20.Rész

                  Sziasztok! Kicsikét ihlet hiánnyal, de megírtam a részt! Egy cseppet rövidke, de remélem tetszeni fog mindenkinek..Egy félóra alatt írtam meg a részt mert a visszajelzések nagyon nagy örömmel töltöttek el! Nagyon szépen köszönök mindent, de tényleg! Imádom hogy megértettek és támogattok! Na, nem írok én itt regényt, csak annyit hogy várom a pipákat/kommenteket.. :) <3 Jó olvasást!        

                                                    Harry Styles 

     

Muszáj voltam kérlelni Louist hogy fürödjön velem, mert csak úgy láthattam teljesen meztelenül. Teljesen megértem őt, főleg annak tudatában hogy picit szégyenlős, de én megmondtam neki hogy nem érek hozzá addig még nem áll készen rá..bár ha belegondolok már majdnem kielégített szájjal, felettem ülve csípőmozgást végzett és az autóban majd nem megtörtént az a dolog amitől most tiltakozik.

- Oké..bemegyek, de nincs tapizás, puszilgatás és semmi ilyesmi!- adta ki a parancsot, mire csak mosolyogtam majd intettem neki hogy öltözzön, de ő vissza intett.- Nem! Fordulj el!

- Mi? Nem! Úgy nem lesz olyan jó..úgy is látni foglak ha már mellettem állsz!- okosítottam, de egyhangúan megrázta a fejét.- Léci!- néztem rá kutya szemekkel.

- Nem! Harry könyörgöm!

- De Louis...

- Jó akkor én mentem, majd lefürdök utánad..- fordított hátat majd megindult az ajtó felé. Nem értem miért nem öltözött, ha együtt fürdünk már úgy is látni fogom meztelenül.

- Lou! Ne! Maradj!- szóltam utána, de velem mit sem törődve kilépett az ajtón. Szomorúság öntötte el egész testem, már még a kedvem is elment. Azt terveztem hogy beáll mellém, és a víz helyett a testem melegével melegítem fel..szép álom. Gyorsan elzártam magam után a vizet, és magamra csavartam a törölközöm majd kiléptem a fürdőszobából. Louis az ágyon terült el, háton feküdve. Mikor benyitottam a szobába, rám emelte a tekintetét aztán a törölközőre ami takarta férfiasságom. Közelebb sétáltam hozzá és lehajoltam hogy fülébe súghassak, vizes hajamról néhány csepp a párnára pottyant, de nem érdekelt.

- Hiányzik a látványa kicsi Harrynek?- búgtam mire megforgatta szemeit és próbált felállni az ágyról, de visszanyomtam és egy gyors mozdulattal ráültem. Ijedten nézett rám, míg én elhelyezkedtem csípőjén és egyik kezem végig vezettem mellkasán teljesen le a hasáig a másik kezemet pedig combjára helyeztem és néha végig simítottam rajta. Tudtam hogy élvezi, pont ezért nem értem miért nem akar velem együtt lenni..

- Harry..azt mondtam nem érsz hozzám még nem akarom..!- fogta le mellkasán fekvő kezem.

- De én már nagyon akarlak...- bújtam nyakához hogy rápuszilhassak, de másik kezével elnyomta onnan a fejem.- Louis..engedd!..Kérlek!- súgtam.

- De nem..- motyogott halkan, de én tovább puszilgattam nyakát.- Harry!! Nem! Nem akarom, értsd már meg hogy egy csajom volt még akivel szeretkeztem és nem akarom hogy veled mindent elbasszak! Hogy neked rossz legyen mert én béna vagyok!- kiabálásba kezdett és próbált elnyomni magától. Meglepődtem, hogy Louis ilyen nyíltan beszélt és felemelte a hangját. Megértettem őt..de egyszer úgy is ki kell ismernie engem az ágyban. 

   Leszálltam róla és mellé feküdtem. Könnyes szemeivel rám pillantott, mire szívem teljesen összeugrott.

- Sajnálom...-sóhajtottam, ő felállt mellőlem a bőröndjére kirakott boxerért sétált és benyitott a fürdőszobába majd már csak a víz csobogását hallottam. Kényelmesen elhelyezkedtem, magamra húztam a takarót és gondolkodtam..Ha Louisnak még egyetlen egy csaja volt akkor lehet hogy csak attól fél hogy egy fiúval fájdalmas? Az elején mégis majd nem megadta magát, azóta mi változott?! Szeretem őt és szeretnék végre neki egy jó éjszakát..szeretném hallani az általa kinyögött sóhajokat amiket én hozok ki belőle. 

  Az ajtó újra nyitódott, nem néztem felé, mert gondoltam hogy egy szál boxer van rajta és én nem bírtam volna ki a látványt, úgy hogy nem teszek megjegyzést. Éreztem ahogyan az ágy megsüpped mellettem, majd ahogy átdobja karját rajtam. Melegség járta át tettére egész testem, megfogtam a mellkasomnál pihenő tenyerét és összekulcsoltam ujjaink..

- Szeretlek Harry, csak várj még egy picit..- motyogta édes hangján, egyik ujjammal megsimítottam tenyere belső részét..

- Várok, szerelmem...- beszéltem, szemeim már majd nem leragadtam mégis éreztem hogy karja kicsit megremegett a "szerelmem" jelzőre.. 

- Jó éjszakát, kicsim.- közelebb bújt és nyomott egy puszit arcomra majd mindkettőnket elnyomott az álom.

19.Rész

             Sziasztok! Lehet túl hamar hoztam most ezt a részt, de ihlet rohamot kaptam (i'm sorry) mégis szomorkás vagyok egy pindurit mert alig jött visszajelzés. Csupán két komment (nehogy félreértsetek, jól estek a kommentek csak többre számítottam) és egy "tetszett" meg három "tökéletes"..Nem a kommentekkel hanem inkább a "pipákkal" van nekem bajom..Ennél sokkal több szokott lenni. Én szeretném továbbra is aktívnak tartani ezt a blogot, mert imádok írni főleg Larryről, csak kicsit bánt hogy nem olvassa annyi számos ember amennyire én gondolok..na, oké! Ez mindegy is! Remélem ezzel a résszel bebizonyítom nektek hogy igenis jó író vagyok..A koromhoz képest tutira (ez picit beképzelten hangzott xd) egyébként tizenkét éves vagyok..(Remélem nem a korom miatt fogok olvasókat veszíteni) Könyörgöm nektek, a véleményetek fejtsétek ki nekem kommentbe mert ez  nagyon fontos nekem. Azaz álmom hogy újságíró riporter legyek és ahhoz nagyon jól kell írnom! Na nem untatlak titeket tovább, viszont még mielőtt jó olvasást kívánnék, még elszeretném mondani: IMÁDLAK TITEKET! Köszönöm hogy vagytok nekem és biztatok! És most: Jó olvasást! =)                         

                                             Louis Tomlinson 

  Kicsit megnyugodtam mikor anya kiment a szobából és tovább ülhettem Harry ölébe. Nagyon jól estek ölelő karjai, viszont az arcom egyre jobban fájt. Anya reagálásán meg se lepődtem, ő mindig azt hiszi hogy ő nevel a legjobban és hogy makulátlan, de ez nem így van. Mellettem kellene állnia, mint egy igazi szülő, ehelyett meg lepofoz..? Megértem hogy Harry azt szeretné ha nála laknék, hisz anya hogy tudja az igazat akár minden nap lepofozna én meg nem vagyok annyira alpári hogy a saját anyámat megüssem, mert ő nevelt fel, neki köszönhetem az életem, ő tanított járni, beszélni...attól hogy ő megundorodott tőlem, én még szeretem őt.

