28.Rész

         Sziasztok! Köszönöm a visszajelzéseket és támogatásaitokat. Tényleg nagyon jól szoktak esni, annak ellenére is, hogy néha nem értek veletek egyet. Felbecsülhetetlen az érzés, mikor alig párórája teszem ki a rész és már volt aki olvassa és pozitív véleményt ír..♥Köszönök Mindent Nektek!♥ A rész kicsit unalmasra sikeredett,de van egy ajánlatom..----> Ha szeretnétek, Ziall +18-ast leírom, és csak azután a rész után jön Hazza és Liam "kalandja" Dave-el. Aki támogatja ezt az ötletem az írja kommentbe, ha nem szeretnétek akkor nem lesz! <----jó olvasást!                                   

                                               Harry Styles 

- Nem akarom.- válaszolta, fájt a mondata, de ismerhetne már annyira, hogy tudja én ebbe a mondatába úgy se nyugodok bele. Elmosolyodva, néztem őt, ahogyan mellkasa előtt összefonja karjait. A vízből kiemelve jobb karomat, próbáltam utána nyúlni. Az apró vízcseppek a földre pottyantak, ez által megmaradt egy-egy helyen egy kis folt a barnában pompázó homokban. Tervem sikertelenül ért véget, sajnos nem tudtam elérni szerelmem karját, erre ő látszólag büszke is volt mivel halkan felkuncogott. 

- Ne játszd már a fejed!- hallottam Zayn hangját hátulról, erre én is hátra néztem. Louist figyelte, mosollyal az arcán és Niallel a nyakán. Szöszi barátom Zayn nyakán ült, ilyenkor meglátszik mennyire könnyű Niall annak ellenére, hogy folyton eszik.- Gyere, nem eszünk meg..- folytatta mondatát Zayn. Louisra kaptam tekintetem, ki levette magáról az alsót és a kerti székre hajtotta, majd megállt előttem. Ragyogtak kék szemei, vékony teste már az őrületbe kergetett. Fekete boxere megfeszült rajta, haja összekuszált volt felsőteste pedig tökéletes. Egy hirtelen mozdulattal elkaptam csuklóját, mivel most már közel állt hozzám, elérhető volt számomra. Csuklójától fogva a vízbe rántottam őt, hangosan felsikított, hangján érződött, hogy nevet is közben. Elég mély volt a medence én pedig váratlanul rántottam őt bele, így karját nem engedtem el, nehogy valami baja legyen. Alacsonyabb nálam olyan tizenöt centivel, bár lehet többel, így ő a mély vízbe simán belefulladhatott volna, hisz nem magától ugrott bele most. 

   Hátulról hallottam két barátom kacagós hangját, valóban vicces lehetett ez a jelenet, de szerintem Louis most még tuti nem tudna ezen nevetni.

- Na, látod már nem leszel vízköves..- nevetett Zayn, Louis megtörölte a víztől szemeit majd hátra fordult a fiúkhoz. 

- Kösz..- mosolygott gúnyosan majd felém fordult.- Te agyalágyult..!- nevetett, majd kezét kiemelve a vízből, lecsapott vele. Telibe találta arcomat a hideg vízzel, azonnal a szemeimhez kaptam két kezem, hogy megtörölhessem. Visszaadva azt, amit ő tett, én is lecsaptam őt, ezt követően ő is megtette még egyszer. Már fel se tűnt milyen hideg a víz, egyrészt sütött a nap, másrészt pedig jól éreztem magam Louis társaságában és nem tudott érdekelni a víz hőmérséklete. 

- Hazz...- mosolyogta nevem.- nézd!- mutatott hátra, tekintetem oda vezettem ahová ő. Zayn a luxus medence falának nyomta Niallt, egyik keze a szöszi csípőjén vándorolt a másik pedig a hajába. Mellkasuk egybeért, egyáltalán nem zavarta őket, hogy mi is egy légtérben vagyunk velük, falták egymást. Úgy csókolóztak, mint akik soha többet nem tehetik meg. 

