13.Rész

          Sziasztok! Kicsit elszomorít hogy csupán egy komment jött, de biztos vagyok benne hogy
többen olvasták. Lehet picit unalmas vagy nem is tudom milyen jelzőt kéne használnom erre a részre, de
az is közre játszik hogy betegen írtam meg..A fejem majd szét robban és fáj nagyon a torkom, de imádok írni
és utálom ha sokat kell várnotok egy részre..Remélem elnyeri tetszéseteket..A következő résszel kapcsolatba: Nagyon "happy" lesz és tervezésem szerint cuki rész lesz. =)♥Jó olvasást!♥
                Xx:.Eu

                                    Louis Tomlinson 

 

Miután letettem a telefont, elterültem franciaágyamon és élveztem a csöndet. Ilyenkor mindig csöndes az egész ház, mert anya nincs itthon és meg kell hagyni, anya az olyan mint egy házi sárkány. Nagyon hangosan tud kiabálni és túlságosan akaratos. Néha úgy érzem hogy semmibe néz, ez a Lilienes dolog is csak erre utal. Ha annyira szeretne és egy picit is törődne velem, akkor megértette volna hogy nem akarok osztozkodni a csepp szobámon, de ebbe már bele kell nyugodnom. Halk kopogást hallottam, vigyor kúszott arcomra azonnal kiáltottam hogy bejöhet, de nem az jött be az ajtón akire én számítottam. Becsukta maga után az ajtót majd leült az ágy szélére, én nem ültem fel hozzá csak feküdve figyeltem majd szétrobbanó arcát.

- Louis, te most azonnal felállsz és felöltözöl majd jössz velünk!- parancsolóan beszélt, egy pici mosoly sem volt arcán, pont azért hogy tudassa velem, nem fogja tűrni ha nemet mondok, de ez engem nem érdekelt. Nemlegesen megráztam a fejem mire ő idegesen felsóhajtott és barátságosan vállon ütött.- Ha Harry miatt nem jössz bulizni, akkor kinyírlak! Az a srác nem érdemel meg téged! Csak ki fog használni mint az összes többit..utána meg ne mondjam hogy milyen sorsra kerülsz.- okoskodóan próbált felvilágosítani, de épp az ellenkezőjét érte el, csak jobban összezavart. Még mindig nem értem hogy Brad honnan ismeri Harryt és mi baja van vele.

- Nem, azért nem megyek mert nincs kedvem! Mi a bajod Harryvel?- nem féltem rákérdezni, Brad nem volt még velem túl kemény így nincs tőle miért tartanom. Felállt az ágyamról és az ajtó felé vette az irányt, egy pillanatra az hittem, meg se hallotta amit kérdeztem, de szerencsére megállt az ajtó előtt és háttal nekem, válaszolt.

- Kérdezd meg tőle a vezeték nevét.- ezzel kiment.

   Érdekes dolgot mondott, még a vezeték nevét sem tudom pedig biztos valami rossz dolog áll mögötte, bár nem értem mi lehet olyan nagy baj a vezeték nevével de amikor erre rákérdeztem Harry azt felelte hogy megutálnám. Vagyis nem pontosan ezt mondta de ez volt a lényege. Nekem ugyan mindegy hogy mi a vezeték neve, de Brad már belém hozta a kíváncsiságot meg hát csak illene ennyit tudnom róla. Egyre jobban vártam hogy megérkezzen, hogy leüljön mellém, puszit leheljen számra és megkérdezhessem utó nevét, de már kezdtem azt gondolni hogy átvert és igazat mond Brad, csak kiakar Harry használni..de ő nem ilyen, miért használna ki? Semmire se vagyok elég jó, azt se értem miért állt velem szóba egyáltalán. Végre, kocsi hangot hallottam, azonnal felálltam és az ablakhoz sétáltam hogy megnézhessem az e akit várok, de csalódnom kellett..ismét! Anya parkolt le a ház előtt, minden esetre ez is jobb mint a semmi. Akár mennyire is idegfeszítő néha anya, én szeretem őt mert egész kicsi korom óta gondoskodott rólam. Én akkor is dicsérni fogom ha majd ő lehord mindennek, mert ez befog következni ha egyszer megtudja nemi hova tartozásomat. Lementem a konyhába mert láttam ablakon keresztül hogy anya alig bírja becipelni a szatyrokat.

- Segítek.- lépdeltem mellé és kivettem kezéből két szatyrot így nála is csak kettő volt. Segítettem neki kipakolni mindent és helyére tenni.- anya az a Lilien hol van?- még leültem az asztalhoz, eszembe jutott a csaj akit mióta hazajöttem nem is láttam. Anya a szekrényből kivett egy tányért és előkészült az ebéd készítéshez, majd mondatomra rám pillantott.

- Úgy döntött hogy inkább a barátnőjénél tölti ezt a fél évet.- válasza meglepett, de mégis jól esett. Egy aprót bólintottam majd felálltam és segítettem neki répát hámozni..vagyis csak azért hogy ehessek a sárgarépából.- Louis! Te ravasz, hámozd ne zabáld be!- nevetett.

   Rántott húst és francia salátát készítettünk. Ettünk majd mindenki elvonult, én a szobámba anya és apa pedig a nappaliba. Mikor beléptem az említett helyre, telefonom csörgése fogadott. Kezembe vettem a készüléket majd megnéztem a kijelzőre írt nevet. "Harry".

- Szia!- szóltam bele boldogan..

- Előttetek álok az autóval, gyere ki.- mély rekedtes hangjára mosoly kúszott a számra. Letettem a telefont és mint valami versenyautó, rohantam lefele hozzá. Az autónak dőlve várt, ha választanom kellene hogy az Audi R8-as verdája vagy ő nézett ki jobban akkor Harryt mondanám. Hajával játszott a szél, szemei már messziről is ragyogtak, kockái pedig kirajzolódtak a fehér feszes pólón. Közelebb mentem hozzá, megálltam előtte de nem mertem arcára nézni így fehér tornacsukáját figyeltem. Megfogta derekam majd úgy átölelt, fejét a vállamra hajtotta..fura volt.- Louis..tudsz jég korcsolyázni?- kicsit elnyomott magától hogy szemeimbe nézhessen, arcán ott ült az a ártatlan kis vigyor ami miatt én is mosolyogni kezdtem. Kérdése gondolkodtató volt, még én magam se tudtam hogy tudok e..Megrántottam a vállam, számat lefele görbítettem így grimaszba vágva arcom.- Pedig most jégpályára fogunk menni!- jobb kezével cirógatta csípőm balt pedig derekamon pihentette. Egy aprót bólintottam, majd megvártam még elenged és kinyitja nekem az ajtót. Beültem az autóba és figyeltem ahogy ő is megteszi ezt. Bekapcsoltam a biztonsági övet, ő is ugyan így tett majd elindultunk. Szemeimet nem tudtam levenni tökéletes arcáról, ő mind ezt csak mosolyogva tűrte nekem. Megállt mert a jelző lámpa pirosat mutatott, rám nézett mire én azonnal elpillantottam róla erre ő hangosan felkuncogott.- Szeretem látni a szemeidet.- nem néztem rá, de éreztem hogy még mindig engem néz és mosolyog. Lassan ráemeltem tekintetem de eddigre már a lámpa zöldre váltott és nem engem nézett. Az ablakon bámultam kifele, figyeltem a gyönyörű táját és a különböző éttermeket, boltokat. Eszembe jutott amit Brad mondott, tudtam hogy erőt kell vennem magamon és rákérdeznem csak félek hogy ezzel a kérdéssel elrontom az egész napját és az enyémet is. Úgy döntöttem, finomabban hozom fel neki a témát, vettem egy nagy levőt, és hozzá kezdtem.
- Mesélj magadról!- félős hangon, egyáltalán nem parancsolóan hozzá szóltam. Arcát figyeltem, ami nem vált pirossá tehát nem lett ideges így nekem bátorságot adott hogy folytassam.- Mondd el legalább a vezeték neved!
- Cox..Harry Cox a nevem..

12.Rész

               Sziasztok! Megírtam ma az új részt, és remélem legalább ti
meglesztek vele elégedve, mert én nagyon nem vagyok. Szerintem egy pocsék 
rész lett, legszívesebben kitöröltem volna és újra kezdeném, de ehhez nincs szívem! :(
Kérlek titeket, KOMMENTBEN ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET! 
Mindig nagyon jól esnek a biztató kommentjeitek! Jó olvasást!  
                                                                   Xx.:Eu

                      

                                              Louis Tomlinson

  Fájt a fejem, ami nem is csoda ezek után. Nem nagyon szeretem ha sokan vannak körülöttem vagy nincs egy kis magánszférám, eddig a szobám volt ami ezt biztosította, de hogy most ez a Lilien is ebben a szobában lesz, nem lesz nyugalmam. Nem valami szimpatikus a csaj, még akkor se ha csak egyszer láttam még jóformán még a hangját sem hallottam, de nem is akarom. Harry elment, állítása szerint valami nagyon fontos dolga van, így egyedül maradtam. Ő is arra biztat hogy próbáljam meg és osztozkodjak a szobámon, csak az a baj hogy ez nem olyan könnyű mint mások látják. Engem már az a tény is kikészít hogy valaki más ugyan abba a családi házba fog lakni mint én, nem hogy még egy szobába legyek vele. A lányokkal csak az a bajom, hogy túl sokat nyavalyognak és mind úgy tesz mintha kiskirálynő lenne. Ez a Lilien is ilyennek tűnik első látásra, én meg nem fogom vigasztalni ha bánatos mert nem szeretek minden embert közel engedni magamhoz, utána mindig én esek pofára. Harry az egyetlen akivel ennyire hamar megbarátkoztam.

- Louis..- halk, női hangot hallottam majd az ajtón bekukucskáló arcot.- Figyelj csak..Tudom hogy nincs kedvedre ez a helyzet, de nincs máshová menjen. Képzeld a helyzetébe magad, neked hogy esne ha valaki íy reagálna mint ahogy te tetted? - beljebb jött és leült mellém az ágyra. Magyarázott, végig tekintetemet fürkészve de én nem néztem rá. Valahol igaza volt, de akkor is túl sokat követelnek már tőlem, csak azért mert náluk lakok. Elálltam dolgozni a kedvükért, belementem hogy minden hónapban lenyírom a kertben a füvet, lemosom apa autóját ha kéri most meg még ez is. Szerintem eleget teszek már, így is köszönjék meg hogy a fizetésem felét odaadom nekik, mert ők ezt is kiharcoltál hisz ők tartanak el engem elmondásuk szerint.- Louis, én nem fogok neked könyörögni! Akár tetszik, akár nem, Lilien itt lesz! Szeretném ha elmennél vele egy bútorboltba és kinéznétek valami jó cuccot ide szobába, mert ez így nem lesz jó. Aztán ha hazajöttél pakolj össze, csinál egy kis rendet! A bútorokat pedig úgy intézd hogy holnap érte tudjunk menni.- adta le a parancsot, csak néztem őt ahogyan motyog, de amit mondott szinte meg se hallottam. Úgy tesz mintha én lennék az inasa. Takarítsak? Én? Na, hát azt még várhatja! Nekem megfelelő rend van a szobámban, anya csak az a tisztaság mániás. Neki már az is rendetlenség ha a szekrényen van valami oda nem való.

- Oké. Akkor te kitakarítod a szobám még én magamban elmegyek bútort nézni.- alkudtam, a te-t és a magamban-t jól megnyomtam, hogy érthetőbbé váljon számára. Nemlegesen megrázta a fejét és felállt mellőlem.

- Az én verzióm marad! Gyere, mert Lilien már csak rád vár!- türelmetlenül intett, én meg mint valami pincsikutya mentem utána a napaliba. Az a lány még mindig ugyan ott ült, mikor leértünk ránk nézett viszont amikor meglátott azonnal az asztalon lévő virágot kezdte nézni.- Lilien, mehetek!- mosolyogta anya, mire a csaj felnézett rá, rám pillant majd felállt és mellém állt. Aktiválva magam, köszönés kép intettem anyának és elindultam az ajtó felé. Lilien szorosan jött utánam, majd mikor kiértünk mellém sietett hogy egymás mellett tudjunk menni. Nem néztem rá, viszont éreztem hogy az ő tekintete rajtam van. Próbáltam nem bunkó lenni, ami nekem nagyon nehéz így csak csöndben zsebre vágott kezekkel hallgattam magassarkúja kopogását. Idegesítő egy hang, minden lépése hallatszik. Már csak a kíváncsiságtól lábbelijére néztem, egy fekete masnis magassarkú volt, amit én soha se neveznék cipőnek, bár egy nő szemében ez a legjobb cipő. 

- Miért..miért olyan nagy baj hogy veled kell lennem egy szobába?- meglepett hogy megszólalt, érződött hangján hogy félt, gondolom mióta elindultunk ez az egy kérdés foglalkoztatta. Egy pillanatra ránéztem, engem nézett de nekem nem volt kedvem jó pofizni, mosolyogni rá így inkább a földet vizsgáltam tovább. Csak az volt a fejemben hogy nem akarom ezt. Rossz hogy fél tőlem, így nem fogok szemét lenni, de nem is fogom túlságosan visszafogni magam.