- Pakolj, kicsim..- simított végig hátamon Harry. Vállába fúrt fejem felemeltem és felálltam róla majd a szekrényhez sétáltam. Elkezdtem kifelé pakolni a cuccaim, mikor megtorpantam.

- Kivennéd az ágy alól a bőröndöm?- néztem az ágyon ülő göndör fiúra ki szintén rám nézett majd egy bólintás kíséretével megtette amit kértem. Négy kézláb az ágy alá mászott, fenekén gyönyörűen megfeszült a fekete nadrág, amint észbe kaptam elnéztem az említett testrészéről mert nem akartam hogy tudja mennyire kívánom őt. Egy gyors mozdulattal kicsúsztatta a bőröndöt majd felegyenesedett még én megfogtam a kék színű bőröndöt és az ágyra helyeztem. Belepakoltam az eddig kivett ruháim, egész végig éreztem magamon Harry tekintetét. Gyorsan bedobáltam mindent a kék táskába majd a fürdőszobába siettem tusfürdőimért. Miután már minden a bőröndben volt, becipzároztam az említettet mire Harry felállt, mellém állt és megfogta a bőröndöt..

- Gyere..-motyogta halkan majd elindult előttem, le a földszintre. Háta mögött sétálva végig domború testrészét figyeltem, nem tudom miért de mindig ott ragadok le. 

   Mikor leértünk, ijedten néztem körbe, reméltem hogy senki sincs a közelben ki megállíthatna vagy még kiabálhatna velem. Harry egy pillanatra hátra pillantott rám ami boldogsággal töltött el. Örültem hogy újra vele vagyok..

- Költözök, fiam?- a hangra még a hideg is kirázott. Fejemet a fotelban ülő apa felé fordítottam kinek arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Gyorsan Harryre néztem, kinek szeme apán időzött, de amikor rá néztem azonnal felém fordult.

- Igen..- válaszoltam majd megindultam az ajtó felé, Harry pedig szorosan jött utánam.

- Fiam!- szólt utánam nyugodt hangon apa mire kíváncsian pillantottam rá.- anyud majd lehiggad.- küldött felém egy biztató mosolyt mit egy biccentéssel fogadtam majd kiléptünk az ajtón. Az autóhoz siettünk hol Harry ajtót nyitott nekem majd beült hozzám.

Harrynél:

  Az egész út csöndben telt, Harry az utat figyelte én pedig csak bámultam kifelé a szélvédőn. Amikor megérkeztünk Harry szokásához híven kinyitotta a kocsi ajtót majd bőrönddel a kezében elindult mellettem a bejárati ajtóhoz. Letette maga elé a bőröndöt majd kivette a zsebéből a kulcsot majd próbált beletalálni a lyukba. A sötét miatt nagyon nehezen ment neki még a tizedik próbálkozásra sem sikerült.

- Béna..- motyogtam neki, mire sikeresen beletalált a kulcslyukba. Beléptünk a házba Harry bezárta maga után az ajtót majd felkapcsolta a villanyt. A kék bőröndöt a kanapé mellé helyezte majd szembefordult velem egy kérdő tekintettel arcán.- igen..nincs valami jó lyuk érzéked..- rázogattam fejem, mondatomba még én magam is belevörösödtem, de Harry arcán csak egy kaján mosoly jelent meg. Nem érdekelt továbbá anyám, Harryvel akartam lenni úgy, hogy neki ne legyen beleszólása mert már elég idős vagyok.

- Mhh...- kezeit derekamra simította majd jobb kezét lecsúsztatta fenekemre.- Nekem pedig jó lyukérzékem van, csak nem a kulcslyukba akarok már beletalálni..- súgta, miközben nyakamat puszilgatta. Két kezemmel átöleltem izmos hátát és az egyiket végig húztam rajta, mire ő erősen fenekembe markolt, erre a tettére egy apró sóhaj szökött ki a számon.

- Harry...tudod még nem lehet..- utasítottam el őt, de erőm már nem volt elnyomni magamtól mert akármennyire is tagadom, vágyom a testi vonzalomra.

- Istenem Lou!- engedett el, mire megcsapta a hideg a testemet. Kétlépésnyit elsétált tőlem míg nekem csak becézése járt fejemben. Annyira jól esett hogy Lounak szólított, de bántott hogy feszültté tettem.- Miért csinálod ezt? Nem érted hogy vágyom rád..? - nézett szemeimbe, hangja nyugodt volt. Csak akkor jöttem rá, hogy szinte a semmit tevésemmel vágyat keltettem benne, mikor dudorodó nadrágjára tévedt tekintetem.

- Jó mind egy..ha nem akarod, akkor nem..- rántotta meg vállát majd hátat fordított nekem. Szívem teljesen összeugrott attól a tudattól hogy miattam boldogtalan és merevedéssel kell lefeküdnie aludni. Megérdemli hogy adjak neki egy jó éjszakát hisz megengedte hogy nála lakjak, másrészt meg szeretem őt és erre csak a nélküle eltöltött három napban jöttem  rá..

- Harry! Én, leakarok veled feküdni!- adtam hangot a nem teljesen komolyan gondolt szavaknak, de csak azért hogy újra szembetudhassam őt magammal és ne hagyjon magamra. Visszafordult felém, nemleges megrázta fejét, gyönyörű szemei csak rajtam legeltek, kíváncsi voltam mi járhatott a fejében még engem nézett.