- Mi is csinálhatnánk..- nyaltam végig ajkaimon a gondolatra, mennyire jó lett volna. Tudtam, hogy Lou nem fog belemenni, hisz egy pár órája mutattam meg neki, hogy milyen egy fiúval.

- Felejtsd el!- mosolyogva vállba ütött, közelebb akartam húzni magamhoz, de ekkor megjelent előttünk Liam, ideges tekintetével. Tudtam, hogy valami nagyon nagy baj lehet, mégis vártam, hogy hátha nincs semmi, csak arcjátéka most nem a legjobb. 

- Harry, gyere már!- beszélte idegesen, kérdően néztem rá, mire Louisra bökött, arra célozva, hogy előtte nem mondja.

- Mondd nyugodtan!- parancsoltam, mire Liam ideges kifújta magát. 

- Dave hív..Dolgunk van Hazza, tudod milyen..ha nem megyünk végük..Mennünk kell, Harry, szóval csókolgasd meg őt és menjünk...- érződött hangján, a feszültség, nem húzhattam az időt. Egy sajnálkozó pillantást vetettem Louis felé, ki értetlenül nézett rám. Átöltem őt, hogy nyakához bújhassak. Karjával körbefogta csupasz hátam, éreztem rajta, hogy tudja ki az a Dave.

- Nem lesz semmi baj...A szobába el leszel, még nem jövök..- nyugtatgattam. 

- De nagyon féltelek...Ne menj el..!

- Muszáj..Nem lesz semmi bajom, csak akkor ha nem megyek. Ne félts!

 Egy utolsó csókot adtam még a szobában Louisnak és elmagyaráztam neki, hogy semmi bajom nem történhet. Megmutattam neki, hogy a szobában hogyan kezelje a technikai dolgokat, hisz még nem vagyok ott vele el kell foglalnia magát. Bennem semmi féle félelem nem volt, tudtam, hogy Dave megint rám akar sózni egy piszkos munkát. Liammel még nem beszéltem erről, de úgyis elfog útközben mondani mindent, csak tartok attól, hogy Dave újra szemétláda lesz velünk. Sose fizet ki minket normálisan, csak akkor ha gyilkolunk is és én azt már nem akarom csinálni..így is megviselő volt az, hogy egyszer meg kellett tennem. Inkább elviselem, hogy szétrugdos, minthogy egy ember életét elvegyem valakitől. 

27.Rész

           Sziasztok! Baromi rövid lett ez a rész..Sajnálom, de Design átalakítást is csinálok, így aki jól szerkeszt, az írjon kommentbe ha segítene nekem abban, hogy készít egy fejlécet!!! Köszönöm előre is, és a részt most sem részletezné, hisz a ti véleményetek a fontos! Jó olvasást!                                      

                                                Harry Styles 

 

 Szívem összeszorult, azt látva, hogy Louis élete legkínosabb percein megy keresztül. Borzasztó ideges voltam Zaynre és még Niallre is amiért így viselkednek, de boldogsággal töltött el Louis elhangoztatott mondata. 

