2. Évad: 2. Rész

     Sziasztok!
Visszatértem, mely remélem, hogy nektek csak öröm.
Viszont sajnálva veszem észre, hogy csökkent az olvasók létszáma,
illetve vissza jelzés is kevéske jön.. Sebaj! Majd hátha visszatérnek a régi olvasok! Nem nagy durranás ez a rész, de a következő ebből a részből fog kiindulni.. Nem rövid, remélem ez is csak jó nektek!
A design még nincs kész, mert lassú a gépem, de rajta vagyok az ügyön.
  Jó olvasást!                              

                             

                                       Harry Styles 

  Egy nagy hajót béreltem ki magamnak és Louisnak. Nem vagyok az a romantikus fajta srác, talán nem is leszek soha! De ezt a dolgot nem is a romantika miatt tettem, pedig tudom, hogy Louis elég régimódi is tud lenni és vágyik rá. Semmi kétség nem fér bele, ő a legszebb dolog az életemben, most mégis fájdalmat kell majd neki okozzak. Még néhány órája volt, mikor megígértem neki, hogy nem hagyom el soha. Viszont még ő aludt, nekem jött egy SMS miszerint Dave és Brad nem nyugszik. Fenyegetőztek Louis életével, mi már elég volt ahhoz, hogy teljesítsek nekik, de még ez sem volt minden! Leírták, hogy ha nem teszem azt, amit ők kívánnak, húgom élete is bánhatja. 

   Én nem is voltam vele tisztában, hogy él még a húgom.. Londonban és kisebb falvakban is az én nevem cseng, miszerint meggyilkoltam szüleim és húgom, de ez nem így zajlott. Szüleimet teljes szívből szerettem, de olyan tizenhat éves koromra, köddé váltak. Onnantól se a szüleimről, se a  húgomról nem tájékoztatott senki.. Már abban sem voltam biztos, hogy élnek, de ezek szerint mégis! 

    Brad a legmocskosabb az egészben, hisz ő jó barátja volt Louisnak, mégis hátat fordít neki, s belemegy a piszkos játszmába. Az ajánlat az, hogy én itt hagyom Londont és elmegyek velük Bradfordba, magára hagyva itt a nagyvilágban Louist. Bradfordba is csúnya ügyeket kell menni elintézni, magyarán mondva; Gyilkolni, fenyegetőzni, pénzt beszedni. Szívem szerint, nem mennék sehova, elegem van már a gyilkolásból és az összes ilyesmiből, de itt Louis és a húgom élete a tét! Két olyan ember élete, kit szeretek és nem akarok soha többé elveszíteni. Most, ha minden jól megy, akkor van rá esély, hogy találkozzak a szüleimmel és húgommal..

- Ez csoda szép, Harry!- nézett körbe a hajón Louis. Valóban tetszett neki, látszott az arcán. Annyira jó dolog benne az, hogy minden kis apróságnak is tud örülni..Pedig neki mindenből a legjobb járna..

- Tetszik?- kérdeztem vissza feleslegesen, majd átkaroltam és jó szorosan magamhoz húztam. Érezni akartam utoljára a csókját, az érintését, az illatát..Nem akarom itt hagyni. 

- Nagyon..- fúrta fejét mellkasomba, láttam, hogy mosolyog. Elmosolyodtam gyerekes kis tettén és hajába pusziltam. - Olyan jó, hogy örökre itt vagy nekem..- szemeimbe nézett, majd meghasadt a szívem.."Örökre itt vagy"- ha tudná, hogy holnap reggel mennem kell, akkor nem így gondolná. Holnap reggel, mindennek vége.. Legalábbis egy darabig, igen! Egy vagy esetleg két hónap, de nekem biztos vagyok benne, hogy egy örökké valóság lesz!

- Mhh.. Örökre..Bárcsak az "örökre" szó, nem csak egy napot jelentene..- gondolkodtam el hangosan, a földet pásztázva. Louisra néztem, ki összeráncolt szemöldökkel figyelt engem.

- Most nem értem..

- Louis..! Holnap itt kell hagyjalak..- ráztam a fejem, általában ezt teszem, ha ideges vagyok. Louis még mindig értetlenül nézett felfelé rám, gyönyörű kék szemei csalódással és kíváncsisággal voltak tele..- Dave újra felbukkant és a te életeddel fenyegetőzik..Mennem kell vele Bradfordba..- simítottam végig hátán.- Muszáj lesz, mert tudod milyen! Mindenre képes! Nem fogom hagyni, hogy keze ügyébe vegyen téged! Abba belehalnék! Maximum két hónapig távol leszel tőlem, de utána minden rendbe jön..