- Magamban szeretek lenni.- végül válaszoltam neki, nem a teljes igazságot mondtam, de nem is kell neki mindent tudnia.- Mind egy amúgy. Belegyeztem és kész!

  

Az egyik kedven bútorboltomba mentünk, nem tudtam pontosan mit kell kinéznem de szerintem az első és legfontosabb az új ágy mert nem akarok más mellett aludni. Lassú léptekkel besétáltunk az üzletbe és megkértük az egyik eladót hogy mutasson valami normális kinézetű ágyat. Nagy volt a választék, nem volt köztük valami sok egy személyes ágy inkább franciaágyak voltak jobban. Csak ekkor jutott eszembe hogy, ha még egy ágy bekerül a szobámba akkor nem lesz elég hely. A franciaágyamtól nem fog beférni még egy ágy, így nekem is új ágy kell. Ez is szuper, a szüleim még pluszba az új ágyam árát is kérni fogják! A fizetésemből semmi se fog maradni a végén!

- Ez jól néz ki!- mutatott Lilien az egyik egy személyes ágyra ami tölgyfából volt készítve és elég magas volt, csakúgy min az ára.- Ez jó lesz?- nézett rá kérdően, mire csak bólintottam. 

- Ennyi?- kérdeztem vissza, Lilien válasza is csak egy bólintás lett.- Akkor oké..- ezzel elmentem mellőle és az eladó mellé sétáltam és lebeszéltem vele hogy holnap jövünk az ágyért aztán hazaindultunk.
   Az út még csöndesebb volt mint odafele, egyikőnk sem szólt egymáshoz. Nekem nem is volt ez baj, elvoltam a saját kis gondolataimmal, próbáltam belelátni Harry fejébe. Arra gondoltam, hogy vajon mit gondolt amikor anya bekopogott és abba kellett hagynom kényeztetését vagy amikor elpanaszoltam neki hogy mit akar anya. Lehet hisztisnek tűnök neki, de én nem tartom annak magam mert szerintem normális dolog az, hogy nem akarok egy alig ismert lánnyal lakni egy szobába.
Amikor hazaértünk, anya nem volt otthon így felmentem a szobába és parancsának eleget tettem, kitakarítottam. Csak az ágyamat kellett bevetnem, az egyik szekrény kopp üres így oda be fog férni a csaj cucca. Épp leakartam menni a konyhába, mert már kopogott a szemem az éhségtől, de megszólalt a telefonom. Megálltam a szobaajtóm előtt és kivettem a zsebemből.
- Szia! - szóltam bele, mire Brad köhintett egyet. Brad mindig titokzatos pont ezért kicsit kiszámíthatatlan, soha se tudom pontosan hogy hol van vagy hogy mit akar. Régen azt hittem hogy ő a legjobb barátom de rájöttem hogy csak egy jó haver, semmi több.
- Szia! Ma nem jössz bulizni? Én, Sam, meg te..
- Nem..Ne haragudj!- igazat kellett mondanom, nem igazán lett volna kedvem még este őrjöngeni a sok ember között.
- Jaj! Persze, neked semmihez sincsen kedved! Folyton Harry-vel vagy!- lázadóan és egyben idegesen szólt. Érdekeset mondott, meglepődtem. Nem is tudtam hogy ő tud Harryről, senki se tud róla akkor ő mégis honnan?
- Mi? Honnan tudod?- tettem fel a számomra talán legérdekesebb kérdést. Hangosan felnevetett de nem szólalt meg.- Brad! ha megyek akkor majd visszahívlak!- erre letettem a telefont és már egy másik számot tárcsáztam.
  Hogy Brad ne duzzogjon, elmegyek vele bulizni de csak úgy hogy ha jön Harry is. Kicsit ellazulna ő is és legalább meglátnám milyen ha bulizik. Első hívásomra felvette a telefont.
- Szia, Louis!- szólt bele, kissé fáradtnak tűnt így felmerült bennem hogy biztos kérdezzek e rá, de egy próbát megér.
- Harry, nem jössz..ma..el velem bulizni?- kissé gyerekesen és túlságosan félénken kérdeztem meg de az a lényeg hogy megtettem.- Na, akkor jössz?
- Jó..Oké, legyen. De hova megyünk pontosan?- mély hangja bizsergést keltett egész testemben, a hideg is kirázott nehéz elhinnem hogy egy ilyen srácnak mint Harry bejövök.
- Nem tudom pontosan mert Bradel megyünk!- jelentettem ki, hangosan felsóhajtott és egy "nee"-t morgott. Nem tudom most mi baja lett hirtelen, azt se tudtam hogy ő ismeri Bradet, de azt se hogy Brad ismeri őt. Ezek szerint Harrytől tudja Brad hogy 'ismerkedek' Harryvel.- Most mi a baj?
- Ahj..Csak..Az..Jó! Semmi!- értelmetlenül beszélt, minden szava után sóhajtozott mintha félne valamitől.
- De nem kell jönnöd ha nem akarsz!- nekem se volt sok kedvem, és ha nem akar jönni akkor nem kell, én se megyek akkor.
- Louis, ne haragudj! Ha szeretnéd akkor majd este érted megyek és elmegyünk valahova, de..Bradhez nincs kedvem.- meglepett hogy azt mondta elvisz valahová, nem tudom mi baja van Bredel de ha elakarja mondani akkor elmondja. Hangján érződött hogy fáradt így nincs szívem azt mondani hogy este jöjjön értem mert ez neki csak kínzás lenne.-Vagy most érted megyek!
- Ne, ha fáradt vagy maradj otthon és pihenj!- tiltakoztam, csak is a jót mondtam neki akkor is ha azt akartam hogy jöjjön értem és öleljen szorosan.
- Nem vagyok fáradt! Ha fáradt leszek, akkor meg alszok majd veled!- éreztem hangján azt a kaján mosolyt ami mondata miatt jelent meg arcán. Halkan felkuncogtam oly annyira hogy majdnem az ajtónak estem, szerencsére sikeresen megtartottam magam.- Megyek oda hozzád..Az a csaj meg addig el tud menni valahova.- hát igen..Arról a csajról teljesen megfeledkeztem, még örültem hogy Harry megint átjön úgy hogy kb olyan három órája mehetett el, de Lilien is itt van. Végül is igaza van Harrynek, addig Lilien is letud menni a nappaliba.- Sietek!

11.Rész

                                                  Harry Styles  

   - Beakarom fejezni amit reggel elkezdtem!- puszilgatni kezdte nyakam és egyre intenzívebben mozgott rajtam.. Úgy éreztem, ez a legszebb pillanat az életemben. Kezemet csípőjére helyeztem, hogy ha kell akkor tudjam adni a tempót, a másikkal bal combját simogattam. Gyorsabb tempóban mozgott merevedő férfiasságomon, így az élvezetet is jobban növelte, szemeimet lehunytam és halk sóhajok hagyták el a számát a bizsergős érzésre. Louis egyik kezét lejjebb csúsztatta mellkasomról, teljesen le a hasamon majd a nadrágom szélénél megállt és beleakasztotta ujját. Ezzel a mozdulattal ő is sokkal lejjebb csúszott, már nem is rajtam ült. - Vedd le!- bökött a farmeromra én pedig azonnal felemelkedtem és tettem amit kért. Láttam, ahogyan ágaskodó férfiasságomat nézi és hogy mosoly kúszott arcára a látvány miatt. Két lábam közé furakodott, egyik kezével gyengéden merevedésemre markolt másikkal meg combomat cirógatta. Érdekes, hogy ennyi tettével már lázba is hoz. Masszírozni kezdte férfiasságom melyet még alsónadrág fedett. Kicsit közbe felhajolt hogy megtudjon csókolni. Meleg, édes ajkait enyémnek nyomta és rácsókolt. Hamar elhúzódott én pedig most megtettem amit eddig nem, nyakára fektettem tenyerem és onnan visszahúzva újra megcsókoltam amit viszonzott is, csak belemosolygott.- Kis huncutka! - kuncogta, miközben erősebben belemarkolt férfiasságomba. Meglepő módon, kezét egy másodperc alatt alsónadrágomba vezette és onnan kényeztetett tovább, az izgalom csak nőtt az pedig fokozta, hogy közben végig nyakamat csókolta. Kezét kivezette boxeremből és megpróbálta levenni rólam, ami nem sikerült elsőre neki így segítettem rajta. Kicsit feljebb toltam csípőm így már sikeresen levette és a fekete anyag már a földön landolt.. Arca cékla piros lett a látványra, reménykedtem benne hogy most nem futamodik meg. Még lejjebb csúszott és most már mind két kezét péniszemre rakta. Finoman húzogatta rajta tenyerét majd meleg nyelvével csinált egy kört a felső részén, aztán egyre többet csúsztatott szájába. Nekem, megfelelő tempóban nyalta végig. Éreztem, ahogyan remeg a keze. Folyton arcát figyeltem, úgy ahogy ő az enyémet
- Louis! Engedj be!- halk kopogást hallottunk és egy hozzá járuló női hangot. Louis felnézett rám, majd felállt és várta hogy én öltözzek fel. Sóhajtottam egy nagyot aztán vissza vettem magamra a ledobált ruhadarabjaimat. Leültem az ágyra és figyeltem ahogyan Louis kinyitja édesanyjának az ajtót. Igazából, Louis szerencsés srác hisz itt van neki a családja aki törődnek és óvják őt. Kicsit elvoltam keseredve hogy nem jutottam el a csúcsig, mert abba kellett hagyni. - Kérlek, gyere le velünk a nappaliba.- mosolygott édesanyja, oly elbűvölően mint Louis szokott. Mielőtt ki nem ment még rám pillantott, aztán ment az anyja után.
   Az ágyon ülve figyeltem apró szobáját. Kis apró, mégis minden megvan benne ami kell. Nem láttam még az egész házat csak egy részét, de azt tudom lekövetkeztetni hogy a szülei nagyon odafigyelnek arra hogy Louisnak mindene meglegyen és semmiben se legyen hiánya. Tökéletes élete van! Kicsit gondolkodtató, hogy még miért lakik szüleivel huszonegy évesen, ilyenkor már mindenki külön kezdi megkóstolni az életet, de Louis még sem teszi ezt, ő teljes mértékben szüleire hagyatkozik..meglátásom szerint!

                                                 Louis Tomlinson 

  Fogalmam sem volt hogy miért hívhattak le anyáék a napaliba, jobb lett volna ha egy kicsit később szólna mert így nem tudtam befejezni Harrynél amit elkezdtem, pedig nagyon szerettem volna mert túl csúnyán tettem vele reggel. Nem rám vall hogy ennyi megismerkedés után már ezt teszem, de úgy tűnik Harry más. Kíváncsian lépegettem anya után, azon gondolkodva hogy vajon miért hívnak le engem is. Egy tippem volt, az hogy elnézést akarnak kéni és anya végül azt mondja hogy nem kell bemutatnom nekik "szerelmemet".
Leértünk a nappaliba, hol egy barna hajú csinos lány ült, a szembe szomszédunkkal.
- Na, tehát Louis..-kezdett bele anya, mosolyogva.- Ő itt Lilien.- mutatott a lányra, aki amikor ránéztem halványan elmosolyodott majd a földre pillantott.- Tamara lánya, Tamara egy fél évre elmegy Németh országba dolgozni..Így Lilien addig nálunk fog lakni és szeretném ha osztozkodnál vele a szobádon, kicsit majd átrendezzük hogy két ágy legyen bent meg hogy Liliennek is legyen egy kis szabad tere.- végig mosolygott, de én nem voltam ennyire jó kedvemben mint anya. Ott kellett hagynom Harryt a szobámban magába és kiderül hogy a szomszédunk lánya, akit alig ismerek, nálunk fog lakni méghozzá velem egy szobába. Hát, ilyenkor baromi idegesítőek a  szüleim.
- Hogy mi van? Ő? Velem egy szobába? Ne viccelődjetek már, én nem akarok osztozkodni azon a kis egérlyukon! Feledjétek el!- kezdtem lázadásba, mire Lilien ijedtem és egyben szomorúan rám kapta tekintetét.
- Louis, nyugodj meg! Azt szeretném ha egy két napot együtt töltenétek hogy megismerhessétek egymást egy picit, így küldd haza most azt a göndör srácot.
- Hát azt még lesheted!- ezzel megfordultam és felmentem a szobába. Becsaptam magam után az ajtót, úgy hogy az egész ház beleremegett. Harry értetlenül nézett engem miközben az ágyam szélén ült. Dühösen lehuppantam mellé és kifújtam az eddig bent tartott levegőt.
- Én nem fogok azzal a..Liliennel lakni egy szobába! - mondogattam magamnak, de úgy tűnt hogy Harry is meghallotta mert még mindig értetlenül nézett engem.- A szomszédunk elmegy egy fél évre Némethbe és a lánya Lilien addig nálunk fog lakni méghozzá velem egy szobába.- magyaráztam neki.- És anyunak van akkora képe, hogy azt mondja hogy küldjelek téged haza és ismerkedjek meg azzal a Liliennel. Hát ez felejtős, mert  nem akarom megismerni és nem akarlak téged elküldeni. Elegem van hogy úgy kell folyton pattognom hogy a szüleim akarják, basszus már huszonegy vagyok nem tíz!- minden dühömet kiadva felvilágosítottam Harryt, aki csak édesen mosolygott mind azon amit mondtam neki.- Miért van ilyen jó kedved?- néztem rá morcosan, mire felkuncogott.
- Olyan jól áll mikor mérges vagy.- vigyorgott majd nyomott egy puszit az arcomra és felállt mellőlem. Érdeklődően néztem utána, hogy mégis hová akar menni.- Adj annak a csajnak egy esélyt..ismerd meg legyetek barátok..ezzel a szüleidnek teszel jót!- szavai megleptek, mindig megtud valamivel babonázni Harry. Most például ezzel a jószívűségével, de meg kell értenie hogy nem akarom mert nem! Ha ezzel a lánnyal kell majd osztozkodnom a szobámon akkor semmit se fogok tudni magamba csinálni, Harry se lenne ilyen nyugodt velem egy szobába ha lenne egy szempár aki végig néz minket.- Louis, látom rajtad hogy nem tetszik a dolog, de ne makacskodj!
- De Harry! Én nem! Nem fogok ebbe belemenni. 