- Tudok rád várni, Louis..- ráncolta össze homlokát, nagy lépteivel átvágta a köztünk lévő távolságot, vártam hogy magához öleljen vagy szokásos tetteit végrehajtsa , azonban ezek nem történtek meg. Csak állt előttem, mint valami tálcán kínált ínyencség, nem mozdult semerre csupán arcomat figyelte gyönyörű smaragd íriszeivel, nem tudtam eldönteni mit is jelent ez, olyan volt, mint aki megharagudott. Pár perce még mindennél jobban akart.- Nem kell azt hazudnod, hogy szeretnéd! Csak kérlek, akkor szólj ha már tényleg készen állsz rá.- egy lelkesítő mosolyt küldött felém, mi által megjelentek a gödröcskék szája szélén. Felém hajolt és nyomott egy rövid csókot arcomra azt követően derekam köré fonta karját hogy közelebb tudhasson magához, szemeimbe bámulva végig nyal alsó ajkán, láttam rajta hogy nagyon visszafogja magát. Jól eső az érzés, hogy nem erősködik azon hogy teljesen magáévá tegyen, helyette megvárja még én is azt akarom. Az ilyen tettei teljesen eltérnek attól a ténytől, hogy ő egy bérgyilkos..még a gondolatra is kiráz a hideg, még mindig nehéz felfogni hogy Harrynek van egy másik oldala is.

- Holnapra van egy kis meglepetésem..- súgta, arcán még mindig ott ült a vigyor. Érdekes fordulat történt, nem rég még magamra akart hagynia nappalija közepén, most meg bejelentette hogy van egy meglepetése nekem. Mintha hangomat elveszítettem volna, nem tudtam megszólalni csak bólintottam neki egyet mire ölelő karjait elveszítettem. Értetlenül néztem alakja után, ahogy elsétál mellettem majd már csak mögöttem hallom lépteit ahogy egyre messzebb jár. Nem mertem megkérdezni hova megy, így is szégyelltem magam a nem rég elhangoztatott mondatom miatt. Fáj, hogy nem tudom Harrynek megadni azt, amit szeretne, pedig ha tudná mennyire vágyom érintéseire és az összes mozdulatára, nem hagyná hogy nemet mondjak neki. Nem lehet tagadni, zavar még mindig a munkája és a Styles vezeték neve, de tudom hogy bele kell nyugodnom mert mind ezek ellenére szeretem őt, úgy ahogy van. Akkor is ha van hogy hangulatingadozása van, hogy néha édes, mint a méz, vagy ha durva é akkor is szeretem őt...gondolataimat elterelve, hátra néztem reméltem hogy még egy légtérben van velem, sajnos csalódnom kellett. A fürdőszobából a víz csobogását hallottam, így elővettem zsebemből a telefont hogy felhívjam Josh-t mert állítólag elutazott a barátnőjével, Abbyvel ki egy jó barátom..Tehát, az a lényeg hogy nem tudom mikor jön haza így addig az üzlet is zárva van nekem ezt pedig levonja a fizetésemből így a pénz is elég szűkös lesz. A telefon kicsöngött, de senki sem vette fel. Gondolom hancúroznak, Josh-t ismerve csakis bizarr dolgok történhetnek ott. Visszadugtam zsebembe az okos mobilom és hallgattam a víz csobogását.

- Louis! Nem akarsz megfürödni velem?- kiabált ki nyugodt hangon Harry, kicsit összerezzentem hangja hallatára, kellett egy kis idő még felfogtam mit mond. Ha bemegyek hozzá, teljesen csupaszon fogom őt látni és ha rajta múlik előbb utóbb én is meztelen leszek. Mind ezek ellenére megindultam a fürdőszoba felé, talán csak azért mert úgy sem fog hozzám érni addig még én nem akarom így most sem fog. Benyitottam, elsőnek csak a meleg pára csapott meg, majd mikor oldalra néztem azt hittem az elém táruló látvány miatt összeesek. Harry valóban csupaszon állt a zuhanyzóban, mikor meglátott elmosolyodott majd intett hogy menjek be hozzá. Egy "nem"-et motyogva megráztam a fejem mire rám csapta a langyos vizet.

- Akkor is vizes leszel!- kuncogott és tovább csapdosott. Próbáltam olyan helyre menekülni a fürdőszobába ahol nem ér hozzám a víz, de Harry kitartó volt.- Gyere már Louis, kérlek..Ígérem nem teszek semmi rosszat!

18.Rész

                                                Harry Styles 

 

Csókja annyira édes volt, olyan jó volt újra érezni ajkait az enyémen és tenyerét hátamon majd azt ahogy végigfuttatja oldalamon. Lassan derekától fogva magamra húztam hogy ölemben tudhassam őt. Kezemmel cirógattam izmos hátát. Ő még nem is tudja mennyire vonzó és ezzel az egy csókjával hogy beindított engem. Megszívtam alsó ajkát majd kicsit meg is húztam aztán végig nyaltam rajta. 

- Harry..-sóhajtotta bele a számba miközben egy utolsó puszit lehelt ajkaimra.- Te együtt voltál azzal az Adammel?- szemeimbe nézve tette fel kérdését. 

- Még régebben..-válaszoltam.

- Harry..-simított végig oldalamon majd a nyakamhoz bújt.- ugye te soha sem fogsz elhagyni?

- Louis!- fordítottam fejét úgy hogy szemébe nézhessek.- Én szeretlek! Hidd el én is attól félek hogy te egyszer elhagysz a munkám miatt.- motyogtam neki, a végére halványan elmosolyodott majd hátulról hajamba túrt.