- Miket beszélsz, te? Mh? Szerinted, az normális, ha megint elengedlek? Elmész gyilkolni, hisz csakis ezért hívhat, én pedig üljek itthon és várjalak ki? Az ötvenes években vagyunk, hol a nők kivárták a haza érkező katona szerelmüket?! Felejtsd el! Nem fogok ilyenbe bele menni..Vagy megyek veled, vagy maradsz és tesznek amit tenni akarnak.. Feldobjuk őket a rendőrségnél és békén hagynak! 

- Ha feldobjuk őket, magukkal rántanak engem is és sittre kerülök. - néztem kék szemeibe. 

- Akkor vigyél magaddal!- suttogta nyakamba, vékony hangja finoman csengett vissza..

- De nem lehet! Dave-el kell lennem egy házban és félek, hogy..megpocsékolna..

- Ahj, Harry! - húzódott el tőlem, majd mászkálni kezdett a hajon. Csípőre vágta a kezét, rágta a száját..- Akkor meg ne menj!!

- Louis! Már meséltem a családomról.. És úgy néz ki, él a húgom.. Az ő élete is veszélyben van..

  Egy pillanatra megállt s rám nézett. Még mindig az ideg jelképezte őt, de láttam rajta, hogy megértett engem. Felfogta, hogy ez lesz a helyes. Egyénként is, én hiszem, hogy van olyan erős a szerelmünk, hogy kibírjuk ezt az időt egymás nélkül. Közelebb sétált majd átölelt..Magamba szívtam illatát, hogy soha se feledjem el. Homlokára pusziltam, nekem is nehéz lesz.. De nincs más választás. 

- Nem akarom..Nem akarom, hogy elmenj..- kezdett el sírni, felnézett rám így szemeivel kerültem szembe.. Csillogó kék szempár.. Könnyek hullottak folyamatosan belőlük, fájt őt így látni..Szívem kétszer gyorsabban vert, de ezt ő nem láthatta..

- Figyelj, Louis.!- súgtam fülébe, késztetve arra, hogy újra rám nézzen. - Kibírjuk., És minden egyes nap hívlak majd..- lepusziltam a könnyeket arcáról, majd lágyan ajkaira csókoltam. Apró kis puszikat hintettem pici szájára, majd végig nyaltam alsó ajkát és elhúzódtam tőle.- Szeretlek, nagyon!- gyönyörű szemeibe újra könnyek gyűltek, szorosabbra vette ölelésünk, majd mellkasomba bújva szipogott. Ennél hitelesebben nem is mondhattam volna, hisz ez szívből jött. Mindig is szívből jött, de soha sem voltam képes úgy kimondani, hogy az teljesen hiteles legyen..Most sikerült!

- Én is téged..- nézett fel rám ismét, szemeiben a könnyek csillogtak. Lehajoltam s megint megcsókoltam. Bejutásért könyörgött nyelve, azonnal megadtam neki. Vándorló útja nyelvének kezdetét vette a számban, nekem pedig kezem a testén. 

 Fenekébe csíptem, mire elhúzódott tőlem, majd egy mosoly kíséretével a nyakam köré fonta karjait ezt kihasználva, felkaptam az ölembe és bevittem a hajó egyetlen szobájába. Tudom, nem ez a legalkalmasabb helyzet erre, de ki akarom használni ezt a maradék kis időt. Végül is két hónapig nem fogom látni, nekem ez így is, úgyis kín lesz nélküle..

 - Harry..- suttogta, mikor letettem az ágyra.. Hajamba túrtam, nem tudtam mit szeretne. 

- Csörög a telefonod..- mosolyogta édesen, legszívesebben neki estem volna és végig csókolgattam volna egész testét.. 

- Még jó füled van, kicsi nyuszim..- vigyorogtam rá kajánul, mire ő kissé elbizakodva vont vállat. 

 Zsebembe nyúltam, majd kivettem belőle a telefont..Nem hívást, hanem SMS-t kaptam..

"Harry! Egy fél órán belül, legyél a reptéren! Húz az idő, siess!                               Remélem, jól döntöttél! A reptéren találkozunk, STYLES!                                                                                 Üdv: Dave"  

   Elolvastam az üzenetet és  vissza dugtam a zsebembe a telefont..Biztos vagyok benne, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene.. Dave nem a semmiségért hív most a reptérre, van valami a háttérben..Érzem..!