10.Rész

            Sziasztok!   egy hosszabb résszel jelentkeztem /remélem nem gond/ 
mert láttam a kommentekben hogy erre vágytok! Mivel délután négyig suliba
szoktam lenni /mint ma/ ezért ezt a részt is egy délután alatt írtam meg, és nagyon sokat
dolgoztam rajta, így kérlek titeket hogy közöljétek velem véleményeteket!
Imádom írni a blogot és annyira jól esnek a kommentek hogy még anyának is megmutatom 
őket!! XD De komolyan! Na, a rész!! Hát, örülni fogtok, de lesz benne egy olyan rész ahol nem annyira!
Jó olvasást!
  Xx.Eu

                                                    Harry Styles

 

Miután hazavittem Louist, én is haza mentem. Sok minden bántott ami miatt a kedvem se volt valami pompás. Csak ültem a kanapén, lábamat az asztalra pakolva és gondolkodtam. Nem titok, szerintem mindenki sejtheti hogy csak is Louis járt a gondolataimban. Próbáltam kitalálni hogy mitől fél, persze azt tudom hogy az is rátett neki hogy reggel durva voltam, de csak az van előttem hogy amikor férfisságomra nézett, hirtelen mindent abbahagyott és nem kényeztetett tovább. Keresem rá a megoldást, de nem találom. Nem tudok rajta kiigazodni, az igazat megmondva még már magamon se! Egyetlen egy emberért nem kínlódtam ennyit, nem kellett napokat fűzögetni őket és nem éreztem semelyik iránt semmi olyat amit Louis iránt igen. Ha megcsókol, folyton valami kellemes bizsergés járja át egész testem és ez csak jobb lesz amikor hozzám is ér, viszont mikor ajkai elhagyják az enyémet teljesen összetörök belülről és néha, visszahúznám még magamhoz egy csókért...nem tudom miért van ez, nem mondom hogy szerelmes vagyok, mert nem akarok az lenni. Nagyon rosszul esett hogy nem engedte hogy megfogjam a kezét, hogy megcsókoljam s még köszönni se köszönt el. Tudom, lehettem volna vele finomabb, de nem bírtam magammal. Soha senkivel nem bántam még ennyire finoman mint vele, a többit ha kellet a pulthoz vágtam és ott elégítettem ki magam és nem foglalkoztam soha se azzal hogy nekik milyen ha együtt vagyunk. Szerintem ezeket csak azért csináltam mert nem éreztem irántuk semmit, Louis pedig egészen más..vele nem tudnék ilyet tenni. 

    Zsebembe nyúltam és kivettem belőle okos telefonomat majd tárcsázni kezdtem Louis számát. Tudnia kell hogy megbántam durvaságom és találkozni akarok vele, ha nem is ma, de majd holnap. Szorítottam hogy vegye, szó szerint könyörögtem. Kicseng de semmi. Próbáltam még egyszer felhívni de újra nem vette, én pedig erőlködtem ezen a dolgon mert nem tudtam elfogadni hogy nem hallom hangját és ez mind az én hibámból van. A szívem hevesebben kezdett verni, mikor végre felvette. A negyedik próbálkozásomra végre megnyomta telefonján azt a zöld kis gombot.

- Szi..Szia.- hangja megakadt és teljesen letörtnek hallatszott. Rossz volt ezt a hangját hallani, mert bánt hogy miattam van így, ahogy. 

- Louis..sajnálom, sajnálom! Nem akartam veled erőszakos lenni csak..- talán túlzásba vittem, de csak a valódi érzelmeimet akartam elmondani..vagyis leginkább csak azt ami nyomja lelkem, de ő ebbe is beleszólt. Nem hagyta hogy befejezzem mondatom, azonnal közbe vágott de hallottam hogy az előtt szipogott, tehát sírt..És miattam! 

- Harry, Hagyjuk..Oké? Megtetted, már nem tehetsz róla..Nem haragszom, van ennél nagyobb bajom.- folyton éreztem hogy szipog vagy már mondhatnám hogy sír. Ha nem haragudna akkor nem sírna. 

- Louis!! Akkor..holnap délután?- félénken, de megkérdeztem. Lett volna még mit mondanom, de ha igent mondana akkor holnap mindent elmondanék neki..na jó nem mindent, csak még ezerszer bocsánatot kérnék és megmutatnám neki a jó oldalamat is. De ez nem jött be. Egy hangos sóhajt hallottam, majd a vonal megszakadt. Kinyomta a telefont, ezek szerint ez egy nemet jelentett. Bele kell akkor nyugodnom hogy nem érez irántam semmit és nem akar engem..ennyi.. Csörögni kezdett kezemben a telefon, reménykedtem benne hogy Louis. Inkább biztos voltam benne, hogy ő hív így meg se néztem a kijelzőre írt nevet.

- Louis!?- szóltam bele reménykedő hangon, mire csak egy ismerős undorító kacajt hallottam vissza. A kezemben lévő mobil majd nem kiesett a kezemből, lábaim remegni kezdtek és még idegesebb lettem.

- Nem, kis herceg! Ilyen fontos neked ez a kis hímringyó? A nagy Harry Styles szerelmes lett, hogy?

- Nem!! Nem vagyok szerelmes és nem hímringyó!!- ordítani kezdtem mert utálom Dave-et és nem tudtam eltűrni amit mond, én ilyen vagyok! Ami a szívemen az a számon,  nem kertelek!

- Na, jól van! Elég! Gyere a barlangba mert fontos megbízásod van! Ajánlom hogy legyél!- kiabált feszülten, majd letette a telefont.

   Zsebembe dugtam a telefonom, majd az íróasztalhoz sétáltam és kihúztam harmadik fiókját. Előszedtem belőle minden szükségem védelemre alkalmas cuccot majd elindultam a barlangba.

    Csak Dave és két majma, Brad és Edy volt ott. Igazából Brad mesélt nekem Louisról, de ettől független még utálom a srácot. Reszkető lábakkal eléjük léptem, figyeltem mogorva arcukat. Dave állt középen, jobb oldalán Brad a balon pedig Edy. Nagy darab kigyúrt Dave és Edy is..Brad az átlagos, de a legerősebb köztük.

- Styles! Holnap, mivel a kis szőke nem fizetett ezért be kell fenyítened és ha szükség van rá végezz vele!- hangja rémisztő volt, pont ezért rázott ki a hideg de félni nem féltem.

- Nem! Nem! Én nem fogok megint egy gyilkosságban részt venni, ne haragudj!- normális hangerővel beszéltem hozzá, idegesen közelebb jött és nagy lábait használva tökön rúgott, minek hatására a fájó pontot fogva a földre rogytam. - A kurva életbe!

- Mondtál valamit, Harold?- cinikusan kérdezte, miközben erősen belém rúgott még olyan hatszor. Most már tényleg nagyon fájt mindenem, tudtam hogy hallgatnom kell és azt kell csinálnom amit mond mert másképpen végez velem.- Beszéljél! Elvállalod?- ordította fülembe, miközben karomat szorította. 

- El..- egyszavas mondatomra elengedett és visszament két majma közé, ki mosolyogva nézte végig kínzásom. Láttam Braden hogy egyáltalán nem sajnált, nem is kellene, de azért nézhetett volna rám normálisabban.

- Mhh..Ha Louis látná hogy szerelme így fekszik a földön..- gúnyolódott, mire nehezen de felálltam és szemeibe néztem. 

- Őt hagyd ki ebből!- mérgesen, rászóltam de még mindig vigyorgott a képe.- Dave, a szokásos helyen?- kérdeztem mire bólintott és intett hogy távozhatok. Nem esett nehezemre, sajogó lábakkal azonnal kisiettem az autóhoz. Nagyon fájt mindenem főleg férfiasságom, ahová akkora erővel rúgott hogy legszívesebben leszedtem volna a fejét. Beültem az autóba és nagy sebességgel elindultam haza..vagy is csak akartam, mert valahogy Louis felé vettem az irányt. Azért, mert látni akarom tudni akarom hogy jól van. Davetől minden kitelik, tényleg bármire képes csak azért hogy hatalmát megtarthassa. 

  Leparkoltam előttük és bekopogtattam hozzájuk. Tudtam hogy szüleivel él, de nem érdekelt. Azzal is tisztában voltam hogy családja előtt titkolja nemi hovatartozását, de egyszerűen rávágom majd ha kérdezik ki vagyok, hogy csak egy jó barát.

- Szia!- egy harmincas éveiben járó nő nyitott nekem ajtót. Szemüveg volt rajta, barna volt a haja és arca hasonlított Louisra, ezért is került egy halvány mosoly arcomra.

- Louis, itthon van?- néztem a nőt, aki bólintott és beengedett. - Fent van a szobájába..megfogod találni melyik szoba mert az ajtajára van téve egy tábla.

  Felmentem az emeletre és kerestem a kis táblás ajtót, a sok közül. Mikor megtaláltam azt a bizonyos ajtót amin "Louis" tábla szerepelt, azonnal bekopogtam. Hang nem jött így kopogtattam még egyszer mire lépteket hallottam majd azt ahogyan kinyitja a zárat.

- H..Harry..Te?- dadogott, szemei ki voltak sírva, nagyon rosszul nézett ki. Azonnal magamhoz öleltem, mert nem bírtam látni hogy ennyire ki van. Meglepődtem mikor karjaival körbefogta hátamat, jól esett ahogyan visszaölelt. Csak öleltem, nem akartam elengedni.- Köszönöm..-súgta, a számomra értelmetlen szót.

- Mégis mit?- karjaimmal nyugtatás képen simogattam hátát. Louis elnyomott picit magától és beinvitált a szobájába. Csupa kék volt a fal egy hatalmas ággyal a szoba szélén, néhány szekrény és egy játékgép is volt a szobájába. Megálltam Louis előtt és néztem kék szemeit, melyek ragyogtak a könnytől.- Mi a baj Louis?

- Minden szar Harry.- sóhajtotta, miközben leült az ágya szélére én pedig kíváncsian álltam továbbra is előtte várva hogy mondandóját befejezze.- Amikor haza jöttem..anya érdeklődött a felől hogy hol aludtam, majd hogy kiszívta..ki szívta ki a nyakamat..- fejét kezébe temette hangja pedig elcsuklott.- Azt akarja hogy mutassalak be neki.- sokkolt amit mondott. Leültem mellé, és feldolgoztam amit mondott. Louis felnézett rám, majd rajtam hagyta tekintetét.- Nyugi, nem tud semmiről..csak mikor kérdezte hogy ki szívta a ki a nyakam, akkor azt mondtam neki hogy...a szerelmem, mert mást nem tudtam.- elképedve ültem mellette, nagyon jó érzéssel töltött el hogy ezt mondta az édesanyjának, ez látszott is rajtam, mert akaratom kívül is mosolyogtam.- De, nem foglak neki bemutatni.

- Miért nem?- kérdeztem vissza azonnal, kérdően néztem arcát mire elmosolyodott.

- Nem fiút akar látni mellettem.- szomorúan félmosolyra erőltette száját, előttem pedig minden világossá vált. Éreztem ahogyan szemeimet nézte csak úgy mint én övéit.- Kérhetek valamit?- kérdezte félénken, mire bólintottam ő pedig hajába túrt.- Megkaphatom..azt a csókot amit..reggel akartál?- kérdése zene volt füleimnek! Azonnal rábólintottam, és gyengéden ajkára csókoltam. Az a bizonyos bizsergés újra megjelent nálam, kezemet végig futtattam oldalán ő pedig hajamba túrt. Finoman megszívtam alsó ajkát és bejutásért könyörögtem szájába, amit meg is kaptam. Nyelvemet átdugtam és felfedező útra engedtem. Szabad kezét mellkasomra simította majd ledöntött az ágyra és felém kerekedett. Nem akartam vele megint durva lenni, vagy csúnyán bánni vele de tudom hogy ha így folytatja akkor túlságosan felkelti érdeklődésemet és abba fogja hagyni én pedig megint elvesztem türelmem. Kezét pólóm alá vezette, nyakamat pedig végig csókolta. Nagyon jól eső dolog volt, de muszáj voltam elnyomni egy picit magamtól hogy szemeibe nézhessek. Azonnal rám nézett és vigyorogva fülemhez bújt.- Hagyd..- súgta majd feljebb húzta pólóm és lejjebb csúszott csípőmről merevedő férfiasságomra.- Beakarom fejezni, amit reggel elkezdtem.