- Persze...Ő a mindened..Egy csicska gyerek vagy és csak a visításhoz értesz!! Felejtsd el Harryt és húzzál innen a büdös francba! Egy kis szar darabka vagy, kinézetre is! - fülemet bántotta Zayn kiabálós hangja, de az még jobban ahogyan Louissal beszélt. Szegény, egy hang nélkül bámulta a földet, sajnáltam...derekán lévő kezemet kicsit lejjebb csúsztattam csípőjére és gyengéden rászorítottam, hogy éreztessem vele, hogy itt vagyok és ne féljen.
- Kussolj, Zayn!- emeltem fel hangom.- Lou semmiről sem tehet! Szeretem őt, fogd már fel! Találj valaki mást magadnak! Amúgy is, nem rég még Niallal kavartál!- osztottam le két barátom, Niall neve hallatára rám kapta tekintetét, grimaszba vágta arcát majd elmosolyodott úgy, mint Zayn.
- Szép estén mentünk keresztül Zaynel..- vigyorogta szöszi barátom. Mondata meglepett, de Zayn csak nevetett rajta így gondolom igaz.
- Te...vagyis ti..- kezdtem el, de Zayn belevágott.
- Dugtunk.. igen, és baszott jó volt!
- Oké..ez meglepett, de mi most felmegyünk a medencébe..- mosolyogtam, talán már csak kínomban. Annyira hihetetlen, hogy Niall és Zayn lefeküdtek, de ez a valóság. Legalább Zayn nem fog tovább zaklatni.
- Megyünk mi is!- Szólt utánunk Niall. Hátra néztem, mindketten mosolyogtak és ez már nem volt jó jel. Louis valami "na, ne" félét motyogott halkan mellettem.
- Ne már! Most hagyj legyünk már kettesben!-kérleltem két jómadár barátomat, kik felnevettek.
- El leszünk mi így négyesben is!- mosolyogta Zayn - Nem rég ketten sikítottatok az élvezettől, most hagyj örüljünk mi is veletek, Hazza..
- Oké, de ha valami baromságot csináltok...én esküszöm, mindkettőtöket seggbe rakom!- minden dühömet kifújva, rábólintottam. A mondatom végére Louis összekulcsolt ujjainkat kicsit lazábbra foga és belecsípett az egyik ujjamba. Gondolom, rossz volt neki az előbbi mondatot hallani, de a fiúkat csak így tudom leállítani.
- Okés!- bólintott Zayn.
    Egyértelmű, hogy nem akartam Zaynel és Niallal medencézni, de muszáj. Louist  ölelve mentem ki az udvarra, hol levettem magamról azokat a ruhadarabokat melyeket még nem rég vettem fel. Nem törődve semmivel fejest ugrottam a vízbe, lecsapva a kint álló szerelmemet. Niallék már  a vízben voltak, hülyültek, mint mindig. Louis kint állt fél pucéran, már szinte ettől megőrjített, mégis vártam, hogy alsógatyára öltözzön. Alsóba fürdünk, felesleges az úszógatya meg az ilyesféle dolgok, erre megfelel az alsónadrág is.
- Lou! Nem akarsz bejönni?- kérdeztem, hangomba kicsit kérlelő szerepet is beültettem, hogy éreztessem vele mennyire akarom. 

26.Rész

                   Sziasztok! Úgy volt, hogy nem lesz rész, de rávettem magam, hogy írok. 

Remélem ez nektek csakis jó!

A részt nem részletezném, most..

                                      Jó olvasást!                                      

                                                    Louis Tomlinson 

 Borzasztó volt a tudat, hogy végre megtettük. Harryvel megvolt az első alkalom, ez akkora boldogsággal töltött el és pluszba még vesz nekem egy gyűrűt..Nem eljegyzési, de arra nincs is szükségem. 

- Harry!! Húzd le a mocskos segged, ha kiélted magad!- a hang számomra még mindig ismeretlennek tűnt, semmi tippem nem volt, hogy a négy srác közül ki lehetett. Szerelmem idegesen fújtatott majd körbe nézett. Mikor megtalálta szeme az eldobott ruhadarabokat, gyorsan felvette azokat magára, míg én értetlenül bámultam rá, hisz még a nem rég történtek hatása alatt voltam.

- Te nem öltözöl, szívi? - nézett felém egy kaján mosollyal a száján Harry. Elsőnek összeráncoltam szemöldököm, majd felfogva amit mond kitakaróztam és az eldobott ruhadarabok megkeresésére indultam. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry végig engem néz, de próbáltam ezt a gondolatot elhessegetni és csak arra figyelni, hogy a sötétben el ne essek vagy neki ne menjek valaminek. Lehajoltam nadrágomért majd felvettem és begomboltam, ekkor már Harryre mertem nézni. Két, smaragd zöld szemei csak is rajtam legeltek, tehát az érzésem bekövetkezett. Körbefordultam, mivel nem találtam a pólóm, majd újra megtettem ugyanezt, de így sem lett meg. 