- Engem már nem érdekel a munkád.- ajkaimra súgta majd újra csókban forrtunk össze. Azonnal bejutásért könyörgött nyelve, mit én meg is adtam neki így nyelveink vad táncot jártak egymás szájában. Egyik keze még mindig oldalamon másik pedig hajamban játszadozott. Alsó ajkamra harapott, ez által egy kevéske vér futott ki az említett helyről. Meleg nyelvét a bántott részre simította majd végig nyalva ajkamon, eltüntette a vért. Egyik kezemmel tartottam őt magamon a csípőjénél fogva,  másikat pedig végig vezettem mellkasán teljesen le. Dudorodó férfiasságánál megálltam és lágyan rámarkoltam.
- Harry..- hajolt el tőlem egy halk sóhaj kíséretével, szemembe nézett majd mind két kezét nyakam köré fonta.- Ezzel..még..várni kellene..- motyogta, azonnal értettem mire mondja.
- De miért?- ráncoltam össze homlokom, annyira beindított, annyira akartam őt..
- Mert nem lehet..- szemem nézettségét elveszítette merthogy Louis már a földet nézte ekkor.
- Félsz tőlem?- böktem ki a kétszavas kis mondatom, ami annyira bántott már. Talán hülyeséget kérdeztem, hisz ha félne nem ülne az ölembe..de ha teljesen biztonságban érezné magát akkor nem remegne a karja.
- N..nem..- hangja nem volt magabiztos, érződött rajta hogy hazudik vagy még ő sem tudja pontosan a választ kérdésemre. Szívem összeszorult mikor végre elkaptam egy percre tekintetét és könnyes szemeivel találkoztam. Most nem tettem semmi rosszat, de elég volt neki az a sok infó amit kapott..ennyi pont elég hogy valaki teljesen padlón érezze magát.. Két karom már rég derekát ölelte, nyugtatás képen hátára simítottam jobb kezemet és figyeltem ahogy még mindig a padlót bámulja.
- Tudom hogy félsz..- mondtam, alig hallhatóan mire felszipogott.- De..Louis neked nem tudnék soha sem ártani..- mintha ez lenne az utolsó napom a földön, úgy éreztem minden felé való érzelmemet közölnöm kell neki mert ez egy olyan pillanat amikor elmondhatok neki mindent.- Sajnálom hogy ilyen az életem..de te vagy az egyetlen akiért normális életet szeretnék.- kicsit közelebb hajolva felé, nyomtam egy gyengéd puszit arcára.
- Tényleg?- kérdezett vissza miközben tekintetét rám vezette. Látszottak arcán a sós könnyek és szemén az, hogy legszívesebben bőgne mint egy kisgyerek, bár ezt meg is lehet érteni hisz az akit szeret egy bérgyilkos.
- Tényleg..- válaszoltam. Arcára csókolva lepusziltam a könnyeket róla mire nagyon halványan elmosolyodott.
 - Ez meg mi?- egy női hangra lettem figyelmes, így a hang irányába néztem és szemeim teljesen kikerekedtek. Louis édesanyja ránk nyitott, tehát már az ajtó előtt állt összeráncolt szemöldökkel. Mikor Louis észrevette kissé ijedt arcomat, hátra fordult és az ő arca sem maradt továbbá félelem mentes. Azért ijedtem meg egy cseppet, mert Louis anyja nem tudja hogy a fia meleg így rólam sem tud, meg úgy egyáltalán! Sajnáltam Louist amiért ilyen helyzetbe került..vagyis kerültünk. Éreztem ahogy nyakamat karoló karjai egyre jobban remegnek. Éreztetni akartam vele hogy mellette vagyok, így hátán lévő kezemmel simogattam őt az említett helyen.- Louis, mi a franc ez?- egyre idegesebb hangon tette fel kérdését az anyja. Lou egy pár másodpercre rám nézett, mire bólintottam aztán visszanézett anyjára. A bólintásommal azt akartam kifejezni hogy mondjon igazat.
- Hát..izé..- hebegett össze vissza szerelmem, mi által egyre jobban feszültté váltam mert tudtam hogy kétségbe van esve.- Harry a pasim..- alig hallhatóan, de kibökte amit kellett. Anyja elsápadt majd szemei is egyre jobban kikerekedtek. Minket bámult, pont úgy mint ahogy az utcán szokták az emberek bámulgatni a meleg párokat..idegesítően. Hol Louis, hol engem pásztázott tekintette, bár rajtam néha jobban elidőzött hisz én vagyok az úgy mond "idegen" számára. Vártam hogy reagáljon anyja, de eleinte egy szó nem sok, nem jött ki a torkán.
- Te! Te meleg vagy? Egy buzit neveltem eddig? Normális vagy? A rohadt életbe!- nagyokat lépve nekiesett szerelmemet és lekevert neki egy pofont mire Lou szemei újra könnybe lábattak. Próbáltam elhúzni Louist anyjától, de a nő olyan volt mint valami őrült. Megragadta Louis pólóját és cibálni kezdte. Lou egész teste remegett rajtam, felment bennem az ütő.
- Hagyja már!- toltam el édesanyját Louistól mire mogorván rám nézett, szemében ott volt az undor.
- Te kis buzi gyerek ne pattogjál az én házamba mert repülsz! Sőt! TAKARODJ KI!- ordította utolsó mondatát, ha tehettem volna szembe köptem volna. Nagyon rosszul esett hogy Louis már megint vállamba fúrva a fejét sír mert lepofozta a saját anyja..
- Ha..Ha..ő megy én..én is megyek..- jelentette ki Louis szipogva, fejét kicsit feljebb emelve vállamról.
- Na hajrá! Buzikra nincs szükségen!.- ordította majd az ajtó felé sietett.- öt percetek van hogy elhúzzatok!- erre becsapta az ajtót. Louis egyre keservesebben sírt, hátát simogattam, bár tudtam hogy ez nem segít.
- Harry, dilis az anyám..
- Az.Nem akarom hogy tovább vele lakj..költözz hozzám.- súgtam halkan fülébe mire ragyogó, könnyel áztatott kék íriszeivel rám nézett.
- Biztos?- kérdezett vissza.
- Teljesen biztos..

17.Rész

            Sziasztok! Egy aranyos résszel jelentkezek, mert nagyon boldog vagyok. Pénteken kaptam egy levelet attól a fiútól akit egy féléve szeretek..leírta hogy ő mást szeret majd utóiratként hogy maradjak mindig mosolygós és egy picit tetszek neki..Awwwh..Most mi van? xdd Na jó, mind egy..Az a lényeg hogy a mostani részek nagyon "Happy"-k lesznek mert baromi kedvem van..Jó olvasást!

  Xx:.Eu                            

                                             Harry Styles 

 Én vagyok a világ legnormálatlanabb embere, mindent csak elrontok, nincs egy normális dolog ami megmaradt volna az életemben erre jön Louis akit nem kell letagadnom vagy bármi ilyesmi, mert ő az egyetlen akiért van miért felkelnem. Ő azt hiszi hogy csak ezalatt a párnap alatt ismerem, de ez nem így van mert már lassan egy fél éve figyelgetem viszont Brad folyton azt mondta hogy ha a közelébe megyek Louisnak engem kivégeztet, neki pedig ez a vágya és be is valósíthatja akármikor mert Dave eleve utál és Brad minden mondatát jól megfontolja. Nem bírtam tovább így bepróbálkoztam Louisnál, ez eddig jól is ment de ez az idióta Adam mindent elront. Mikor elkezdte ócsárolni Louist, úgy éreztem csak az segíthet ha egy pofonnal befogom a száját, de sajnos ez egy pofonnál többre sikeredett. Ha Louis nem száll ki az autóból én ott a helyszínen agyon verem...annyira megbántam hogy bántottam, de legalább Louis megtudta hogy ki is vagyok én igazából..hogy nem Cox hanem Styles vagyok, undorító ez a név, bárcsak új életet kezdhetnék egy másik névvel egy másik helyen ahol senki se figyel meg azért amibe belepottyantam. Ha nem pazarlom el a szüleim pénzét a rossz nőkre illetve férfiakra akkor nem kellene Davenek dolgoznom vagyis gyilkolnom. Nem jó kedvből teszem én amit teszek, csak a családom kitagadott így muszáj pénzt szereznem valahogy. Három napja nem láttam Louist pedig keresem őt telefonon, legalább olyan kétszázszor hívtam és vagy húsz üzenetet írtam neki, melyekben leírtam hogy beszélnünk kell, de ez mind hiába mert nem veszi fel a telefont és nem is válaszol az üzenetekre. Fáj hogy ennyitől ennyire megijedt, persze tudom ez nem kis dolog, de ha egy picikét is hiányolna akkor felvenné a telefont és megadná az esélyt hogy elmagyarázzam neki mind az, amit látott. 