9.Rész

Sziasztok! Hát, kezdjük ott hogy én nagyon boldog vagyok! Kaptam +2 feliratkozót
megint!♥Köszönöm!♥ Na, de a rész! Kicsikét nehezemre esett megírni mert egy csomó
elutasítás van benne és én legszívesebben teleírnám +18-as jelenetekkel, de nem tehetem!
Remélem azért megértitek majd Louist és tetszeni fog! Kérlek titeket, kommentbe a véleményeteket írjátok meg! Ne csak annyit hogy: "siess a kövivel!" mert már jártam úgy egy-két blognál hogy odaírták ezt,de nem olvasták a bejegyzéseket! TEHÁT ÚGY KOMMENTELNI HOGY BIZTOS LEGYEK BENNE HOGY OLVASTAD! ;) Jó olvasást!
                 Xx:Euka

                                                      Louis Tomlinson

Nem tudom mi ütött Harrybe amikor annyira durván viselkedett velem. Nagyon megijedtem, a tegnap estéhez képest olyan volt mintha egészen valaki mással lennék, mondhatni egy őrülttel! Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy szaladtam le a konyhába. Haza akartam menni, Harry nélkül viszont amikor kinéztem az ablakon, rájöttem hogy magamtól soha se találok haza mert London egyik olyan részén jártam ahol még soha sem voltam. A konyhapultnak dűltem és letöröltem arcomról kiszabadult könnycseppjeim és azon gondolkodtam hogy lehet Harrynek nem is tetszik bennem semmi, csak azért akart megismerni hogy lefektessen. De ez neki nem fog menni, mert van a hátam mögött lévő múltamban van egy olyan történet amit soha se fogok elfelejteni..még akkor se ha rossz emlékeket sző. Öt évvel ezelőtt, amikor tini korom legszebb évében jártam, elszöktem otthonról mert lázadni akartam anyáék ellen és az összes olyan ember ellen aki mindig megakarta nekem mondani hogy mi a jó és mit mikor csináljak. Túl önfejű voltam és soha se hallgattam rájuk! Olyan helyekre mentem Londonban, ahol tudtam hogy nem fognak keresni. Így is volt, a szüleim nem tudták hol vagyok, de egy három tagos banda rám talált. Tizenhat évesek voltak, csakúgy mint én. Este volt és nagyon sötét, még az utcán sem volt senki akinek szólhattam volna csak ők voltak ott mellettem. Tisztán emlékszem hogy egy pincébe rángattak és a szőke fiúval hagytak aki egy csőhöz kötözött és még megszabadított ruháimtól addig bemutatkozott. Jeremy volt a neve, erre még emlékszem. Próbáltam rugdosni és ütlegelni őt, de nem ment mert sokkal talpra esettebb volt mint én és erősebb is. Akárhogy ordítottam, könyörögtem, próbáltam ütni nem hagyta abba. Sírni is sírtam, amire nem vagyok büszke, de nem bírtam magammal. Nem tudtam mit tenni, megtörtént..megerőszakolt! Azóta félek, ezért is ijedek meg mindig amikor Harry merevedését látom.- Louis, haza vigyelek?- hangja hiányzott, még akkor is ha tíz perccel ezelőtt olyat tett amivel elveszítette nálam becsületét. Mellém állt, de nem ért hozzám és még rám sem nézett, csupán a padlót vizsgálta. Egy kisebbet bólintottam mire egy hangosat sóhajtott.- Louis..mi a baj? Durva voltam, tudom..de..nagyon vágyom rád és..- magyarázkodott, de még mindig úgy hogy nem nézett szemeimbe.

- Ne!! Ne magyarázkodj, ennyi volt! Köszi hogy..megmutattad, van egy ilyen oldalad is! Csak..vigyél haza..mert innen nem fogok tudni hazatalálni.- hangom néha rekedtessé vált és nagyon sokat meg is akadt. Figyeltem Harry arcát, amit takart hajával csak a végén nézett fel rám, láttam rajta hogy nem esett jól neki amit mondtam..de nem hazudhattam. Kivette zsebéből a kocsikulcsot majd elindult a bejárati ajtó felé én pedig szorosan utána. Minél hamarabb otthon akartam lenni, sok volt már a ma reggeli dolog erre a napra. Kint Harry kinyitotta nekem a kocsiajtaját majd én mit sem törődve tettével beültem..nem köszöntem meg neki, véletlen még a lábára is ráléptem én szerencsétlen,de ezért sem kértem bocsánatot. Megkerülte az autót és beszállt mellém.Bedugta a gyújtásba a kulcsot majd elindultunk. Nem néztem rá, mert nem volt rá erőm viszont néhányszor éreztem hogy az ő tekintete csak rajtam van. Az ablakon bámultam kifelé és csak mondatai jártak fejemben. Az hogy tisztában volt vele hogy túl durva volt és hogy többet akart..vagy akar. Kár, hogy nem hagytam befejezni mondatát mert lehet hogy valami olyat mondott volna ami fontos lenne. 

- Louis..-kezdett bele, mire ránéztem de ő az utat figyelte. Kíváncsian vártam mondandóját miközben rózsaszín ajkait figyeltem.- A konyhában még azt akartam csak mondani..megvárom még biztos leszel benne és te is akarni fogod hogy tovább lépjünk a tapizásnál.- az utcánkban jártunk, a házunk előtt leparkolt, de nem szállt ki kinyitni nekem az ajtót, tehát várt válaszomra. Mégis mit kellett volna mondanom? Hogy oké, szuper, majd szólok? És mi van ha talán soha se fogok rá készen állni?

- Harry..Ez az egész túl gyors! - megráztam a fejem mire értetlenül és sértődötten nézett rám, figyeltem zöld íriszeit melyek ugyan úgy csillogtak mint tegnap. Láttam rajta hogy gyötri valami.- Mondd ha van még valami!

- Egy csókot még kaphatok?- kérdése meglepett azt hittem, valami fontosabbat szeretne kérdezni vagy valami érdekeset mondani. Hát tévedtem, nem tudom mit várt, mit fogok mondani még én se tudtam elsőnek hogy mit mondjak. Láttam arcán hogy tudja hogy nem fogom megengedni mégis ott volt még szemeiben a remény. Sajnálom hogy le kellett rombolnom ezt a bizakodást, nemlegesen megráztam a fejem mire hangos sóhaj jött ki száján. Lepődöttség nem volt az arcán, sejtette hogy nemet fogok mondani.- Hát oké..-idegesen hajába túrt, majd kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Nem fogtam meg a kezét, pedig nyújtotta. Mikor kiszálltam az autóból, megálltam előtte és figyeltem ahogyan arcomat fürkészi. - Szia!- ezzel fogta beszállt az autóba és elhajtott. Köszönni se köszöntem neki, ennyit megérdemelt volna mert már én éreztem magam hibásnak.

    Amikor bementem a házba, anya már a nappaliban ült és olvasott valami magazint. Mikor meghallotta hogy hazaértem, azonnal kisietett hozzám. Dühvel teli volt az arca, évek óta nem volt ilyen..mindig otthon aludtam, egy szó nélkül soha se mentem el, csak egyszer. Azon a szörnyű napon, de senkinek se meséltem róla még anyáéknak sem mert nem akartam hogy puhánynak tartsanak. Csak annyit tudnak hogy elszöktem, semmi többet! Levettem cipőm és helyére illesztettem. 

- Hol voltál este?- tette fel a nagy költői kérdését, csakis arcomat figyelte azonnal tudtam hogy mit kell mondanom amit el is hisz.

- Bradnél!- arcába mosolyogtam és elhaladtam mellette..vagy is csak akartam mert elkapta karomat.

-Ne hazudj! Felhívtuk Bradet és ott nem voltál! Egyébként.Bred szívta ki a nyakad is?- szavai a földbe döngöltek, nem akartam neki az igazat megmondani. Nem akartam hogy tudja hogy a tökéletesnek tartott fia a saját neméhez vonzódik..- Louis, ki szívta ki a nyakad?- tette fel újra a kérdést.

- A szerelmem!- kiabáltam, mire kicsit megrezzent. Nem mondtam neki igazat, de ha elmondom hogy egy alig két napja ismert fiú volt, akkor kinyír.

- Jó! Akkor légy szíves, mutasd be! Látni szeretném azt a lányt, akit te szerelmednek hívsz és akibe ennyire bele vagy zúgva! Mert ha nála alszol az már jelent valamit!- szívemig hasítottak szavai. Nem lehet velem ilyen! Mégis milyen lányt mutassak be neki? Akkor se mutatnám be neki Harryt, ha nem ítélné el a melegeket mert Harryvel még nem olyan komoly a kapcsolatunk! Meg sajnos a ma reggeli miatt nagyon kételkedem benne, anya nem teheti ezt velem.

- Nem! Nem! Nem!- kirángattam karomat keze fogságából és felszaladtam a szobámba. Most kivételesen magamra zártam az ajtót, nem érdekelt a félelmem se csak az, hogy ne jöjjön fel hozzám senki, hagyjon engem mindenki békén! Elegem van hogy a szüleim mindenbe beleszólnak pedig már huszonegy éves vagyok nem tíz, és ők ezt nem fogják fel! Az én életem, az én döntéseim, ennyi! 

8.Rész

           Hali! Nagy nehezen,de megírtam az új részt!
Ahogy ígértem, Harry szemszögéből! Kicsit többet terveztem bele
de nem volt erőm már írni! /I'm sorry/ !! Örülök a +2 feliratkozónak, és a visszajelzéseknek,
Nagyon köszönök mindent !!♥♥A részről csak annyit, hogy most megismeritek
Harry makacs oldalát!

                      

                                                        Harry Styles

   

