26.Rész

                   Sziasztok! Úgy volt, hogy nem lesz rész, de rávettem magam, hogy írok. 

Remélem ez nektek csakis jó!

A részt nem részletezném, most..

                                      Jó olvasást!                                      

                                                    Louis Tomlinson 

 Borzasztó volt a tudat, hogy végre megtettük. Harryvel megvolt az első alkalom, ez akkora boldogsággal töltött el és pluszba még vesz nekem egy gyűrűt..Nem eljegyzési, de arra nincs is szükségem. 

- Harry!! Húzd le a mocskos segged, ha kiélted magad!- a hang számomra még mindig ismeretlennek tűnt, semmi tippem nem volt, hogy a négy srác közül ki lehetett. Szerelmem idegesen fújtatott majd körbe nézett. Mikor megtalálta szeme az eldobott ruhadarabokat, gyorsan felvette azokat magára, míg én értetlenül bámultam rá, hisz még a nem rég történtek hatása alatt voltam.

- Te nem öltözöl, szívi? - nézett felém egy kaján mosollyal a száján Harry. Elsőnek összeráncoltam szemöldököm, majd felfogva amit mond kitakaróztam és az eldobott ruhadarabok megkeresésére indultam. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry végig engem néz, de próbáltam ezt a gondolatot elhessegetni és csak arra figyelni, hogy a sötétben el ne essek vagy neki ne menjek valaminek. Lehajoltam nadrágomért majd felvettem és begomboltam, ekkor már Harryre mertem nézni. Két, smaragd zöld szemei csak is rajtam legeltek, tehát az érzésem bekövetkezett. Körbefordultam, mivel nem találtam a pólóm, majd újra megtettem ugyanezt, de így sem lett meg. 

- Hova a fenébe..- motyogtam, miközben különböző helyeken megnéztem, de szerelmem nem hagyta hogy befejezzem mondatom. 

- Már most mindegy. Gyere le így..- mosolyogta, ötlete nem volt valami fantasztikus. 

- Nem!

- Na, Louis..Akkor többet nem láthatod a kicsi a Harryt..!- bökött le mutató ujjával, nyugalomban lévő férfiasságára. Felkuncogva megrántottam a vállam majd hagytam, hogy ajtót nyisson és lementünk. 

  A fekete hajó és a tüsis ült a nappaliban lévő kanapén, a szöszi kezében egy nagy tál kaja volt, ha jól láttam brassói, de az asztalon még volt pizza, steak, chips meg még jó néhány étel. Mikor lementünk, mindketten ránk néztek. A szöszi azonnal vissza nézett a feketére a fekete pedig tovább bámult ránk, undorodó arccal.   Csak álltunk a kanapé mellett, vártam, hogy végre valaki megszólaljon, de semmi sem történt, bár érződött, hogy a levegőben már szinte csak is viszály közeledte van. A fekete, kinek neve azt hiszem Zayn, idegesen kifújta magát majd a tv felé nézett, aztán újra ránk. Rám nézett, majd hangosan, gúnnyal teli arccal felnevetett. 

- Ahhoz képest, hogy az ágyban szinte sikítasz, most nagyon kussolsz..- nevetett Zayn, szavai mellen ütöttek. Bántott, hogy mindent hallott és az még tetőzte, hogy ennyire csúfolódóan tette szóvá. Egy nagyot nyelve kezdtem stírölni a padlót.

- Zayn..ő tehet akármiről is?- tette fel kérdését Harry, azonnal felé néztem. Látszott rajta, hogy ideges és közben sajnált engem, pedig nem kellett volna. 

- Igen, Harry! Elcseszte ez a kis csíra, az egész életem! Te olyan vak vagy! Nem látod, hogy csak a nagy faszodért kellesz neki? Mhh?? Én..én meg teljes szívből szerettelek..- kiabált, a mellette ülő szöszi mosolyogva hallgatta az egészet, úgy mintha egy moziban ülne és ez lenne a műsor. Egyre jobban fájt amit Zayn mondott, viszont itt már mindent megértettem. Nálam mindent szétesett mikor felfogtam, hogy Harry és Zayn együtt voltak. Zayn meg utál azért amiért Harryvel vagyok, de nem használom ki Harryt, ebben nagyon téved, mert én valóban szeretem őt..

- Ő a mindenem..- motyogtam, talán nem kellett volna kimondanom érzelmeimet, de kicsúszott a számom. A földről felpillantottam Zayn arcára, ki feszülten figyelt engem. Harry keze hátulról a hátamra simult majd átfogta derekam.