    A nappali foteljában ültem, telefonomat szorongatva, csupán csak arra vártam hogy hátha visszahív vagy ír egy üzenetet..Szeretem őt, nem tudom mi fogott meg benne, de legalább így már értem hogy miért mondják azt az emberek, hogy ha valaki szerelmes a másikba akkor nem tudja pontosan hogy miért pont abba a személybe szerelmes, hát ugyanígy vagyok és nekem szükségem van Louisra, az érintéseire, a mosolyára, a csókjára és gyönyörű hangjára. Egy utolsó próbálkozásként újra felhívtam..kicsengett, de hosszú ideig nem jött semmi. Szívem ezerrel kezdett verni mikor felvette a telefont és meghallottam édes kis ártatlan hangját.

- Harry, kérlek ne hívogass..- angyali hangjára bizsergés futott végig egész testemen, nem érdekelt mit mond csak megakartam vele beszélni a dolgokat és mindent letisztázni..elakartam neki mondani hogy őrülten szeretem őt.

- De Louis, hívogatlak és foglak is még mert szükségem van rád! Beszélnünk kell..- kicsit visszafogtam magam, mert ha nem tettem volna akkor ezerszer elmondtam volna neki hogy szeretem, de ennek most tudom hogy nincs itt a helye. Kicsit feljebb támaszkodtam a fotelben, egyik kezemmel fülemhez fogtam a telefont a másikkal pedig a fotel karfájában támaszkodtam.

- Harry..Miért beszéljünk? Nem lenne értelme, te csak egy éjszakát akarsz tőlem utána meg mehetek a levesbe, mert te ilyen vagy..- hangján érződött a félelem, bánt hogy fél tőlem, de az még jobban hogy azt hiszi bántanám őt. Egy kisebbet sóhajtottam, míg összeszedem a gondolataimat és egy értelmes mondatot összerakok amit mondhatok neki.

- Te nem érted meg hogy szeretlek!? Te egészen más vagy mint a többi, érted? Beléd szeretem Lou, ne lökj el így magadtól mert szükségem van rád! Beszéljük meg léci, engedd hogy átmenjek hozzátok!- most kijött belőlem minden, kénytelen voltam neki igazat mondani mert ő nagyon nagy tévedésben van és én felakarom őt világosítani..Nem szólt sokáig semmit, szerintem meglepődött és azért, de akartam hogy reagáljon mert hallani akartam még hangját még akkor is ha csak elutasít.

- Jó..- halk hangjának újra utat adott, elsőnek nem is értettem mire válaszolt majd leesett hogy beleegyezett hogy átmenjek hozzá. Egy nagy mosoly rajzolódott arcomra és csak arra gondoltam hogy végre három nap után láthatom őt.- Harry tényleg, teljes szívedből szeretsz vagy ez is süket duma?- a hideg futkosott még mindig hangja miatt, kérdése hülyeségnek tűnt számomra, mert már ezek után nem hazudnék neki.

- Lou..nem soká ott vagyok..- szóltam bele a telefonba, majd kinyomtam. Feltápászkodtam a kényelmes fotelből és zsebembe dugtam a telefont majd előkerestem a kocsi slusszkulcsot és elindultam Louisékhoz.

    Kis idő után már le is parkoltam előttük, kiszálltam az autóból és megálltam a bejárati ajtó előtt. Vettem egy hatalmas levegőt majd kopogtam. Reméltem hogy Louis fog ajtót nyitni, de mikor megláttam Louis édesanyját akkor ez a remény is elszállt..Miután Louis anyja beinvitált a házba, felmentem az emeletre majd megálltam az ajtója előtt. Még kopogni is elfelejtettem, csak benyitottam mire tekintetével találkoztam. Bezártam magam után az ajtót majd az ágy szélén ülő Louis felé lépkedtem. Gyönyörű kék szemeivel engem nézett, annyira jó volt őt újra látni, ez a három nap nélküle olyan volt, mint három egész év.

- Louis te sírtál?- szólaltam meg végül, mert zavartak kisírt szemei. Tekintetét  földre vezette és úgy bólintott egy aprót majd felnézett rám. Szívem összeugrik ha arra gondolok, miattam sírt már megint.- Sajnálom..- súgtam halkan miközben leültem mellé.- Sajnálom hogy ennyi fájdalmat okoztam neked, Lou és sajnálom azt az éjszakát amikor Adam ott volt, de tudnod kellett.Én vagyok Styles ezt már nem tudom letagadni. Igen, sokféle dolgot híresztelnek rólam, de csakis a pénz miatt teszem és nem jókedvből..

- Ha pénz kell miért nem szólt a szüleidnek?- nézett rám kék íriszeivel, nyelt egyet majd újra a földet pásztázta tekintete.

- A szüleim..kitagadtak mert..régen elég rossz helyekre tettem a pénzt.- motyogtam, most már én is a földet bámultam.- Lefizettem az embereket egy éjszakáért..ez..ezután találták ki hogy egy éjszaka után én az összest megölöm, de nem..soha se ölök embert, csak akkor ha Dave megkér rá..- valltam be neki az igazat. Mikor a megölöm szót kimondtam, fájdalmas tekintettel nézett rám. Annyira rossz erről beszélni, de muszáj, mert tudnia kell.- És Louis..én tényleg, nagyon szeretlek téged és..- szemem könnybe borult, csakis a földet néztem majd szipogtam és folytattam.- legalább te ne hagyj magamra! Nekem már csak te vagy Louis..én..én már egy percet sem akarok nélküled eltölteni..- a könnycseppek végig folytak arcomon, éreztem a sós anyagot bőrömön, nem érdekelt hogy puhánynak látszok most a szemébe, most jött ki rajtam minden. Felnéztem rá, ekkor már ő is engem nézett, hirtelen karjaival nekem esett, így belém karolva. Reflexből átkaroltam hátát és jó szorosan öleltem magamhoz. Állát vállamra támasztotta, éreztem pólómon könnycseppjeit. Nyugtatólag végig simítottam hátán míg ő hogy minél tovább tartson ölelésünk, derekamat markolászta. Lassan hátrább húztam fejem hogy szemeibe nézhessek. Figyeltem gyönyörű kék szempárát ami könnytől ragyogott. Tekintete ajkaimat pásztázta, láttam rajta hogy ugyan úgy akarja csókom mint én az övét. Közelebb hajoltam hozzá, majd nyomtam egy puszit arcára.