- Hova a fenébe..- motyogtam, miközben különböző helyeken megnéztem, de szerelmem nem hagyta hogy befejezzem mondatom. 

- Már most mindegy. Gyere le így..- mosolyogta, ötlete nem volt valami fantasztikus. 

- Nem!

- Na, Louis..Akkor többet nem láthatod a kicsi a Harryt..!- bökött le mutató ujjával, nyugalomban lévő férfiasságára. Felkuncogva megrántottam a vállam majd hagytam, hogy ajtót nyisson és lementünk. 

  A fekete hajó és a tüsis ült a nappaliban lévő kanapén, a szöszi kezében egy nagy tál kaja volt, ha jól láttam brassói, de az asztalon még volt pizza, steak, chips meg még jó néhány étel. Mikor lementünk, mindketten ránk néztek. A szöszi azonnal vissza nézett a feketére a fekete pedig tovább bámult ránk, undorodó arccal.   Csak álltunk a kanapé mellett, vártam, hogy végre valaki megszólaljon, de semmi sem történt, bár érződött, hogy a levegőben már szinte csak is viszály közeledte van. A fekete, kinek neve azt hiszem Zayn, idegesen kifújta magát majd a tv felé nézett, aztán újra ránk. Rám nézett, majd hangosan, gúnnyal teli arccal felnevetett. 

- Ahhoz képest, hogy az ágyban szinte sikítasz, most nagyon kussolsz..- nevetett Zayn, szavai mellen ütöttek. Bántott, hogy mindent hallott és az még tetőzte, hogy ennyire csúfolódóan tette szóvá. Egy nagyot nyelve kezdtem stírölni a padlót.

- Zayn..ő tehet akármiről is?- tette fel kérdését Harry, azonnal felé néztem. Látszott rajta, hogy ideges és közben sajnált engem, pedig nem kellett volna. 

- Igen, Harry! Elcseszte ez a kis csíra, az egész életem! Te olyan vak vagy! Nem látod, hogy csak a nagy faszodért kellesz neki? Mhh?? Én..én meg teljes szívből szerettelek..- kiabált, a mellette ülő szöszi mosolyogva hallgatta az egészet, úgy mintha egy moziban ülne és ez lenne a műsor. Egyre jobban fájt amit Zayn mondott, viszont itt már mindent megértettem. Nálam mindent szétesett mikor felfogtam, hogy Harry és Zayn együtt voltak. Zayn meg utál azért amiért Harryvel vagyok, de nem használom ki Harryt, ebben nagyon téved, mert én valóban szeretem őt..

- Ő a mindenem..- motyogtam, talán nem kellett volna kimondanom érzelmeimet, de kicsúszott a számom. A földről felpillantottam Zayn arcára, ki feszülten figyelt engem. Harry keze hátulról a hátamra simult majd átfogta derekam. 

Nem Rész!!

   Sziasztok!  Sajnálom, de a közeljövőben nem fogok új részt hozni. Nem kell megijedni, nagyjából olyan két hét még nem hozok részt..Nem gondoltam volna, hogy ezt nekem is ki kell egyszer írni, de sajnos így van és ezt szégyenlem is..De nyár van, élni akarok és nem egész nap a gép előtt ücsörögni azért, hogy megírjak egy részt holott van, hogy alig jön vissza jelzés és ez igenis szokott bántani.. Van egy fiú aki miatt egyre kevesebb az időm ezekre a dolgokra. Ha internet közelébe kerülök, azonnal a Facebookra megyek, hogy fent van e, hogy beszélhessek vele. Remélem, nem csak én vagyok így, bánt ez a dolog, de boldog vagyok a fiú miatt. Megértéseteket kérem, remélem kitartotok azért és nem pártoltok el tőlem és a blogtól..Én még mindig szeretlek Titeket, csak idő kell!! Köszönöm, hogy végig olvastátok! :)

25. Rész

Sziasztok! Ez a rész, a várva- várt (*dobpergést*) +18 -as rész!! 

