem, hogy soha sem szerettem.. Aztán a fejemhez vágja a munkám..Pedig nagyon jól tudja, hogy nem szeretem csinálni és már elmeséltem neki, hogy miért kellett ilyenbe belefolynom.. S utána bevágja, hogy vissza se jöjjek meg hogy nem érdeklem.. Azt hiszi akarok valamit Davetől? Sohasem hallottam még, ennyire trágárul beszélni.."Szopd le!" - hát ez nagyon nem Louisra vall, de most rá emlékeztet..Annyira nem így képzeltem el, az utolsó együtt töltött perceket..Lehet, hogy már ha visszajövök, mással lesz azért amiért elmentem..? Istenem..De ha szeret, akkor nem lesz képes mással lenni, mást ölelni, mást csókolni, másnak mondani, hogy "szeretlek!"..Kifog tartani..!(?) A reptér egyik legeldugottabb kis sarkába kellett mennem, mindig ezen a helyen találkozunk, ha utazunk valamerre.. Már távolról láttam Dave és Brad széles mosolyát.. Én sajnos nem tudtam mosolyogni..Hogy is tudnék, mikor most kaptam néhány nem kért mondatot Louistól és ott kellett hagyni őt? Dve és Brad elé lépve, nyújtottam a kezem egy kézfogásra, mire gúnyosan felnevetett és a kabátja alá nyúlt..Mh...Mennyire jó lenne, ha Louis nyúlt volna így az én kabátom alá ölelkezés közben..Már most hiányzik..
- Styles..! Ég veled!- vigyorgott, majd egy erős fájdalmat éreztem oldalamban s onnantól sötét minden..

2. Évad: 2. Rész

     Sziasztok!
Visszatértem, mely remélem, hogy nektek csak öröm.
Viszont sajnálva veszem észre, hogy csökkent az olvasók létszáma,
illetve vissza jelzés is kevéske jön.. Sebaj! Majd hátha visszatérnek a régi olvasok! Nem nagy durranás ez a rész, de a következő ebből a részből fog kiindulni.. Nem rövid, remélem ez is csak jó nektek!
A design még nincs kész, mert lassú a gépem, de rajta vagyok az ügyön.
  Jó olvasást!                              

                             

                                       Harry Styles 

  Egy nagy hajót béreltem ki magamnak és Louisnak. Nem vagyok az a romantikus fajta srác, talán nem is leszek soha! De ezt a dolgot nem is a romantika miatt tettem, pedig tudom, hogy Louis elég régimódi is tud lenni és vágyik rá. Semmi kétség nem fér bele, ő a legszebb dolog az életemben, most mégis fájdalmat kell majd neki okozzak. Még néhány órája volt, mikor megígértem neki, hogy nem hagyom el soha. Viszont még ő aludt, nekem jött egy SMS miszerint Dave és Brad nem nyugszik. Fenyegetőztek Louis életével, mi már elég volt ahhoz, hogy teljesítsek nekik, de még ez sem volt minden! Leírták, hogy ha nem teszem azt, amit ők kívánnak, húgom élete is bánhatja. 

   Én nem is voltam vele tisztában, hogy él még a húgom.. Londonban és kisebb falvakban is az én nevem cseng, miszerint meggyilkoltam szüleim és húgom, de ez nem így zajlott. Szüleimet teljes szívből szerettem, de olyan tizenhat éves koromra, köddé váltak. Onnantól se a szüleimről, se a  húgomról nem tájékoztatott senki.. Már abban sem voltam biztos, hogy élnek, de ezek szerint mégis! 

    Brad a legmocskosabb az egészben, hisz ő jó barátja volt Louisnak, mégis hátat fordít neki, s belemegy a piszkos játszmába. Az ajánlat az, hogy én itt hagyom Londont és elmegyek velük Bradfordba, magára hagyva itt a nagyvilágban Louist. Bradfordba is csúnya ügyeket kell menni elintézni, magyarán mondva; Gyilkolni, fenyegetőzni, pénzt beszedni. Szívem szerint, nem mennék sehova, elegem van már a gyilkolásból és az összes ilyesmiből, de itt Louis és a húgom élete a tét! Két olyan ember élete, kit szeretek és nem akarok soha többé elveszíteni. Most, ha minden jól megy, akkor van rá esély, hogy találkozzak a szüleimmel és húgommal..

- Ez csoda szép, Harry!- nézett körbe a hajón Louis. Valóban tetszett neki, látszott az arcán. Annyira jó dolog benne az, hogy minden kis apróságnak is tud örülni..Pedig neki mindenből a legjobb járna..

- Tetszik?- kérdeztem vissza feleslegesen, majd átkaroltam és jó szorosan magamhoz húztam. Érezni akartam utoljára a csókját, az érintését, az illatát..Nem akarom itt hagyni. 