  - Nem, Harry! Jobb lenne ha már haza vinnél!- hangja nem volt parancsoló, de éreztem rajta hogy valami nincs rendben. Egy erőteljes mozdulattal feljebb csúszott férfiasságomról vissza csípőmre. Egy halk nyögés hagyta el számát, próbáltam visszafogni magam, de nem sikerült. Nem nagyon értettem mi történt, még nem rég kiakart elégíteni, most meg úgy tesz mintha haza akarna menni. Nem hittem volna, hogy ennyire merész és ennyi mindent hagyni fog nekem. Például tegnap meglepődtem azon hogy engedte hogy megcsókoljam, hagyta hogy felé kerekedjek, az autóba nem zavarta hogy fogtam combját, nálam aludt és most ez a kínzás..Azt a sok finom csókját meg már nem is mondom! De akkor mégis mi történt amiért nem folytatta tevékenységét? Láthatta hogy élveztem és hogy vágytam mozdulataira, mégis abbahagyta.
- Miért?- elsőnek csak ennyit tudtam neki mondani, látszott rajta hogy zavarba jött mert nem nézett rám, lehet hogy ekkor esett le neki hogy mit is csinált.- Biztos azt akarod hogy haza vigyelek?- egyik kezemmel álla alá nyúltam hogy végre szemeibe nézhessek, de ő csak egy pillanatra nézett rám utána azonnal mellkasom arra részére figyelt amelyet nem fedte a vörös takaró.
- Igen..- bólintott egy kisebbet, más válaszra vártam de végül is örültem hogy legalább igazat mond. Szerintem finoman bántam vele egész végig, nem voltam durva sőt! Mindig figyeltem az ő kényelmére. Az igazat megmondva, én akárhányszor haza hoztam estére srácokat vagy nőket, soha se csak aludni voltak itt nálam tehát Louis az első aki csak aludt mellettem, nem azért mert nem gerjedtem rá mert úgy érzem talán ő az akire a legjobban beindulok. Azért nem próbálkoztam tovább menni nála, mert látom rajta hogy fél amikor meglátja hogy lázba hozott vagy azt hogy én is lázba hoztam őt. Ahogyan tegnap elmesélte hogy most jött rá a napokban hogy ő nem a lányokra bukik, úgy eszembe jutott hogy milyen szerencsés is vagyok mert pont én vagyok az a srác aki erre ráébresztette. Két kezemet csípőjén tartottam, bal tenyeremmel folyton simogattam, nem tudom miért csak jól esett z a látvány hogy tetszik neki. Egy fürge mozdulattal leszállt rólam és az ágy mellett állt meg. Elmosolyodtam kinézetén, nagyon aranyos volt  hogy az én pólóm a combja aljáig ér. - Megyek felveszem a saját ruhám.- ezzel megfordult és a kinti fürdőszobába indult ahol hagyta ruháit. Kár, hogy fenekét takarta hosszú pólóm.
 Feltápászkodtam az ágyból és és elindultam a szobából nyíló fürdőszobába, ezért jó ha két fürdőszoba van egy házban, nem kell sokat várni a másikra még elkészül. Mikor bementem a rózsa illat fogadott, nem nagy titok hogy imádom a rózsát ezért mivel a fürdőszobába virágát nem tehetem be, illatosítóval helyettesítem. A tükörbe nézve csak az derengett a fejemben hogy miért nem csináltam magamnak egy jó éjszakát. Meg volt rá a lehetőségem hisz Louis ott feküdt mellettem oly közel hogy nem tudtam mással törődni, csak azzal hogy férfiasságom végig súrolta fenekét. Gondolataimat elhessegettem erről és megmosdottam. A meleg víz gyönyörűen harmatozott arcomon. Törölközőért nyúltam és megtöröltem vizes arcomat majd kiléptem a fürdőszobából vissza a hálóba. Gyönyörű pillanat várt a szobában, jobbat kívánni sem tudtam volna! Louis már a saját ruhájában volt és kutatott valamit az ágy alatt. A piros nadrág feszült gömbölyű fenekén, a hátán lévő izmokat pedig kiemelte a póló. Akaratom kívül is vigyorogtam, csendes léptekkel közelebb sétáltam hozzá és most már nem fogtam vissza magam. Akartam azt, amit már az este megkaphattam volna! Nem érdekelt hogy nem szereti ha fenekét érintem, két kezemet a számára nem kívánt  helyre érintettem viszont mikor láttam hogy elakar tőlem menni, megfogtam egyik kezemmel derekát a másikkal pedig körkörös mozdulatokat tettem fenekén. Hajolásból kiegyenesedett, hátra se nézett rám éreztem rajta hogy új neki ez a helyzet mégsem úgy tűnt mintha félne csak..remegett a keze és a lába, mégis félt de engem nem érdekelt mert kívántam őt! Nyakához bújtam és apró puszikat csókoltam rá. Derekán lévő kezemet pólója aljáig vezettem, belemarkoltam majd alányúltam és nyugtatás képen simogatni kezdtem kockás hasát.
- Louis..ez..gyors!-dadogta félénken, de én mintha meg se hallottam volna folytattam tovább tevékenységeimet. Fenekébe csíptem mire alig hallhatóan de felnyögött. Ekkor jöttem rá, hogy is jöhetek rá hogy élvezi e amit csinálok! Pólója alól kihúztam kezem és férfiasságára vezettem. Sejtésem bekövetkezett, élvezte! Belemarkoltam ágaskodó szerszámába mire egy elég hangos nyögés kijött a száján. Felkuncogtam, lese tudta volna tagadni hogy tetszett neki amit csinálok! Finoman simogattam néha markolásztam is, de megvolt az eredménye mert sóhajtozott és mély levegőket vett. - Harry..kérlek!- hajamba túrt két kezével miközben azért könyörgött hogy hagyjam. Megint nyakához bújtam és újra csókolgatni kezdtem miközben Louis hajammal játszott és néha meg is húzta..akkor amikor erősebben markolásztam férfiasságát vagy megszívtam nyakát. Fenekén lévő kezemet oldalára vezettem majd pólója alá nyúltam és folytatva amit elkezdtem, simogattam hasát. Megpróbáltam finoman ledönteni az ágyra, de nem sikerült.- Harry, nem akarom! Hagyj!- karjaim közül kiakart rángatózni de erősen szorítottam így nem sikerült neki. Csak akkor jutott eszembe hogy mennyire erőszakos és durva vagyok vele, amikor néhány könnycseppet láttam az arcán. Nehezen, de elengedtem őt mire kiszaladt tőlem. Csak az ajtó csapódást hallottam, tudom hogy hibás vagyok és nem akartam neki rosszat..nem akartam hogy sírjon és hogy féljen de valamiért nem hagyott nyugodni az a gondolat hogy nem léphetek tovább a tapizáson még akkor se ha mind ketten majd belepusztulunk.

7.Rész

             Sziasztok! Hétfőre ígértem a részt de hamarabb meghoztam
/remélem nem baj/ Sok minden nem igazán történik ebben a részben, ez is Louis
szemszögéből van, de a következő már Harryé-ből lesz! Jó olvasást!                                               

                                                                 Louis Tomlinson

Végig aludtam az egész éjszakát, nem emlékszem hogy Harry elengedett volna tehát egész végig ölelkezve aludtunk és a reggeli pozícióból ítélve, összekulcsolt ujjakkal aludtunk. Álmosan nyitottam ki szemeimet, nem dörzsöltem meg őket mert Harry nagyon szorosan ölelt magához. Csak figyeltem szuszogását és élveztem ahogyan a meleg levegőt nyakamra fújja. Ha belegondolok, miden olyan gyorsan történik, hamar ismerem meg aztán meg már nála is alszok. Elég érdekes az, hogy nem félek egy cseppet sem tőle pedig adott már rá okot, elég ha csak a tegnapi dolgokat idézem fel. Még mindig nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mégis mi tetszhet neki bennem, tegnap is amikor meglátta hogy az a magas még mindig ismeretlen személy megfogta a derekam szinte pörgött a dühtől.
Mocorgást éreztem magam mellett így féloldalasan Harry felé néztem, ki amikor meglátott halvány mosoly kúszott arcára nem tudom már hányszor mondtam, de imádom mosolyát!

- Te már fent is vagy?- hangja a szokásosnál is mélyebb volt, érződött rajta hogy álmos még. Háttal feküdtem neki, nem fordultam felé mert ölelésünkből nem szerettem volna kibontakozni és kezét sem nagyon akartam elengedni. Éreztem ágyékát hátsó felemen, fura érzés kap el ha belegondolok hogy egész este így érintkeztünk. Közelebb bújtatta hozzám fejét és nyakamra puszilt. Bizsergés járta át egész testem tettére, érdekes módon az első párkapcsolatomnál nem éreztem semmi ilyet. Puszilásból átment szívásba, erősen ráharapott arra a részre ahol tegnap kétszer is megszívta. Egy kisebb sóhaj jött ki a számon, kellemes mégis kissé fájdalmas dolog ez..- Nem fordulsz meg?- kérdezte aranyos hangon, mire megesett rajta a szívem és azonnal felé fordultam. Karjai így leszabadultak rólam, de amint megfordultam átöleltem őt. Smaragdzöld szemeit figyeltem szavakba nem önthető volt ahogy kinézett. Halvány mosolyra húzta száját tettemre, szemei egyre jobban csillogtak haja egy része pedig arcába lógott..gyönyörű volt! Két centi választott el ajkától, de én még ezt a távolságot sem adtam meg. Halvány rózsaszín ajkai olyan hívogatóak voltak. Ajkamat az övéhez nyomtam, lágyan rácsókoltam mire Harry ravaszul átdugta nyelvét számba. Ugyanezt én is megtettem és vadtáncot kezdtünk járni egymás szájába. Nyelvemmel végig nyaltam alsó ajkát, ami már szinte szokásommá vállt. Karját hátamra illesztette és finoman simogatni kezdte. Egyik lábamat rátettem és felhúztam derekáig. Egy pillanatra elvált ajkaimtól és derekamnál fogva magára húzott. Csípőjén ültem, vettem egy kis bátorságot és nyakához hajoltam és kínozni kezdtem őt ahogyan ő kínzott engem. Lágy puszikkal hitettem be nyaka egy részét majd fogaimat belemeresztve, megszívtam. Vigyorogva nyögött egy kisebbet majd két kezét derekamra tette.- Csináljak reggelit?- gyengéden simogatta csípőmet, ami nagyon jól esett, de amit mondott az már kevésbé. Teljesen úgy jött le, hogy azért mondja mert nem akarja hogy vele legyek. Értetlenül megráztam a fejem, majd leszálltam róla. Úgy is ezt akarta!-Ezt most miért tetted?- nézett felém szomorú arccal, én csak vállat rántottam neki és kiszálltam mellőle az ágyból. Éreztem ahogyan tekintete rajtam van, vagy inkább a fenekemen. Morcosan hátra néztem rá, arra a vigyorgó arcára.- Mi a bajod?- rántott vissza karomtól fogva magára, így újra csípőjén ültem.- Nem kellett volna leszállnod rólam. Nekem így tök kényelmes.- Karjával körbe fogta csípőm hogy el ne tudjak menni majd a bal kezét lejjebb csúsztatta szokásos helyére.
- Harry! Nem, el onnan a kezekkel!!- nevettem és néztem mosolygó arcát. Durván fenekembe csípett de kezét nem vette el onnan.- Inkább mesélj magadról, mert még a teljes nevedet sem tudom csak annyit hogy valami Harry.- bátor voltam, de nem kellett volna mert szája már nem mosolygott szeme már nem engem nézett arca pedig vöröslött a dühtől. Nem értem nála ezeket a hangulat változásokat, szerintem nem kérdeztem semmi rosszat csak a teljes nevét, ő is tudja az enyémet és ez a legeslegkevesebb amit egy párkapcsolatban tudni kell egymásról. Ez olyan, hogy ismered de ha kérdik mesél róla nem tudsz, mert az a bizonyos ismerősöd soha sem mesélt magáról!
- Nem..nem akarom hogy tud.- hallottam szokásos mély hangját, de tekintete még mindig nem rajtam volt. Vagy inkább csak mellkasomat figyelte és nem az arcom.- Teljesen megundorodnál tőlem. Nem lennél ilyen nyugodt az ölembe.- rázta fejét idegesen az utolsó mondata végére rám nézett, csak smaragdzöld szemeit néztem még mindig csillogtak ami jó jel, de arca komor volt és ez elszomorított. Egyszerűen nem értem mi a baja vezeték nevével, nem a legnagyobb titkát kérdeztem tőle hanem egy alapvető kérdést.- Sok minden fűződik már a Sty...- épp kimondta volna, de a telefon már megint megszólalt. Ezért utálom amikor rossz pillanatban hívnak. Mindketten az éjjeli szekrényre néztünk, mert onnan jött a hang. Harry kifújta a levegőt majd kicsit arrébb nyúlva kezébe vette a telefont így már nem fogta hátsó felem mert egyik kezében a telefont fogra a másikkal pedig derekam cirógatta kedvesen. - Igen, mond!- szólt bele a készülékbe majd a vonal mögött beszélő ember hangját hallhattam de azt már nem értettem mit beszél.- Oké..hát köszi, igazán rendesek vagytok!- förmedt fel Harry idegesen mire a másik fél is kiabálásba kezdett.- Ne ordíts! Figyelj Dave, tegnap is itt vártál a házamban, azt se tudtam mit kellene csinálnom.Folyton fenyegetőzöl..- nyugodtabb hangon magyarázott Harry a fiúnak aki ezek szerint Dave és ő volt bent Harrynél tegnap..Újra hangos ricsajt hallottam a vonal mögül, persze hogy most sem étettem miről van szó! - Jó! Ott leszek, megbeszéljük!- erre a mondatára ki is nyomta Harry a telefont. Szabad kezével mérgesen hajába túrt és fújtatni kezdett.- Istenkém..- nem értettem az éget a világon semmit, ez arcomon is látszhatott mert mikor Harry rám nézett magára erőltetett egy nagyon halvány mosolyt, de tudtam hogy nem igazi mert a gödröcskék nem jelentek meg szája mellett. Göndör fürtjei közül kivezette tenyerét és arcomra simította. Kezemet meztelen mellkasára vezettem aztán húztam rajta egy csíkot. Nagyon érdekelt hogy mi volt megint ez a telefon beszélgetés de nem mertem megkérdezni mert még jobba feldühítettem volna. - Én éhes vagyok.
  Észrevettem hogy témát váltott mert a vezeték nevénél tartottunk mielőtt nem kapott telefonhívást és szerintem azért is mondott valamit hogy nehogy megkérdezzem mi történt.
- Kicsit én is.- egyetértésemre elmosolyodott, ez igazi mosoly volt az én számra is kósza mosoly kúszott. Lejjebb csúsztam, mire felnyögött és szemeit lehunyta. Kérdően néztem arcát nem esett le hogy mi baja van, majd mikor megláttam hogy hol ülök elvigyorodtam és szándékosan előrébb dőltem és hasát kezdtem simogatni mert így mozogtam rajta. Aranyos arcot vágott, kár hogy szemeit nem láthattam. Végig arcát figyeltem hogy mit reagál tetteimre, de csak lecsukott szemmel élvezte amit csinálok. Nagyon merésznek tartottam magam, mert én nem nagyon szoktam ilyet csinálni mégis örömmel töltött el hogy jól esik neki. Kezeivel csípőmet szorította és le-fel húzta tenyerét. Még lassan mozogtam rajta, csupasz testére lágy puszikat hintettem végig csókolva egész mellkasát és kockáit.
- Istenem Louis...-ennél a mondatánál jöttem rá, hogy abba kell hagynom mert nadrágjában egyre kevesebb hely lett csakúgy mint az enyémbe. Abba hagytam összes tevékenységem, mire könyörgően nézett rám zöld szemeivel. Nemlegesen megráztam a fejem, láttam rajta hogy nem tetszik neki a dolog.- Louis, csináld!
- Nem Harry! Jobb lenne ha már haza vinnél..