Nem hiszem, hogy a legjobbra sikeredett, nem igazán szoktam írni ilyet.

Ezért is halogattam ennyire, de sebaj! A véleményetekre számítok!

Szeretlek titeket!! 

               Jó olvasást!                   

                                                Louis Tomlinson 

     Izmos testén landoltam, teljesen elveszítettem egyensúlyom, mellkasunk egybeért Feljebb csúszott hogy az ágyon kényelmesen elfeküdhessen én pedig lábaimat szétterpesztve ültem rá. Combjai mellett voltak lábaim, közel féltett kincséhez..kisebbet felnyögött, mire kezeimmel teste mellett megtámaszkodtam, hogy ne nehezedjek rá egész súlyommal, mind e közben Harry kezeit csupasz csípőmre vezette, mitől jól esően rázott ki a hideg.. Kicsit lehajtva fejem, szórtam néhány puszit nyakára majd egy helyen megszívtam..különösebben értékelő dolgot nem adott, pedig nagyon jól esett volna hisz ez az első alkalmunk együtt és tudni szeretném mi esik jól neki..meg hát egy kis bátorítás is kellene. Megpróbáltam még egyszer ugyanott megszívni nyakát, de ezúttal ügyeltem arra, hogy közben férfiasságunk egybeérjen. Erősen megszívtam, mégis kicsit vissza fogva magam, hogy vét ez által ne veszítsen szerelmem. Mikor megérezte, hogy alul is érintkezünk, csípőmre szorított én pedig többet akartam így csípőmet hirtelen löktem feljebb, hogy nagyobb nyögést hallasson szerelmem. Hangot nem adott ki magából, ajkaiba harapott és úgy döntötte hátra fejét, szemeit lehunyva. Egyik támaszkodásra használt kezemet merevedő férfiasságára vezettem, gyengéden megfogtam alját majd lassan felhúztam rajta kezemet teljesen a tetejéig, majd újra le a tövéig és ott már gyengéden rá is markoltam Harry még mindig nem adott ki semmi féle hangot, csak lehunyt szemmel és beharapott ajkakkal feküdt. Lehajoltam hozzá, közben kezemet felcsúsztattam felajzott pénisze közepéig és ott jólesően masszíroztam neki.

- Kicsim...- súgtam fülébe, tevékenységemet nem hagytam abba alul. Szemeit kinyitotta és rám nézett.- add ki..kérlek..- pusziltam meg arcát majd felhajoltam. Szerelmem egy kisebbet bólintott én pedig még féltett kincsét masszíroztam, addig néha fellöktem csípőm, hogy minél jobban essen ki. Egyre gyorsabban mozgattam kezem és csípőmet is, Harry most már kiadta magából az élvezet hangjait, ez hatalmas boldogsággal töltött el. Egy gyors mozdulatával maga alá gyűrt, én kerültem alulra ő pedig átvette az én eddigi pozíciómat, de nem finomkodott egy cseppet sem. Azonnal megfogta férfiasságom és magába vezette, olyan lassan, hogy az már szinte fájt. Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy én kapjam ezt a hatalmas fájdalmat amit ő most érezhet. Nagy szemekkel figyeltem őt, sajnáltam is, nem tudom miért. Miután ráült, megfogtam csípőjét, úgy ahogy ő meg fogta az enyémet. Nem mozdult meg rajtam, talán várt, hogy én lépjek vagy még lehetséges hogy a fájdalom uralkodott rajta. Lehajolt hozzám, már a mozdulatán éreztem, hogy mondani szeretne valamit.- Lehetsz durva...puszilt nyakamba, mondata számomra ismeretlen volt.- ne finomkodj..!- motyogta bele számba utolsó két kis szavát majd vissza felhajolt. Csípőjét fellökte, kezeivel pedig mellettem támaszkodott. Hagytam neki, hogy ő irányítson..Intenzíven mozgott felettem, göndör hajszálai néha, csapódtak előre, amiért automatikusan előre nyúlt és hátra lökte. Éreztem, ahogyan az élvezet egyre jobban átjárja testem. Egyik kezemet levettem szerelmem csípőjéről és hátulról göndör fürjeibe túrtam, hol kezem összegabalyodott barna tincseivel. Hangos sóhajok és egyben nyögések szakadtak fel torkomból, szerelmem ügyessége által.  A másik kezemet is levettem csípőjéről, azt már saját férfiasságomra vezettem és rásegítettem Harrynek. Intenzív, gyors mozgással húzogattam rajta kezem, Harry egyre nagyobbakat nyögdécselt, csak úgy, mint én. A kettőnk hangja töltötte meg az egész szobát..