 - Én nem ezt akartam..- súgta vékony hangján, még mindig a hideg rázogatott de a szívem még mindig nagyon hevesen vert. Tudtam hogy nem puszit akart, de hallani akartam előbb a szájából.. Ajkaimat övének nyomtam, tenyerem végig simítottam hátán majd oldalán mire ajkai elnyíltak..

16.Rész

                  Sziasztok! Kicsit sokat szenvedtem a résszel, és bűntudatom van hogy nem hoztam hamarabb, de ennyire futotta az időmből, így is van még egy csomó témazáró amire készülnöm kell de én a részt helyeztem előtérbe tehát próbáltam ha nem is tökéletes de egy aránylag jó résszel jelentkezni. Sajnálom hogy Harry sötét oldala is napfényre került, de muszáj volt..Na, nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást!
Xx: Eu 

                                                           Louis Tomlinson

 Ajkaira tapadva feküdtem alatta, lehunyt szemekkel. Nyakába karoltam így ujjaimmal megtudtam érinteni vállát. Végig húztam egyik vállán két ujjam éreztem  ahogy végig fut rajta a hideg. Valami végig nagyon zavart, az hogy ágaskodó férfiasságunk egybeért csókunk közben. Úgy éreztem, nem bírom tovább nem volt erőm folytatni tevékenységünket, tovább akartam lépni így egyik karomat végig futtattam oldalán majd lejjebb toltam a nadrágja gombjához aminek következménye csak az volt hogy férfiasságunk közé került a kezem, az övéhez nyomódott egész tenyerem. Ekkor láttam meg hogy az ő lába kilóg vagyis az ajtó nyitva van és eszembe jutott hogy bárki megláthat minket és hát valljuk be, ez nem egy olyan dolog ami másokra tartozhat.
- Nyugi, erre nem jár senki..- bújt nyakamhoz, a meleg lehelete jól esően cikázott végig bőrömön. Annyira aranyosnak tartom hogy mindig tudja mi a bajom még úgy is hogy nem mondom meg neki, elég ha az arcomat látja és már érti mire is gondolok.- Pont ezért hoztalak ide..- hangján érződött az a kaján mosoly ami az ilyen mondatoknál mindig előjönnek. Arcára néztem, amin már nem ült a vigyor csak íriszei néztek engem egy darabig majd ajkai vészesen közeledtek homlokomhoz amin meglepődtem hisz jobban örültem volna ha ajkaimra nyomja a puszit. Felállt rólam és kotorászni kezdett odakint a zsebében, ennél a tetténél jöttem rá hogy az a puszi amit nyomott a homlokomra csak megnyugtatás képen volt. Bámultam őt, ahogyan keresgél valami után a zsebében, a fekete farmernadrág végig feszült rajta és mivel háttal állt nekem, rálátást nyertem fenekére amit talán csak egy labdához tudnék hasonlítani. Annyira szívesen felálltam volna és átölelném hátulról majd göndör fürtjei közé vezettem volna kezem, kár hogy nem vagyok ennyire merész és ezek a dolgok nekem mindig csak a kis fantáziámba fognak maradni. Harry hiányát éreztem, hiszen eddig csak is ő melegített fel viszont hogy leszállt rólam, már érzem a kinti időt ami nem valami kellemes. Összeráncolt szemöldökkel nézett rajtam végig majd az anyós ülés felé sietett és ott is keresgélni kezdett valami után majd miután már megtalálta, becsukta maga után az első ajtót és hátra jött hozzám ahol vissza mászott rám, de ezúttal már felhúzta lábát és mellettem tartotta, tehát csak térdelt azért hogy az ajtót belehessen csukni. Még vissza mászott rám, elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen lesz így együtt az első alkalmunk, hogy Harry nem e lesz durva vagy hogy hogyan néz ki teljesen meztelenül. Ez mind hülyén hangozhat és az is lehet mások számára, de valahogy úgy érzem hogy h valaki az én helyembe lenne akkor őt is ezek a kérdések foglalkoztatnák. Kezével is megtámaszkodott fejem fölött, ajkai pedig, újra nyakamhoz tapadtak. Apró csókokat hintett rá majd szokásos helyén megszívta mire a bizsergés ami már egész testem átjárta csak nagyobb lett.
- Biztos szeretnéd, kicsike?- súgta nyakamba, a megszólítást már egy ideje nem hallottam szájából ezért is varázsolódott egy mosoly az az arcomra.
- Nem! Styles, nem látod baszd meg hogy akarja? De sajnos ez most nem fog nektek össze jönni!- egy ismeretlen férfi hangot hallottam, Harry azonnal az ablak felé vezette tekintetét majd amikor meglátta a személyt aki kintről motyogott nekünk, vörösbe pompázott arca az idegtől. Kicsit megijedtem, nem gondoltam hogy valaki aki észre vesz minket az ilyen düht fog kihozni Harryből...Bár lehet hogy nem is ezért lett Harry olyan ideges, hanem a megszólítás miatt. Amikor Harryre néztem, eszembe jutott hogy az ismeretlen férfi Stylesnak szólította, el sem akartam hinni elsőnek mert Harry nem lehet a Styles aki gyilkol mert..ő nem lehet,ő nem olyan.. Arcát figyeltem, mely ideggel volt teli. Egy "nyugit" tátogott nyugtatás képen majd lassan leszállt rólam és kiszállt az autóból. Kár, hogy egyáltalán nem tudott megnyugtatni, csak az járt a fejemben hogy mégis mibe keveredtem én? Figyeltem alakját ahogyan megáll az autó előtt és szembe néz a számomra még mindig ismeretlen emberrel.
- Mit akarsz, Adam?- feszült hangja bántotta fülem, nem szerettem mikor ilyen. A vele szemben álló férfi komoly arccal figyelte azt a embert akit utálnom kellene.
- Harry, ezt te is tudod.- sóhajtott.- én téged, érted? Csakis téged akarlak!- érződött a srác hangján aki Adamnek hívnak, hogy valami nagyon nyomja lelkét és már a sírás határain áll. Kicsit közelebb bújtam az ablakhoz és neki támasztottam fejem, mivel az üveg párás volt és így jobban kiláttam a sötétben lévő két fickóra akik közül egyiknek majd nem oda adtam magam, úgy hogy lehet utána már nem is élnék. A nagy Styles mindig ezt csinálja. Egy éjszaka amit akar, aztán kinyírja azt akit épp becserkészett..de én nem akarok így járni..Mégis úgy összeszorult szívem mikor Adam kimondta hogy ő csakis Harryt akarja, tehát szerelmes bele..- De te, majd nem lefeküdtél ezzel..a seggfej gyerekkel.- bökött rám idegesen a magas férfi. Harry erre rám pillantott majd vissza fordult az Adam nevűhöz.
- Nem seggfej! Érted?- emelte fel hangját Harry, miközben vészesen közeledett Adam felé.- Ő más..Én szeretem..Szeretem őt, de te elbaszol mindent..!- idegében megrázta a fejét, az Adam nevű arcán egy halvány vigyor jelent meg ami az őrületbe kergetett.
- Ne monddj már ilyet Styles..Te nem tudsz szerelembe esni, hagyd ezt a nyomorék gyereket..- gúnyolódott, és újra kimondta Harry vezeték nevét mire bennem a vér is meghűlt. Egyszerűen, nem akartam elhinni hogy Harry nem is az akit én eddig hittem.- Csak nézz rá Hazza, nézd mennyire szerencsétlen egy pöcs. Elhiszem hogy neked mindegy kit teszel seggbe, de ne egy ilyen majom fejű srác legyen már az!- oktatta ki Harryt, ki összeszorított öklökkel állt Adam előtt, nem esett jól amit hablatyolt rólam legszívesebben leordítottam volna a fejét hogy nem vagyok egy pöcs, de én bátor sem vagyok tehát ez is megmarad az én kis fejemben.- A szüleid is a kurvázásért tagadtak ki..Íme megint itt egy hímringyó.
- Ő nem egy kurva..- érződött hangján hogy ordítana, szerintem ha én nem lettem volna ott akkor meg is tette volna.
- Pedig úgy néz ki..Egy büdös kis seggfej, Styles ő egy pö..- szemem kikerekedett mikor Harry nem hagyta befejezni mondatát, hanem behúzott neki egyet, mire Adam hanyatt esett Harry pedig kapott az alkalmon és ráült majd úgy püfölte az említettet kinek orrát is feltörte..Ezeknek a dolgoknak láttán, már nem olyan nehéz elhitettnem magammal hogy ő Styles..
- Baszódjál meg! Te rohadék!- motyogta Harry, az össze nem függő mondatait.- Nem érted hogy szeretem, bassza meg, bele szerettem te idióta, te meg lehordod!- kiabálni kezdett, ökle már csupa vér volt, jól esett amit mondott, de a látvány miatt nem tudtam boldog lenne.Kiszálltam az autóból, mire meglepődötten nézett hátra rám, szomorúan véres könyökére nézett majd undorral arcán pólójába kente és leszállt a srácról.
- Louis..Sajnálom, csak...- magyarázkodott, de én közbe vágtam mondatába mert nem bírtam tovább rá nézni. Nem akartam őt látni, azt az embert aki majdnem szétvert egy másik embert még akkor se, ha miattam tette. Amit Adam csinált az nem volt olyan súlyos mert azok csak szavak amit Harry tett meg már komoly bűn.
- Vigyél haza!