6. rész

                Sziasztok! Azért hozok napi egy részt mert nagyon jól esnek
a visszajelzések és mert még tavaszi szünet van, így sokkal több időm van 
írásra, mint amikor suli van! A következő részben kicsit bonyolódnak a dolgok,
igazat megmondva  már érzem hogy mennyire fájdalmas lesz leírnom néhány dolgot.
Na, de remélem ezúttal is tetszeni fog  a rész  és kiérdemlek egy-két kommentet.!     

                                           Louis Tomlinson

 

Harry alakját figyeltem, ahogyan szinte elsuhan a velünk szemben lévő ajtóig. Sok minden megfordult a fejemben még az is hogy betörtek hozzá, hisz csak ez az egyetlen dolog lehet mert ha a szülei lennének akkor  nem lenne ő sem ennyire megijedve. Lassú léptekkel elért ahhoz a bizonyos ajtóig, de mikor megfogta volna a kilincset, valaki gyorsabb volt nála és kinyitotta az ajtót. Harry sem valami alacsony srác mert még tőlem is sokkal magasabb, de aki vele szembe állt..Harry olyan volt előtte mint gy kisgyerek, és még mindig gyengén fogalmaztam! Az ismeretlen velem egy korú srác, gúnyosan nézett Harryre majd rám vezette tekintetét és hangosan felnevetett. Nem láttam Harry arcát mivel ő háttal állt nekem, de eltudtam képzelni testtartásából ítélve hogy milyen arcot vághatott..afféle dühtől telit.

- Nocsak, nocsak! Ő lesz a következő áldozatod?- bökött rám a magas férfi. Érződött hangján hogy gúnyolódik, szemeivel pedig már rég lelőtte Harryt. Én csak ott álltam és figyeltem mi történik. Nem igazán értettem, pedig nagyon figyeltem minden apró kis mozdulatukra. Miért lennék én egyáltalán áldozat?

- Menj el! - hangja feszült volt, olyan mint a focipályán.- Elvállaltam a holnapi melót, csak..menj el! - idegében megrázta a fejét, nagyon úgy tűnt hogy nincs valami jó viszonyba a fiúval.

- Jó! De ide figyelj Harold! Ha holnap este tízkor nem leszel ott én kutyavilágot csinálok!- ezzel kicsit arrébb tolta Harry-t és elindult a bejárati ajtó felé ahol én álltam. Rám vigyorgott mire én azonnal a hátul maradt Harryre néztem, ki ökölbe szorított kézzel állt és nézte ahogy a nekem még mindig ismeretlen férfi megfogta vállam és lassan lejjebb csúsztatta derekamra.- Ne hagyd hogy átverjen!- kacsintott majd kiment.

   Azonnal Harry arcára néztem mikor kiment az a óriás. Harry kifújta a levegőt amit addig bent tartott és arca sem volt már annyira piros a dühtől. Érdeklően néztem őt, vártam hogy mondjon valami mert előttem teljesen sötétség volt, de nem mondott semmit csak közelebb lépett hozzám. Pár centire állt tőlem, de nem szólalt meg sőt! Még rám se nézett, a földet pásztázta tekintete ami engem magyarán mondva, teljesen kiakasztott idegesített az, hogy nem képes egy szót sem kiejteni csak áll mint egy fabáb.

- Hol a fürdőszoba?- hirtelen rám nézett, szerintem meglepődött hogy végül nem kérdeztem meg hogy mi volt az előző kis incidens. Megelégeltem hogy nem szólalt meg és úgy vagyok vele, hogyha nem akarja magától elmondani akkor én nem kíváncsiskodok, még akkor se ha engem mindennél jobban érdekel.

- Gyere!- intett én pedig követtem. Az emeletre mentünk, ahol a falak narncs sárgák voltak és gyönyörűen volt minden berendezve. Jobban mondva csak agy hosszú, tágas folyosót láttam eddig, amelyből három ajtó nyílt. Harry a velünk szemben lévőnél megállt, csípőre tette kezét másikkal pedig hajába túrt.
- Várj egy kicsit..hozok neked valami ruhát amiben aludhatsz!- ezzel megfordult és ezúttal a mellettünk lévő ajtóhoz sétált ahová be is ment. Az ajtót nyitva hagyta, így belátást nyertem. Tisztán láttam hogy a hálószobában van és ott már a fal vörös volt a bútor pedig fekete. Az a bizonyos rózsa illat még mindig érződött, lehet azért mert az asztalokon is az volt tűz pirosasba. Harryből nehezen néztem volna ki hogy rózsákkal díszíti otthonát, de így van és ez nekem tetszik is. - Na, itt is vagyok!- fogta meg vállam, mire kicsit megugrottam mert eléggé elgondolkodtam. Néztem kezében lévő kék cuccokat melyeket nem láttam pontosan hogy mik. Érzelemmentes arccal a kezembe adta én pedig benyitottam az előttem lévő helységbe.
  Bezártam magam után az ajtót, de nem kulcsoltam rá mert valamiért irtózom attól ha be vagyok zárva egy helyre. Kiskoromban már jártam úgy, hogy bekulcsoltam otthon a szobámban az ajtót és utána nem tudtam kinyitni így ki kellett rúgnia apának, azóta sehol sem kulcsolok rá az ajtóra.
   A fürdőszobában is rózsa illat volt, de itt már látni egyet sem láttam. Minden sötét kék színű volt. A falon a csempe, a földön lévő csempe és még a wc meg mosdó is. A kád elé volt terítve egy láb alakú fekete szőnyeg, ami nagyon passzolt a csempe színéhez. Levettem magamról a piros nadrágom majd a zöld pólóm és a szennyes tartóra tettem rá, hogyha megyek kifele akkor tudjam vinni mert holnap abban megyek haza. Alsógatyában álltam be a zuhany alá. Tudtam hogy nem fürödhetek olyan sokáig itt mint otthon, megnyitottam a meleg vizet majd a hideget és megfelelő hőmérsékletre állítottam. A meleg víz végig folyt egész testemen, a boxerem csupa víz lett én pedig megelégeltem hogy még rajtam van még az a idegesítő ruhadarab és levettem magamról. Kicsit arrább csúsztattam hogy ne álljak rajta, és a polcra tett kék dobozos tusfürdőért nyúltam. Elég érdekes hogy még a tusfürdője is kék. Nyomtam a hideg fehér anyagból a kezemre majd a testemre kentem és elegyengetem magamon. A meleg vízzel leöblítettem a habot magamról és elzártam a vizet. Fáztam, mert ahhoz képest hogy mennyire meleg járta át eddig a testem a víznek köszönhetően, most már reszkettem. Gyors léptekkel a szennyes tartóhoz siettem és levettem róla a ruhát amit Harry adott. Egy fekete boxer és egy kék póló volt amin láttam hogy rá való és nem én rám. Felkaptam magamra az alsónadrágot majd egy mozdulattal a kék pólót is mely combom alsó részét súrolta. Ebből is látszik hogy Harry sokkal magasabb mint én. A tükörbe néztem, szerintem már mondanom sem kell hogy mekkora undort éreztem magam irányt, sóhajtottam aztán kiléptem a fürdőszobából. Nem volt nehéz megjegyezni hogy hol van a hálószoba így azonnal tudtam hogy hová kell menjek és bementem.
Mikor beléptem, meglepett hogy Harry egy alsónadrágban volt csurom vizes hajjal.
- Már kész is vagy?- félmosolyra húzta száját majd alaposan felmért, hát gondolom jót nevetett magában rajtam hogy mekkora ronda törpe vagyok.- jól áll a cuccom.- közeledett felém majd átfogta derekam két kezével és lehajolt hozzám. Egy puszit hintett arcomra majd szemeimbe nézett. Smaragdzöld szemei csillogtak, ajkai fénylettek..olyan volt mint egy égből szállt angyal. - Szabad?- a kérdést azonnal értettem, mert ajkaimat figyelte. Egy párkapcsolatom volt, egy lánnyal de én soha sem kérdeztem meg tőle hogy megcsókolhatom e! Lehet azért, mert nem éreztem iránta semmit és csak azért voltam vele mert mindenkinek volt már barátnője csak nekem nem. Visszatérve Harry kérdésére, újra nem válaszoltam neki vagyis beszéddel nem! Karomat hátára simítottam és cirógatni kezdtem. Tekintetem hol száját, hol ragyogó szemeit figyelte. Ajkainkat összeérintette, gyengéden alsó ajkamba harapott majd rácsókolt. Próbáltam aktiválni magam, így visszacsókoltam neki. Nem hagytam hogy kibabráljon velem, én is alsó ajkába haraptam, persze csak gyengéden aztán végig nyaltam az említett részt. Ajkaim elnyíltak, így bejutást nyert amit azonnal ki is használt. Nyelveink vadtáncot jártak egymás szájában, Harry egyik kezét lejjebb csúsztatta csípőmre és gyengéden rászorított másik kezét pedig derekamon hagyta. Szabad kezemmel göndör hajába túrtam mire ő derekamon lévő kezét vándorútra engedte. Fenekemre érve megállt és ott hagyta.
- Ezt nem!- zihálva váltam el ajkaitól, két okból. Az első okom a kalandozó keze volt, a másik pedig a levegő hiány. Halványan elmosolyodott mikor rászóltam és végig nyalta ajkait.
- Emlékszel még a fogadásunkra? Győztem!- tudtam mire akar kilyukadni, nem volt nehéz kitalálni hisz kajánul mosolygott és kezeit még mindig mindig nem vette le a nemrég említett testrészemről.- Csak annyi az óhajom, hogy engedd hogy fogjam!
- Mi jó neked abban, ha fogod?- kérdeztem őt, mire felnevetett és fenekembe csípett majd egyik felét tenyerébe fogta és körkörös mozdulatokat tett rakta kezével. Férfiasságomra pillantottam, ami egyre jobban merevedett és gyengéden elnyomtam magamtól a mosolygó Harryt és megráztam a fejem mert vizes haja miatt kissé vizes lett az arcom is.- Te hol fürödtél?- érdeklődtem, mire a szobában lévő egyik faajtóra mutatott, gondolom az is egy fürdőszoba.
  Elengedte derekam és bemászott a ágyba. A vörös takarót magára húzta, majd mutatta hogy menjek oda mellé. Engedelmeskedtem neki, és befeküdtem mellé. Adott a takaróból, és átölelt. Nem tudom miért hagyok neki ilyen dolgokat, még nem ismerem olyan régóta mégis megbízok benne. Kezemet kézfejére tettem mire összekulcsolta ujjainkat és nyakamhoz hajolt.
- Jó éjt!- súgta miközben egy puszit lehelt nyakamra. Elég fáradt voltam, így hamar elaludtam....

5.Rész

       Sziasztok! Ez egy nagyon hosszú részre sikeredett szerint, 

és elég esemény dús is! Siettem vele így az íráshibákkal ne nagyon foglalkozzatok majd ha lesz időm javítom úgyis őket! ;) A résszel kapcsolatban csat annyit, remélem jön visszajelzés mert csak azok miatt hozok napi egy részt. Szívesen írok, de sokkal jobb írnom ha tudom hogy van aki várja az új részeket! Egyébként, ki jött a You and I klipje, remélem arról sem feledkeztettek meg!

Rekord döntés van!!                                     

                                                   Louis Tomlinson

Aranyosan támaszkodott fejem fölött, válaszomra várva. Nem mondtam neki semmit, mert nem tudtam hogy akarom e csókját vagy sem, tehát inkább csöndben maradtam. Még közelebb húzódott hozzám, így mellkasunk egybeért. Ajkait lassan enyéimhez nyomta majd gyengéden rájuk puszilt. Nyelvével végig nyalta alsó ajkamat, viszont én mintha már nem is léteznék lefagytam és csak álltam ott lehunyt szemekkel. Kezét elengedtem és oldalára vezettem. Végig simítottam csípőjét, nem tudom hogy voltam ezekre a mozdulatokra képes.

- Gyere..- váltak el ajkaink egymástól. Harry kicsit hátrább húzta fejét hogy szemembe nézhessen.- Remélem szereted a focit..- vigyorgott édesen. Megforgattam szemeim mondatára, ha tudná mennyire szeretem! Ahogy már meséltem imádom a focit de már évek óta nem játszottam. Harry beharapta alsó ajkát majd halkan felkuncogott.- Legyen úgy, hogy meccsezünk..és amelyikőnk nyer, annak a kívánságát, óhaját kell véghezvinni.- tudtam hogy ebben valami huncutság lesz, de belementem. 

   Elkezdtük a meccset, egyikőnk sem rúgott gólt viszont Harry nagyon ügyesen cselezget. 

- Na, vedd el!- kezdett gúnyolódni, mire én megelégeltem és minden erőmet összeszedve kicseleztem. Sikeresen elvettem tőle a labdát és vittem a kapuig, úgy hogy a göndör srác végig a nyomomba volt de nem ért semmit mert berúgtam. Halvány, büszke mosoly terült el arcán, én nyelvet nyújtottam neki mire közelebb jött hozzám és átfogta derekam. Körbenéztem a focipályán, hogy van e ember a közelben, de nem volt így hagytam neki hogy maceráljon mert eddig nagyon úgy nézett ki hogy én győzök, hisz 4/2-re megvertem.- Elfáradtam..Feladom!- nézett szomorúan, mire vállba ütöttem. Fájdalmat színlelve az említett testrészéhez kapott. 

