Louis Tomlinson
- Louis..megérkeztünk.- simított végig térdemen, tekintetem ráemeltem mire egy halvány mosoly jelent meg arcán. Bólintottam és megpróbáltam kinyitni az ajtót...persze hogy nem sikerült!- Kis butus! Majd én kinyitom.- kuncogott édesen majd kiszállt az autóból és megtette amit nekem soha se enged. Kiszálltam az autóból, de talán jobb lett volna ha nem teszem mert nagyon hideg volt odakint..tegnap még jó idő volt ma meg már elég esőre áll. Harry smaragd zöld íriszeivel kémlelte tekintetem, gondolom észrevette hogy fázom mert nyomott egy csókot a számra..egy rövid csókot de én többet akartam és meg is szereztem. Nem érdekelt többé hogy akárki megláthat minket csak kiakartam élvezni a pillanatot, azt hogy Harryvel lehetek. Kezével végig futott oldalamon majd másikkal csípőmre markolt melynek hatására egy halk sóhaj hagyta el számat így elváltak egymástól ajkaink. Édesen beharapta alsó ajkát hogy elrejtse mosolyát. Átdobta karját derekamon és úgy irányított, a pályára hol különböző dolgokat aggattak ránk.
- Hányas a lábad?- érdeklődött Harry, kissé zavarba jöttem mert ahogy elnéztem neki negyvenegyes még az enyém ehhez képest kis apró. Éreztem ahogy arcom pirossá válik mint az őszi falevél.
- Harmincnyolc..- szólaltam meg végül, a földet bámulva. Félszemmel láttam Harry mosolyát majd azt ahogy kikéri nekem a jégkorcsolya cipőt. Miután a hölgy a kezébe adta intett Harry és egy székre parancsolt.-Te most rám akarod adni?- tettem fel végül a kérdést mikor bal lábamért nyúlt. Egy bólintás volt a válasza aztán mindkét cipőt rám adta. Kisétáltunk a pályára én szerencsétlen amint a jégre értem hanyatt vágódtam. Harry ijedten guggolt le hozzám, figyeltem arcát és azt ahogyan újra elrejti mosolyát.- Látszik még nem korcsolyáztam..- dünnyögtem vigyorogva miközben Harry segített felállni, meglepődés ért amikor kezét nyújtotta. Lemerem fogadni hogy valami borzasztó arcot vághattam tettére elsőnek de beadtam derekam és megfogtam a kezét hisz ha nem teszem még vagy harmincszor tuti elesek. Kézen fogva csúszkáltunk a pályán, talán meg se fogtam volna így nyilvánosan a kezét ha lett volna még valaki rajtunk kívül a jégpályán.
-Ma nem alszol újra nálam?- mély hangjára bizsergés járta át egész testem, elbűvölő két szemét figyeltem melyek szinte könyörgően néztek engem. Én szerencsétlen megálltam a pályán és teljesen lefagytam ott mellette. Nem egyszerű meghozni ezt a döntést mivel ha visszaemlékszünk hogy anya mit levágott miután nem otthon aludtam, így is örök hála hogy nem hozta fel újra hogy mutassam be neki azt a személyt akinél töltöttem az éjszakát. Nem lennék rá képes, főleg úgy hogy utálja ha valaki a saját neméhez vonzódik.
- Nem..- adtam meg neki végül a számára elszomorító válaszomat. Mintha meglepődés ült volna arcára komor arccal nézett engem olyan volt mintha azon gondolkodott volna hogy miért nem.- Harry, anya így is duzzog..- fordultam vele szembe miközben elengedtem kezét.
- Nem attól félsz hogy csinálok újra valami olyat amit te nem szeretnél?- arca vörössé vállt de ez már neki az idegtől volt. Egyszerűen nem értem hogy tud ilyen hamar dühbe jönni.
- Nem, nem ettől félek. Anya a bajom..- válaszomat egy sóhajjal díjazta majd nyomott egy puszit arcomra.-Ennyi?- szemtelenkedtem vigyorogva Harry felkuncogott és átkarolta csípőm. Egyik kezét fenekemre vezette a huncut vigyor pedig ott ült az arcán. Körbe néztem hogy biztos nem e lát senki minket, nem láttam senkit mégsem voltam teljesen nyugodt.