- Nagyon..- fúrta fejét mellkasomba, láttam, hogy mosolyog. Elmosolyodtam gyerekes kis tettén és hajába pusziltam. - Olyan jó, hogy örökre itt vagy nekem..- szemeimbe nézett, majd meghasadt a szívem.."Örökre itt vagy"- ha tudná, hogy holnap reggel mennem kell, akkor nem így gondolná. Holnap reggel, mindennek vége.. Legalábbis egy darabig, igen! Egy vagy esetleg két hónap, de nekem biztos vagyok benne, hogy egy örökké valóság lesz!

- Mhh.. Örökre..Bárcsak az "örökre" szó, nem csak egy napot jelentene..- gondolkodtam el hangosan, a földet pásztázva. Louisra néztem, ki összeráncolt szemöldökkel figyelt engem.

- Most nem értem..

- Louis..! Holnap itt kell hagyjalak..- ráztam a fejem, általában ezt teszem, ha ideges vagyok. Louis még mindig értetlenül nézett felfelé rám, gyönyörű kék szemei csalódással és kíváncsisággal voltak tele..- Dave újra felbukkant és a te életeddel fenyegetőzik..Mennem kell vele Bradfordba..- simítottam végig hátán.- Muszáj lesz, mert tudod milyen! Mindenre képes! Nem fogom hagyni, hogy keze ügyébe vegyen téged! Abba belehalnék! Maximum két hónapig távol leszel tőlem, de utána minden rendbe jön..

- Miket beszélsz, te? Mh? Szerinted, az normális, ha megint elengedlek? Elmész gyilkolni, hisz csakis ezért hívhat, én pedig üljek itthon és várjalak ki? Az ötvenes években vagyunk, hol a nők kivárták a haza érkező katona szerelmüket?! Felejtsd el! Nem fogok ilyenbe bele menni..Vagy megyek veled, vagy maradsz és tesznek amit tenni akarnak.. Feldobjuk őket a rendőrségnél és békén hagynak! 

- Ha feldobjuk őket, magukkal rántanak engem is és sittre kerülök. - néztem kék szemeibe. 

- Akkor vigyél magaddal!- suttogta nyakamba, vékony hangja finoman csengett vissza..

- De nem lehet! Dave-el kell lennem egy házban és félek, hogy..megpocsékolna..

- Ahj, Harry! - húzódott el tőlem, majd mászkálni kezdett a hajon. Csípőre vágta a kezét, rágta a száját..- Akkor meg ne menj!!

- Louis! Már meséltem a családomról.. És úgy néz ki, él a húgom.. Az ő élete is veszélyben van..

  Egy pillanatra megállt s rám nézett. Még mindig az ideg jelképezte őt, de láttam rajta, hogy megértett engem. Felfogta, hogy ez lesz a helyes. Egyénként is, én hiszem, hogy van olyan erős a szerelmünk, hogy kibírjuk ezt az időt egymás nélkül. Közelebb sétált majd átölelt..Magamba szívtam illatát, hogy soha se feledjem el. Homlokára pusziltam, nekem is nehéz lesz.. De nincs más választás. 

- Nem akarom..Nem akarom, hogy elmenj..- kezdett el sírni, felnézett rám így szemeivel kerültem szembe.. Csillogó kék szempár.. Könnyek hullottak folyamatosan belőlük, fájt őt így látni..Szívem kétszer gyorsabban vert, de ezt ő nem láthatta..

- Figyelj, Louis.!- súgtam fülébe, késztetve arra, hogy újra rám nézzen. - Kibírjuk., És minden egyes nap hívlak majd..- lepusziltam a könnyeket arcáról, majd lágyan ajkaira csókoltam. Apró kis puszikat hintettem pici szájára, majd végig nyaltam alsó ajkát és elhúzódtam tőle.- Szeretlek, nagyon!- gyönyörű szemeibe újra könnyek gyűltek, szorosabbra vette ölelésünk, majd mellkasomba bújva szipogott. Ennél hitelesebben nem is mondhattam volna, hisz ez szívből jött. Mindig is szívből jött, de soha sem voltam képes úgy kimondani, hogy az teljesen hiteles legyen..Most sikerült!

- Én is téged..- nézett fel rám ismét, szemeiben a könnyek csillogtak. Lehajoltam s megint megcsókoltam. Bejutásért könyörgött nyelve, azonnal megadtam neki. Vándorló útja nyelvének kezdetét vette a számban, nekem pedig kezem a testén. 

 Fenekébe csíptem, mire elhúzódott tőlem, majd egy mosoly kíséretével a nyakam köré fonta karjait ezt kihasználva, felkaptam az ölembe és bevittem a hajó egyetlen szobájába. Tudom, nem ez a legalkalmasabb helyzet erre, de ki akarom használni ezt a maradék kis időt. Végül is két hónapig nem fogom látni, nekem ez így is, úgyis kín lesz nélküle..

 - Harry..- suttogta, mikor letettem az ágyra.. Hajamba túrtam, nem tudtam mit szeretne. 

- Csörög a telefonod..- mosolyogta édesen, legszívesebben neki estem volna és végig csókolgattam volna egész testét.. 

- Még jó füled van, kicsi nyuszim..- vigyorogtam rá kajánul, mire ő kissé elbizakodva vont vállat. 