- Nem!! Játszunk tovább!- s a labdáért mentem, mert a kapuban maradt. Elindultam vele, de Harry kicselezett és az én kapum felé kezdte vinni a labdát. Nagyon gyorsan tud futni, próbáltam őt utolérni, de nem sikerült. Gyorsan beálltam a kapuba és próbáltam kivédni, de ez sem ment így be ment. Gyorsaságának köszönve, még rúgott két gólt, úgy hogy engem már azelőtt végig kifárasztott. Tény, hogy azért is bénáztam annyit mert vele kellett fociznom..a másik dolog, már nagyon régen fociztak!- Oké!! Ennyi..-lihegtem, miközben kifeküdtem a fűre. Rosszul vettem a levegőt futás közben. Harry hangosan felnevetett rajtam, hangjára az én számra is mosoly kúszott. Félszemmel figyeltem ahogyan lefekszik mellém. - Kifárasztottál!- nevettem miközben fejem felé fordítottam.

- Ez volt a célom, kicsike.- mély hangja még mindig szokatlan volt, de az egész testemet bizsergés járja át ha hallom hangját. - Na, de volt egy alkunk!- komolyra vette a dolgot, de én elnevettem magam így a komolyság nála se maradt  meg.

- Nem mondod? - néztem rá gúnyosan mire ő közelebb bújt hozzám és felém mászott. Jóformán még fel sem fogtam hogy mi történik. Újra lefagyva feküdtem alatta..Lábát csípőm mellett támasztotta meg, kezével beletúrt a hajamba ajkai pedig nyakamhoz tapadtak. Apró csókokat lehelt oda, majd megszívta egy helyen. Hajamból kivezette kezét és mellkasomra simította.- Harry..kérlek, ne! Hagyjuk ezt!- fájt hogy elutasítottam, de ezt kellett tennem mert nem érzem úgy hogy már ott lenne ennek az egésznek az ideje. Az autónál a csókot sem kellett volna hagynom.

- Engedd..-súgta nyakamba szinte könyörgő hangon. Két kezemmel végig simítottam hátát majd ott is hagytam kezeim.- Az, az óhajom..- mondatát abba hagyta és újra megszívta ott, ahol nem rég. Melegség járta át egész testem és nem csak azért mert rajtam ült! Vártam, hogy mondja azt a bizonyos óhaját, de nem hallottam hogy mondta volna csak nyakamon a puszijait éreztem. Gyengéden hátába csíptem, mire felkuncogott.- Tehát, az az óhajom, hogy..- már majd nem kimondta, de az a rusnya telefon megszólalt! Csörögni kezdett a telefonja, így egyet sóhajtva leszállt rólam és kivette zsebéből a telefont. Düh járta át egész testét amikor meglátta a telefonra írt nevet. Mellettem állt, tehát tisztán láttam majd felrobbanó arcát.- Igen, mondd!- szólt bele idegesen, hangja most még a szokásosnál is mélyebb volt. - Nem! Abba nem megyek bele.- ekkor várt, gondolom a vonal mögött hablatyolt neki valaki valamit.- Oké..akkor majd szombat este tízkor ott leszek! Csá!- haraggal az arcán  visszadugta telefonját a zsebébe. Idegesen fürtjeibe túrt majd fújtatott egyet. Értetlenül néztem őt, ami neki is feltűnt mert azonnal intett hogy pattanjak fel a fűből.

- Harry..Mi történt?- gondolkodás nélkül megkérdeztem. Talán pont ez volt a baj, hogy nem gondolkodtam. Idegében megforgatta kérdésemre szemeit majd kivette zsebéből a slusszkulcsot.

- Semmi..Szar minden, ezek mindent elrontanak..ez is rám marad! Semmit sem tudnak jól elvégezni! - idegeskedett. Nagyon feszültnek tűnt, sőt az is volt. Nem mondanám hogy féltem, de elkapott egy rossz érzés amit soha senkinek nem kívánnák. Felpattantam a hideg földről é megálltam mellette.- Figyelj..- arcvonása tisztult csakúgy mint hangja. Két kezét zsebre vágta és újra hajába túrt. Annyira helyes volt hogy lefagyasztottam volna a pillanatot és örökre így bámultam volna.- Nagy baj lenne ha nem vinnélek haza hanem az én lakásomra vinnélek mert a te otthonod elég messze van innen..- láttam rajta, hogy azt szeretné hogy rábólintsak, de ez nem olyan egyszerű! Ha ma nem megyek éjszakára haza, akkor anya aggódni fog, egy idegen helyen kell majd aludnom..és ahogy elnézem, Harry sincs jó passzban. De végül beadtam a derekam és valóban rábólintottam. Harry arcán egy halvány mosoly jelent meg így aranyos gödröcskéi is látszódtak.

   Az autóban sírig csend volt köztünk, de nem kínos csend mert az én agyam kattogott és Harry arcából ítélve, az övé is. Az ablakon bámultam kifele, néztem a nagy pusztaságot amiből nem sok minden látszódott mert vak sötétség volt odakint csak néhány lámpa világította meg az utcákat. Az járt a fejemben hogy miért mentem bele ennyire hamar ebbe a döntésbe. Hogy miért nem mondtam hogy inkább vigyen haza, nem számít mennyi idő. Keresgéltem a válasz után, de csak egyet találtam. Azt, hogy azért mentem bele mert vele szeretnék lenni. Más okot nem nagyon találtam. Na jó, talán még egyet. Azt hogy anyáék otthon csak rágalmaznak és kín minden nap haza menni oda. Éreztem hogy Harry tekintete rajtam van. Felé fordítottam fejemet, mire elmosolyodott.

- Te..-rázta fejét vigyorogva. Imádtam mosolyát!- Te olyan elbűvölő vagy..- ahogy kimondta, elfordult és az utat kezdte nézni. Meglepett mondata, mert én nagyon nem így látom magam. Aki elbűvölő az ő és nem én. Szinte tudtam hogy arcom cékla pirossá vált. Fura hogy egy mondatával zavarba tud hozni.

  Egy meleg kezet éreztem meg combomon. Tekintetemet oda kaptam, Harry tenyere combomon pihent. Mosolyra húztam a számát, mert lemerem fogadni hogy gondolkodott rajta hogy megfogja e hisz mikor rátette kezét, félszemmel egész végig reagálásomat figyelte.

- Nekem így jó! Csak ne menj ennél tovább mint a parkban.- kuncogtam. Örültem hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára, bár nem értem hogy lett ilyen boldog mikor nem rég még padlón volt..

- Ha nem szeretnéd, nem fogok ígérem.- Kezét végig simította combomon miközben ígéretet tett nekem. Teljes arcomat felé fordítottam és feltűnően figyeltem arcát. Azt, ahogy beharapja alsó ajkát és haját kilökdösi szeméből. Ha merészebb lennék, ami nem vagyok, akkor nyomtam volna arcára egy puszit és a combomon lévő kezére rátettem volna az enyémet.- Megérkeztünk!- leparkolt és leállította a kocsit. Újra beleestem abba a hibába hogy kiakartam nyitni az ajtót. Természetesen nem tudtam mert Harry lezárta. Kiszállt, megkerülte méregdrága autóját és kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam majd zsebre akartam vágni jobb kezem, de Harry utána nyúlt és megfogta. Ujjainkat összekulcsolta, csakúgy mint a focipályán. Gyönyörű érzés volt kezét fogni. Kézen fogva indultunk el bejárati ajtajához. Másik kezét zsebébe vezette és kivette belőle a kulcsot. Kisebb nagyobb szerencsével beletalált a lyukba. Ahogy beléptem a házba, rózsa illat csapta meg az orrom. Imádom a virágokat, de ezt senkinek sem mondom mert ez sem valami férfias dolog. A házban világosság volt, ami meglepett nem nézem ki Harryből hogy égve hagyja a lámpákat. Hangokat hallottam a velünk szemben lévő szobából. Azonnal Harry arcára néztem, mi már újra dühbe borult. Úgy éreztem nem csak én hallottam azokat a bizonyos hangokat hanem Harry is.

- Maradj itt.- mondta alig hallhatóan, majd lassú léptekkel a hang irányába sietett. 

4. Rész

          Sziasztok! 
Nagyon örültem a vissza jelzéseknek, mindig boldogsággal töltenek el,
amikor látom hogy hányan pipáltak és azt, hogy volt aki kommentelt is!
Hosszabb résszel jelentkeztem de nem tudtam nem izgalmas résznél abba hagyni, 
mert ez így jó! Kell hogy egy picikét gondolkozzatok hogy vajon mi lesz a következő részben.
Remélem tetszeni fog!               

                                           Louis Tomlinson

Elindultam a munkahelyemre, pedig már semmi kedvem nem volt menni. Bennem volt az, hogy Harry ott fog ülni az egyik asztalnál és várni fog rám. Nem tudom mi fogta meg bennem, vagy hogy miért nem hagy már engem békén. Tegnap láttam először és már rám van kattanva, mint egy őrült. Nem tudom hogy ezzel mit is akar elérni, mert én biztos hogy nem fogom hagyni tovább amit csinál. Volt elég időm letisztázni magamban azt az estét a parkban, és nem érdekel tovább hogy gerjedtem rá vagy hogy valóban a fiúkat szeretem. Ez mind az én dolgom és nem tudok ellene mit tenni, de ha tehetnék akkor tennék!

  Beléptem a gyorsétterembe, ami most dugig volt vendéggel. Körül néztem, de Harry-t sehol sem láttam így megnyugodva mentem be az öltözőbe. Levettem a vállfáról kék kötényemet és magamra kötöttem. Kicsit furán nézett ki a zöld pólómmal a kék kötény, de nem baj mert csak ilyen van.

- Louis! Húzd ki azt a kis formás seggedet és szolgáld ki a vendégeket!- hallottam meg Josh hangját. Kicsit megugrottam, mivel elég hirtelen szólalt meg. Megfordultam hogy szembe lehessek vele és egy bólintással kimentem. Beálltam a pult mögé, a vendégeket vizslattam próbáltam mindnek megfigyelni az arcát..vagy inkább csak a fiúknak, mert azt néztem hogy Harry közöttük van e, de nem láttam. Ezek szerint értette amit mondtam...Mégis szomorú voltam, mert nem tudom letagadni, hogy akárhogy is azt mondtam neki hogy nem vágyom a társaságára..rájöttem hogy vágyom rá, és jól esne ha őt is a vendégek között látnám.

- Rendelhetek?- tette fel a kérdést egy női hang. Fejemet a hang irányába fordítottam így láttam a harmincas éveiben járó hölgy arcát. Barna szeme és szintén barna rövid egyenes haja volt. Kicsit hasonlított szeme és arcvonása Harryé-hez, de lehet hogy csak beképzelem már és semmi sem hasonlít rajta Harryhez.

- Természetesen! Mit szeretne? - néztem rá kedvesen, miközben kezembe vettem egy tollat és egy papírt.

- Egy hamburgert..- bólintottam és bevittem a rendelést Joshnak a konyhába majd újra vissza mentem a pulthoz és ezt még az nap megcsináltam vagy ötvenszer.

  Unatkozva könyököltem a pult mögött, és azon gondolkodtam hogy lehet soha többet nem fogom már Harryt látni, nem fogom illatát érezni és mély hangját hallani. A gondolatra egy könnycsepp csordult ki a szememből, ami nem túl férfias dolog, így azonnal letöröltem. Miért potyognak érte a könnyeim, ha igazából még nem is ismerem?

- Louis, haza mehetsz!- drága Josh hangját hallottam, azonnal a hangirányába néztem. Egy seprűvel állt a kezében és engem nézett. Hamar a karórámra pillantottam és már délután négyet mutatott, ami azt jelenti hogy egy negyedórája lejárt a munkaidőm.- Ja, és holnap nem kell begyere, mert orvosnál leszek és nem lesz nyitva az étterem.

- Oké..- bementem az öltözőbe levettem a kötényt és helyére tettem, majd intettem Joshnak és elindultam haza. 

  A kinti idő még mindig csodálatos volt, orgonák illata csapta meg mindenhol az orromat. Egy csendes kis utcán mentem végig, ahol nincsenek autók vagy sok járókelők. Messziről láttam közeledni egy ismerős alakot. Valakit akit ahogy megláttam, már mosoly kúszott a számra. Göndör barna haját fújkálta a szél,  a nap fénye pedig arcára sütött, gyönyörű volt. Fura ezt mondani egy fiúra, de így éreztem. A szívem egyre hevesebben kezdett verni, amikor megállt előttem. Aranyosan mosolygott rám, bár nem értem miért hisz a telefonban elég csúnyán tettem vele. 