15.Rész

                               

 Sziasztok! Ez a rész kicsit nehezebben íródott meg mint a többi. Sajnálom, de a korcsolyázásról  nem tudtam végül valami sokat írni, de valmit kezdtem el ebben a részben ami a következőben folytatódik. Ha elolvassátok rájöttök,  azért döntöttem így hogy lesz ilyen rész mert olvastam kommentben hogy ezt várjátok másrészt meg..hát mégis csak egy directioner vagyok, ha értitek! Remélem tetszeni fog mindenkinek, mert sokat szenvedtem vele! =)

            Xx:.Eu

                                                Louis Tomlinson 

Valóban érdekelt hogy mi az a dolog amit szeret bennem Harry, mert sajnos magamtól soha se jövök rá mivel én semmi jót nem látok magamon. Túl kiábrándítónak tartom saját magam pont ezért nem értem hogy egy Harry fajtának miért vagyok imádni való. Néha szemüveget hordok, túl alacsony vagyok és vékony a hangom..nincs egy férfias megmozdulásom se, de neki ez jön be. Fenekemen lévő kezét végig simította az említett testrészemen, a hideg rázogatott tettére kaján mosolya pedig csak fokozta zavartságomat. Rózsaszín ajkai résnyire elnyíltak, de nem azért mert megszeretett volna szólalni, hajába túrtam egyik kezemmel másikat viszont felfedező útra engedtem farmerja körül. Végig simítottam egész hátát majd derekát és a nadrágja szélébe akasztottam egyik ujjam, ezekért a tettekért nyíltak el ajkai. Kicsit közelebb bújt így megéreztem merevedését az enyémnek nyomódni. Nem ijedtem meg mert akartam őt, akartam közelségét..Mégis tudtam hogy a pályán nem lehet és lassítanom kell, ezt Harryvel is közölnöm kell, habár biztos vagyok benne hogy ő is tudja és csakis egy cél miatt akarja hogy nála éjszakázzak, a vágyai teljesítésére ami nem is olyan nagy baj. Akármennyire is korai, akarom! Ennyire még soha semmit nem akartam mint ezt.

- Harry..-sóhajtoztam, neve hallatára abba hagyta nyakam kényeztetését és rám emelte tekintetét.- Vigyél magadhoz..- íriszei felcsillantak mondatomra szája pedig mosolyra húzódott. Annyira édes volt hogy legszívesebben újra csábító ajkainak estem volna.

- Biztos, Louis?- mély rekedtes hangja miatt mosoly kúszott arcomra, csak bólintottam neki aztán miután elengedett öleléséből elindultunk vissza adni a ruhát és a cipőt majd kimentünk az autóhoz. Kézen fogva sétáltunk ki a méreg drága járműhöz, szerintem én soha se fogom megszokni hogy egy ilyen autója van. Megálltunk az említett Audi R8-as mellett, azt hittem befogunk ülni a járműbe de Harry derekamra simította egyik kezét másikat meg újra felfedező útra engedte hátsó felemen. Akarva hagytam neki hogy engedje szabadjára érzéseit. Az autónak támasztott miközben nyakamat látta el apró kis puszikkal, egyre feljebb haladva elérte a számat ahol megállt és szemeimbe nézett. Érdekes hogy ha a csóknál kötünk ki akkor azonnal érdekli hogy én mit szeretnék, pedig azt nem kérdezte hogy kezei meddig mehetnek.
- Csókolj már meg az istenit!- türelmemet elveszítettem, kijött aminek nem kellett volna, de még ezzel is mosolyt csaltam Harry arcára. Beszívta alsó ajkát majd az említettet az enyémnek nyomta. Bejutásért könyörgött amit azonnal megkapott. Vadul csókolt, derekamon lévő kezét levette rólam majd csak arra lettem figyelmes hogy kinyitódott az ajtó aminek félig neki voltam dűlve. A levegő hiány miatt hezitálva elváltam ajkaitól és smaragd zöld íriszeibe néztem. Halványan vigyorgott majd picit lökött rajtam így sikeresen beestem az autóba. Amikor láttam hogy Harry rám mászni készül, kicsit feljebb toltam magam és könyöklésbe helyezkedtem. Harry két karja vállamnál pihent, ott tartotta magát. Szorosan összezárt lábakkal figyeltem tekintetét melyből észre vettem hogy arra vár, kicsit helyet adjak neki így hagytam hogy lábaim közé furakodjon. Közel bújt hozzám, mellkasa érintkezett az enyémmel. Egyik kezét amit eddig támaszkodásra használt, hasamra vezette majd lesimította nadrágom széléig aztán még lejjebb haladt tenyere, rá markolt férfiasságomra. Egy apró mosoly került számra tettére, ezt ő is észre vette mert ahogy megfigyeltem már folyton arcomat és tetteimet figyeli így nincs olyan dolog amit ha előtte csinálok azt ő nem látná..A magam mellett tartott kezeimmel hajába túrtam és játszottam göndör fürtjeivel. Egyik kezemet kivezettem hajából teljesen végig csúsztattam oldalán majd csípőjénél állapodtam meg, erősen rámarkoltam mire egy nagyon halk sóhaj volt a válasza. Férfiasságom egyre merevebbé vállt kezének köszönhetően mert folyton játszadozott szerszámommal, bár az övé is elég ágaskodó volt már. Nem vártam meg még megint rá kell szólnom hogy megcsókoljon, csípőjéről feltoltam kezem nyakára és a hajában lévő kezemet is oda vezettem így közelebb húzva magamhoz hogy csókba tudjunk összeforrni. 