- Nyugi..- nyakamhoz bújt, a meleg lehelete jól esően futott végig rajtam.- Ma ide nem jön senki.- nyugtatott miközben apró puszikat hintett nyakamra majd a szokásos ponton megszívta. Egy alig hallható kis nyögés hagyta el számat mire Harry félmosolyra húzta száját és felnézett rám.- Ilyenkor úgy imádlak.- mintha álmodtam volna vagy valaki más helyébe helyeztek volna be. Harry három szavas mondata megbabonázott úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb ember az egész földön. Karomat nem lógattam tovább hanyagul magam mellett, átölelte hátát és figyeltem aranyosan mosolygós arcát. Csak azon gondolkodtam hogy mégis mit lehet bennem imádni vagy egyáltalán mi az ami neki tetszik.
- Na, mi az amit annyira imádsz?
- Hányas a lábad?- érdeklődött Harry, kissé zavarba jöttem mert ahogy elnéztem neki negyvenegyes még az enyém ehhez képest kis apró. Éreztem ahogy arcom pirossá válik mint az őszi falevél.
- Harmincnyolc..- szólaltam meg végül, a földet bámulva. Félszemmel láttam Harry mosolyát majd azt ahogy kikéri nekem a jégkorcsolya cipőt. Miután a hölgy a kezébe adta intett Harry és egy székre parancsolt.-Te most rám akarod adni?- tettem fel végül a kérdést mikor bal lábamért nyúlt. Egy bólintás volt a válasza aztán mindkét cipőt rám adta. Kisétáltunk a pályára én szerencsétlen amint a jégre értem hanyatt vágódtam. Harry ijedten guggolt le hozzám, figyeltem arcát és azt ahogyan újra elrejti mosolyát.- Látszik még nem korcsolyáztam..- dünnyögtem vigyorogva miközben Harry segített felállni, meglepődés ért amikor kezét nyújtotta. Lemerem fogadni hogy valami borzasztó arcot vághattam tettére elsőnek de beadtam derekam és megfogtam a kezét hisz ha nem teszem még vagy harmincszor tuti elesek. Kézen fogva csúszkáltunk a pályán, talán meg se fogtam volna így nyilvánosan a kezét ha lett volna még valaki rajtunk kívül a jégpályán.
-Ma nem alszol újra nálam?- mély hangjára bizsergés járta át egész testem, elbűvölő két szemét figyeltem melyek szinte könyörgően néztek engem. Én szerencsétlen megálltam a pályán és teljesen lefagytam ott mellette. Nem egyszerű meghozni ezt a döntést mivel ha visszaemlékszünk hogy anya mit levágott miután nem otthon aludtam, így is örök hála hogy nem hozta fel újra hogy mutassam be neki azt a személyt akinél töltöttem az éjszakát. Nem lennék rá képes, főleg úgy hogy utálja ha valaki a saját neméhez vonzódik.
- Nem..- adtam meg neki végül a számára elszomorító válaszomat. Mintha meglepődés ült volna arcára komor arccal nézett engem olyan volt mintha azon gondolkodott volna hogy miért nem.- Harry, anya így is duzzog..- fordultam vele szembe miközben elengedtem kezét.
- Nem attól félsz hogy csinálok újra valami olyat amit te nem szeretnél?- arca vörössé vállt de ez már neki az idegtől volt. Egyszerűen nem értem hogy tud ilyen hamar dühbe jönni.
- Nem, nem ettől félek. Anya a bajom..- válaszomat egy sóhajjal díjazta majd nyomott egy puszit arcomra.-Ennyi?- szemtelenkedtem vigyorogva Harry felkuncogott és átkarolta csípőm. Egyik kezét fenekemre vezette a huncut vigyor pedig ott ült az arcán. Körbe néztem hogy biztos nem e lát senki minket, nem láttam senkit mégsem voltam teljesen nyugodt.
- Nyugi..- nyakamhoz bújt, a meleg lehelete jól esően futott végig rajtam.- Ma ide nem jön senki.- nyugtatott miközben apró puszikat hintett nyakamra majd a szokásos ponton megszívta. Egy alig hallható kis nyögés hagyta el számat mire Harry félmosolyra húzta száját és felnézett rám.- Ilyenkor úgy imádlak.- mintha álmodtam volna vagy valaki más helyébe helyeztek volna be. Harry három szavas mondata megbabonázott úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb ember az egész földön. Karomat nem lógattam tovább hanyagul magam mellett, átölelte hátát és figyeltem aranyosan mosolygós arcát. Csak azon gondolkodtam hogy mégis mit lehet bennem imádni vagy egyáltalán mi az ami neki tetszik.
- Na, mi az amit annyira imádsz?
Jajde cukik:) Nagyon tetszett,mint mindig
VálaszTörlés