- Szia!- kicsit félénknek tűnt hangja és úgy tűnt hogy kicsit izgult valamitől.- Figyelj..én, nem akarok neked rosszat, csupán megszeretnélek ismerni, ez bűn?- az utolsó szónál a földre nézett viszont azelőtt csakis a szememet figyelte, úgy mint én az övét. Tudtam, hogy ha most azt mondom neki hogy hagyjon akkor tényleg úgy fog tenni és elfelejt, de én nem akarom mert..én is megakarom őt ismerni.

- Oké..- bólintottam rá egy félmosollyal arcomon. Nem volt merszem megkérdezni hogy hová szeretne vinni, vagy hogy pontosan mikor szeretné...a randit. Mert ha úgy nézzük randi közben szokták egymást megismerni az emberek . 

- Gyere!- intett hogy menjek utána, én pedig engedelmesen mentem. Izmos hátát figyeltem, ahogy kirajzolódik fehér pólóján keresztül, majd akaratom kívül lejjebb csúszott szemem. Fenekén megfeszült a fekete farmernadrág, mosolyogva néztem őt.- ülj be! - kinyitotta nekem az autó ajtaját. Meglepett tette és az is hogy egy méregdrága autója van. Kedven autómárkám, audi R8 -as autójába bepattantam magamra kötöttem a biztonsági övet, majd végig néztem ahogy Harry is megkerülte az autót és beült mellém. Beindította a motort és elindultunk. Lehet, meg kellett volna kérdeznem hogy hová megyünk, de nem mertem. Tudni illik hogy elég félénk srác vagyok, főleg akkor ha ismerkedésről van szó. Nehezen bontakozok ki ismeretlenek előtt. - Louis Tomlinson, ugye?- nézett rám egy pillanatra aztán újra az utat kezdte szemlélni. Mély, rekedtes hangja utána is csengett fülemben. Volt néhány kérdésem felé, de nem mertem egyiket sem feltenni neki, mert féltem a választól.  Nem tudtam hogy mégis hogy is fog reagálni kérdéseimre.

- Igen..- halványan elmosolyodott, nem tudom miért hisz csak egyetlen egy szóval jeleztem neki hogy az a nevem. De minden esetre bátorságot adott nekem mosolyával.- Honnan tudod a nevem és a telefon számomat?- nehezen, de megkérdeztem. Harry halkan felkuncogott majd felém fordult. Mosoly ült arcán tisztán látszottak gödröcskéi. 

- Kapcsolatok..- mosolyogta egy szavas mondatát. - De ha már itt tartunk..akkor te miért fogadtad el a mostani ajánlatomat ha nem vagy meleg?- magabiztosan megkérdezte ami ezek szerint az ő lelkét nyomja. Valahol sejtettem hogy ez a kérdés elfog hangzani, de nem akartam rá válaszolni. Ha én tudtam is rá a választ, nem akartam kimondani hogy ő vezetett rá arra hogy a fiúkhoz vonzódom.

- Hát..-kezdtem bele, de elcsuklott a hangom. Azonnal rám nézett, gondolom érezte hogy valami nincs rendben. Szólásra nyitotta száját, de én nem adtam neki át a szót.- a szüleim mindig rossz szemmel nézték az ilyet..teljesen abban a hittben éltem idáig hogy..normális vagyok.- minden szót nehéz volt kiejtenem a számon. Legalább ezen is túl vagyok. 

- Louis, attól hogy a saját nemedhez vonzódsz, te még normális!- nyugtatott, mert látta hogy ez egy olyan dolog amiről nem szívesen beszélek. - Hány éves vagy?- nézett rám még mindig mosolyogva. Nagyon úgy tűnt hogy boldog. 

- Huszonegy..- nevettem magamon, mert soha sem érzem úgy hogy valóban ennyi vagyok.- te?

- húsz.- mosolygott büszkén. Kicsit meglepett hogy fiatalabb nálam.- Megérkeztünk.- a motort leállította és kivette a gyújtásból a kulcsot. Kinéztem az ablakom és valami olyasmit láttam ami nagyon jó érzést hozott nekem. Ennél jobb helyet nem is nagyon tudtam volna elképzelni! Kiakartam nyitni az autó ajtaját, de nem tudtam ekkor intett Harry hogy le van zárva így megvártam még kiszállt és megkerülte az autót. Kinyitotta az ajtót majd megfogta egyik kezem és nem engedte el. Szabad kezemmel bezártam a kocsi ajtaját. Harry gyengéden a kocsi oldalához nyomott és megtámasztotta kezét fejem fölött a másikkal pedig még mindig kezemet fogta. Lassan összekulcsolta ujjainkat majd homlokunkat egybe érintette.

- Megcsókolhatlak?- kérdezte halkan, mély hangjától még a hideg is kirázott, de mégis jól esett hogy nem tette meg hanem törődően megkérdezte hogy akarom e!?

3. Rész

         Sziasztok!
Hát...hol is kezdjem el..Csak annyit hogy,woow! Csodálatosan
érzem magam, mert kaptam +2 feliratkozót és jó néhány visszajelzést.
Nagyon nagy öröm volt ez nekem, és sajnálom hogy nem egy tökéletes résszel szolgálok, sajnálom.
Ez egy ilyen rész lett, mert ilyen rész is kell! Sok- sok apró dolgokból lesz egy nagy kibontakozás amit természetesen nem árulok el hogy mi lesz, de azt viszont igen hogy mikor lesznek egészen érdekesek a dolgok: a 4-5. rész fele.. Van még nagyon sok gondolatom amit megszeretnék veletek osztani így ne pártoljatok el, olvassátok a blogot folyamatosan! =))
                                               x x: Eugénia

                                                 Louis Tomlinson 

  Telefonnal a kezemben ültem az ágyon csupán egy alsónadrágban. Előttem volt az egész, ami a parkban történt. Az, hogy tetszett amit tett pedig ő egy fiú és..nem kellett volna gerjednem rá, mégis megtettem. Nem tehetek róla, nem tudom hogy ez mit is jelent mert egy normális srác felpofozta volna Harry-t és rohant volna ahogy csak a lába bírta, de én tűrtem amit csinál..sőt! A merevedésemről ítélve, élvezte. Élveztem amit egy még szinte ismeretlen srác csinált velem!
  A kezemben lévő telefont letettem az éjjeliszekrényemre, mert rájöttem hogy ha felhívom akkor még jobban rám fog szállni és én nem akarom hogy a szüleim gyanakodjanak vagy érdeklődjenek a nemi hovatartozásom iránt, mert pontosan nem tudom hogy most hányadán állunk! Egyetlen egy lánynál nem történt még ez, vagyis nem lett egyiktől sem merevedésem, viszont tőle igen! Visszadőltem az ágyba és magamra húztam a takarómat. Befordultam a falhoz majd elnyomott az álom.

Az egyik napos délután egy kávézóban ültem,  egymagam. Ittam a kávémat, semmivel sem foglalkozva csak a meleg löttyel amit szürcsölgettem. Hangos motor ricsaja zavarta meg nyugalmamat és még jó néhány emberét. Az üvegablak felé kaptam tekintetem ahhol nagy meglepetés ért. Három motoros srác szállt le különböző márkájú mégis egyszínű motorukról. A fekete fejvédőt egyenként levették magukról, de aztán minden odalett. Mondhatni, hogy a sisak le, a pisztoly fel! Igen, mind a háromnál volt egy pisztoly amivel besétáltak a kávézóba. Egy arc nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam hogy ki az pontosan mert fekete kapucni díszelgett a fején. Úgy tűnt, hogy neki is ismerős voltam, mert amint meglátott engem eltette fegyverét és azonnal odajött hozzám.
- Kicsike..- hajolt le hogy fülembe súghassa úgy, hogy csak én halljam. - nincs kedved rabolni?
- Nem!! Egy..egyáltalán ki vagy...vagy te?- kérdeztem akadozva, még a vér is meghűlt bennem mikor két társa a fejemhez fogta fegyvert

   Egy borzasztó rövid mégis rémes álom volt. Reggel az óra csörgése ébresztett fel, most kivételesen örültem neki mert nem akartam tovább abban a rossz álomban lenni. Felültem az ágy szélére és azon gondolkodtam hogy kivel is álmodhattam, de sehogy sem tudtam kitalálni hogy ki volt így felálltam és a törölközőmmel a kezemben elindultam a fürdőszobába fürödni. Letettem a kezemből a kék törölközőt a szennyes tartó tetejére és levettem magamról az egyetlen ruhadarabot majd beleálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam meleg majd a hideg vizet és megfelelő hőmérsékletre állítottam, vagyis a langyosra. A víz melegséget adott egész testemnek és valahol megnyugvást is. Jól esett ahogyan a meleg víz végig folyt egész testemen. Hangos kopogást hallottam, hát ez nem igaz! Ebben a házban egyetlen nyugodt perce nincs az embernek?
- Louis Tomlinson!! Siess kérlek! - hallottam anyám hangját, idegesen verte az ajtót így sietősre vettem a dolgot és két perc alatt letisztálkodtam majd elzártam a csapot. Magamra csavartam a törölközőt és kinyitottam az ajtót.- Végre!!
  Még anya bement a fürdőszobába, addig én a szobám felé vettem az irányt. A szekrényemhez léptem és kutakodni kezdtem cuccaim között. Gondolkodtam, hogy mit is kellene felvennem, de nem tudtam eldönteni mert nem tudtam milyen idő van odakint. Az ablak felé fordítottam fejem és legnagyobb meglepetésemre sütött a nap. A tegnapi elég borús időhöz képest ez gyönyörű! Egy piros farmert és egy zöld pólót választottam. Gyorsan magamra kaptam, és leindultam a konyhába. Nem néztem meg hogy mégis hogy nézek ki, mert anélkül is tudtam hogy borzasztó a külsőm és undorító. A lépcsőn lemenve azon gondolkodtam, hogy ennek a Harry-nek mi tetszik bennem? Kerestem rá a választ, de nem találtam mert én magamban csak a hibát találom meg.
- Jó reggelt! - szóltam az asztalnál ülő apának aztán a hűtő felé siettem. Nem volt valami nagy választék, csupán tej és néhány tojás volt benne. Így, nekem csak a tej maradt, mert a tojásért nem vagyok annyira odáig.- Nem akartok bevásárolni, már?- kérdeztem kicsit frusztráló hangon. Apa arcát nem láttam mert háttal voltam neki. Levettem a felső polcról a müzlit majd leültem apával szembe.
- Nem, Louiskám! - szemei egyenest tekintetemért harcoltak, de én nem emeltem felé fejem csak a tányérom felett figyeltem, úgy hogy szinte észrevehetetlen volt.- Majd te bevásárolsz az első havi fizetésedből! - ezzel felállt és elment.
  Szomorúan kavargattam a tejet melyben már benne volt a csokis müzli. Nem tudom hogy mit akarnak még tőlem a szüleim, egész életemben rájuk hallgattam és nem jutottam sehova. Más barátom már rég meggazdagodott a drogból meg még ehhez hasonlókból, de én anyáékra hallgattam és nem követtem barátaimat mert féltem hogy lecsuknak ha árulom a drogot, meg hát ha én nem fogyasztom a drogot akkor minek áruljam? Az a lényeg, hogy ha árulom akkor már úgy élnék mint a kis királyok! Kitűnő tanuló voltam mert anyáék ezt szerették volna..Technikus szakmát tanultam, mert természetesen ezt is ők akarták, viszont van egy valami amit nem fogok nekik soha se megbocsátani...a foci, amit nem hagytak hogy folytassam. Lehet hogy beképzelten fog hangzani, de elég tehetséges gyerek vagyok..vagy is az voltam, mert már tizenegyéves korom óta nem focizok..apáék szerint az összes focista lusta és nem életre való. Minden jót elvettek az életemből és nem veszik észre hogy kín már hogy mindent megmondanak nekem! Az istenit, már huszonegy éves vagyok, nem kilenc, az egy dolog hogy még az ők házukban élek!
  Telefonom csörgése zavarta meg gondolkodásom. Lassan kiemeltem zsebemből majd megnéztem hogy ki keres..magán szám volt, hezitáltam hogy felvegyem e, de végül úgy döntöttem fel veszem mert lehet hogy Brad csak fülkéből hív.
- Haló!- szóltam bele, miközben tányéromat a mosogatóba tettem.
- Szia, kicsike! - a megszólításnál már tudtam hogy ki hív, csak azt nem hogy honnan tudja a telefon számomat. Végig futott agyamon az álmom. Eddig nem tudtam hogy ki volt az a srác aki a fülembe súgtogott, de most rájöttem! Csak egy valaki szólít kicsikének...de az, csak egy rossz  álom volt! - Ma ha bemész dolgozni, akkor ott várlak.
- De..figyelj már! Nem ismerlek és fogd fel hogy nem vagyok meleg! Nem kell nekem a te társaságod mert...mert nem vágyom rá! Hagyj békén! Szia! - erre letettem a telefont. Nem tudom hogy volt ennyi bátorságom, lehet hogy csak azért tudtam kiosztani mert telefonon keresztül beszéltünk. De mindenesetre remélem hogy megértette amit mondtam és nem fog a gyorsétteremben várni rám, mert én nem tudom mit csinálok!