14.Rész

                                                  Louis Tomlinson 

  Nem tudom miért, de nem éreztem úgy hogy igazat mond Harry. Nem volt valami meggyőző a hangja és az igazat megmondva nem igazán hangzik jól a Harry Cox..

- Louis..megérkeztünk.- simított végig térdemen, tekintetem ráemeltem mire egy halvány mosoly jelent meg arcán. Bólintottam és megpróbáltam kinyitni az ajtót...persze hogy nem sikerült!- Kis butus! Majd én kinyitom.- kuncogott édesen majd kiszállt az autóból és megtette amit nekem soha se enged. Kiszálltam az autóból, de talán jobb lett volna ha nem teszem mert nagyon hideg volt odakint..tegnap még jó idő volt ma meg már elég esőre áll. Harry smaragd zöld íriszeivel kémlelte tekintetem, gondolom észrevette hogy fázom mert nyomott egy csókot a számra..egy rövid csókot de én többet akartam és meg is szereztem. Nem érdekelt többé hogy akárki megláthat minket csak kiakartam élvezni a pillanatot, azt hogy Harryvel lehetek. Kezével végig futott oldalamon majd másikkal csípőmre markolt melynek hatására egy halk sóhaj hagyta el számat így elváltak egymástól ajkaink. Édesen beharapta alsó ajkát hogy elrejtse mosolyát. Átdobta karját derekamon és úgy irányított, a pályára hol különböző dolgokat aggattak ránk.
- Hányas a lábad?- érdeklődött Harry, kissé zavarba jöttem mert ahogy elnéztem neki negyvenegyes még az enyém ehhez képest kis apró. Éreztem ahogy arcom pirossá válik mint az őszi falevél.
- Harmincnyolc..- szólaltam meg végül, a földet bámulva. Félszemmel láttam Harry mosolyát majd azt ahogy kikéri nekem a jégkorcsolya cipőt. Miután a hölgy a kezébe adta intett Harry és egy székre parancsolt.-Te most rám akarod adni?- tettem fel végül a kérdést mikor bal lábamért nyúlt. Egy bólintás volt a válasza aztán mindkét cipőt rám adta. Kisétáltunk a pályára én szerencsétlen amint a jégre értem hanyatt vágódtam. Harry ijedten guggolt le hozzám, figyeltem arcát és azt ahogyan újra elrejti mosolyát.- Látszik még nem korcsolyáztam..- dünnyögtem vigyorogva miközben Harry segített felállni, meglepődés ért amikor kezét nyújtotta. Lemerem fogadni hogy valami borzasztó arcot vághattam tettére elsőnek de beadtam derekam és megfogtam a kezét hisz ha nem teszem még vagy harmincszor tuti elesek. Kézen fogva csúszkáltunk a pályán, talán meg se fogtam volna így nyilvánosan a kezét ha lett volna még valaki rajtunk kívül a jégpályán.
-Ma nem alszol újra nálam?- mély hangjára bizsergés járta át egész testem, elbűvölő két szemét figyeltem melyek szinte könyörgően néztek engem. Én szerencsétlen megálltam a pályán és teljesen lefagytam ott mellette. Nem egyszerű meghozni ezt a döntést mivel ha visszaemlékszünk hogy anya mit levágott miután nem otthon aludtam, így is örök hála hogy nem hozta fel újra hogy mutassam be neki azt a személyt akinél töltöttem az éjszakát. Nem lennék rá képes, főleg úgy hogy utálja ha valaki a saját neméhez vonzódik.
- Nem..- adtam meg neki végül a számára elszomorító válaszomat. Mintha meglepődés ült volna arcára komor arccal nézett engem olyan volt mintha azon gondolkodott volna hogy miért nem.- Harry, anya így is duzzog..- fordultam vele szembe miközben elengedtem kezét.
- Nem attól félsz hogy csinálok újra valami olyat amit te nem szeretnél?- arca vörössé vállt de ez már neki az idegtől volt. Egyszerűen nem értem hogy tud ilyen hamar dühbe jönni.
- Nem, nem ettől félek. Anya a bajom..- válaszomat egy sóhajjal díjazta majd nyomott egy puszit arcomra.-Ennyi?- szemtelenkedtem vigyorogva Harry felkuncogott és átkarolta csípőm. Egyik kezét fenekemre vezette a huncut vigyor pedig ott ült az arcán. Körbe néztem hogy biztos nem e lát senki minket, nem láttam senkit mégsem voltam teljesen nyugodt.
- Nyugi..- nyakamhoz bújt, a meleg lehelete jól esően futott végig rajtam.- Ma ide nem jön senki.- nyugtatott miközben apró puszikat hintett nyakamra majd a szokásos ponton megszívta. Egy alig hallható kis nyögés hagyta el számat mire Harry félmosolyra húzta száját és felnézett rám.- Ilyenkor úgy imádlak.- mintha álmodtam volna vagy valaki más helyébe helyeztek volna be. Harry három szavas mondata megbabonázott úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb ember az egész földön. Karomat nem lógattam tovább hanyagul magam mellett, átölelte hátát és figyeltem aranyosan mosolygós arcát. Csak azon gondolkodtam hogy mégis mit lehet bennem imádni vagy egyáltalán mi az ami neki tetszik.
- Na, mi az amit annyira imádsz?