 Zsebembe nyúltam, majd kivettem belőle a telefont..Nem hívást, hanem SMS-t kaptam..

"Harry! Egy fél órán belül, legyél a reptéren! Húz az idő, siess!                               Remélem, jól döntöttél! A reptéren találkozunk, STYLES!                                                                                 Üdv: Dave"  

   Elolvastam az üzenetet és  vissza dugtam a zsebembe a telefont..Biztos vagyok benne, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene.. Dave nem a semmiségért hív most a reptérre, van valami a háttérben..Érzem..! 

2. Évad/1.

                                                 Louis Tomlinson

  

Fura egy álmom volt az éjszaka..Igazából, kevés dologra emlékszem, csak az maradt meg bennem, hogy Harry egy másik nembeli emberrel volt...A lánynak szőke haja, fekete tűsarkúja volt és Harryvel egymagasságú. Irigyeltem, amiért nem kellett lábujjhegyre állnia egy csókért, viszont fájt, hogy megcsókolta. Én a fa mögül észre vettem őket, s odasétáltam eléjük, hogy megzavarhassam enyelgésüket, de nem jártam sikerrel. Harry rám nézett, majd a újra megcsókolta a lányt..Nagy szemekkel néztem őket, a sós könnyek előtörtek a szemeimben, megszólalni se tudtam, csak a fájdalmat éreztem amit ez a látvány okozott..    

- Most miért nyavalyogsz?- húzta fel gúnyosan Harry a szemöldökét, ekkor már engem nézett, de ez nem az a nézés volt amit én szeretek...Nem tudtam válaszolni, inkább hagytam a könnyeket tovább szaporítani. - Nem érdekelsz, minek jöttél utánam? Ő az akit szeretek.. Húzzál innen! Egy ringyó vagy! Nem is értem, hogy lehettem veled! Tiszta törpe, ronda kis lelkizős pöcs vagy! Takarodjál el!- mosolygott ugyan, de nem jószívűen.. Ez a mosoly csak azt takarta, hogy mennyire utál.. Csak gúnyolódott rajtam.  - Louis..- éreztem meg arcomon puha kezét..Rúgkapálni kezdtem lábaimmal, oly hevesen, hogy nem sok híján lerúgtam magam mellől Harryt.- Louis.. Nyugi! Miért sírsz? Mi a baj?- aggodalmaskodott, ekkor jöttem rá, hogy végre felébredtem és vége az idétlen álomnak. Megtöröltem könnyes szemeim és a mellettem fekvő Harryre néztem, ki ijedten nézete arcom. - Mi a baj, kicsim?

- H..Harry..- szipogtam.. 

- Mondd..!

- Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elhagyni!- néztem smaragd zöld szemeibe, melyek félelemmel és csillogással volt megtöltve. Elmosolyodott és közelebb hajolt. 

- Ígérem..- puszilt homlokomra én pedig gyengéden végigsimítottam karján..- Öltözz fel gyorsan, addig csinálok reggelit! Utána pedig szerintem, megyünk hajókázni..- mosolyogta büszkén.. Hajókázni..Még sohasem ültem hajón..

- Okés!- bólintottam..- Na, akkor sicc! Csináld a reggelit! Nem akarok éhen halni!- vigyorogtam, s eltoltam magamtól. 

- Nyugi nem fogsz!- csókolt ajkaimra s felállt az ágyról. Egy alsónemű volt csupán rajta, ami szenzációsan állt neki, de nem kémlelhettem benne túl sokáig mert kilépett az ajtón..

     Lelöktem magamról a puha, zöld színű takarót és a szekrényhez léptem.. Minden nadrágom színes szinte.. Kék, zöld, piros, barna és fekete.. Meg talán két fehér. A fekete nadrágomnál maradtam és egy fehér pólónál.. Erre még felvettem egy fekete cipzáros pulcsit és felhúztam a szintén fekete Vans cipőmet.. Beálltam a tükörbe és végignéztem magamon..Mintha gyászolnék valamit, vagy valakit! Nem baj, jól áll a fekete..

  Hajammal nem foglalatoskodtam, leszaladtam a konyhába, hol már finom illatok szálldogáltak.. Harry a konyha mester..! Na nem! Ő borzasztóan rossz a konyhában..

- Mit készítesz?- ültem le az asztal melletti székre. Harry rám nézett, végig mért majd mosolyogva közelebb lépett.

- Hagymás tojást és gyümölcsös teát..- hajolt le, s lopott tőlem egy csókot. Körbefogta arcom, s hosszadalmassá tette csókunkat, mit egyáltalán nem bántam. Végig futtattam kezemet oldalán, mire Harry az ölembe ült. Még ilyen sem volt, általában én ülök az ölébe.  Átöleltem derekát és újra megcsókoltam..

- Harry..- húzódtam el tőle.- a tojás.. Nem kéne figyelned?

- Lezártam..- mosolygott majd arcomra puszilt s felállt. Megtálalt majd leült mellém.- jó étvágyat, kicsi nyuszim!