- Ahh...- ordította szinte szerelmem, ezzel a nyögésével el is élvezett, úgy ahogy én, csak én benne élveztem el. Egy fáradt sóhajt kifújtam, mire szerelmem mosolyogva leszállt rólam és szorosan mellém feküdt. A mellettünk lévő takarót ránk húzta aztán felém fordult.- Csodálatos vagy, szívem..- lihegte, az izzadság cseppek még mindig arcán pihentek, bár szerintem én rosszabbul nézhettem ki nála, mert ő még így is szenzációs. Mondatára elmosolyodtam és a szemébe lógó göndör fürtét nyúltam, és hátra hajtottam azt.

- Pedig nem voltam durva..- motyogtam, csak úgy kiesett a számon, nem is gondolkodtam. Harry halkan felkuncogott, majd arcomat kezébe vette. Figyeltem, smaragd zöld szemeit, vagyis próbáltam rálátást szerezni rájuk, a sötét elég zavaró volt.

- Nekem így voltál tökéletes...- mosolyogta, ajkainkat összeérintve nyomott számra egy rövid csókot.- amúgy, nem ez volt  a meglepetésem..

- Akkor?- kérdeztem vissza, halványan elvigyorodott aztán elengedve arcom, lehúzta magáról a takarót és felállt. Míg elsétált a fekete  éjjeli szekrényhez, egyfolytában formás fenekét tudtam figyelni..miért? Régen nem is voltam ilyen perverz, de most örömmel tölt el, hogy csupaszon mászkál előttem. Kihúzta a második fiókot és kivett belőle valamit, de nem láttam mi az, mert nagy tenyerébe eldugta. Visszasétált elém, nem feküdt vissza hozzám, így én ülésbe támaszkodtam és kíváncsian vártam és figyeltem mosolygós, boldog arcát.

- Lehet nem fogod hordani, de nekem nagyon megtetszett és amint megláttam, tudtam, hogy ezt neked kell hordanod.- vigyorgott, majd felém nyújtott egy kék dobozt. Elvettem kezéből, magam elé véve kinyitottam az ékszeres dobozt és amint megláttam mi van benne, nevetni akartam. 

- Te most..megkéred a kezem?- kuncogtam, Harry felnevetett majd a  hajába túrt, annyira imádni való. Természetesen tudtam, hogy ez nem gy eljegyzési gyűrű, nem onnan, hogy nem néz ki jól, mert csodálatosan nézett ki, mindig is tetszettek az ilyen vastag férfi gyűrűk, csak tudom, hogy ennek még nincs itt az ideje és ezt szerelmem is jól tudja.

- Nem, nem az!- nevetett.- Nézd meg figyelmesen..- mosolygott, majd a gyűrűre mutatott. Tekintetem Harry arcáról a gyűrűre vezettem. forgattam, kíváncsi voltam miért kell annyira figyelni, mire egy helyen megakad a szemem. Mosolyom még az eddiginél is nagyobb lett, Harryre pillantottam ki kíváncsin stírölte arcomat, valami visszajelzésre várva.

- "Louis, szeretlek"..? Ez..ez..olyan, édes, Hazz..- vigyorogtam, idézve szerelmemnek a rágravíroztatott mondatot. Annyira jól esett, hogy tőle kaptam az meg még fokozta boldogságom, hogy ilyen gyönyörű mondattal díszítette meg.

- Add, majd én felhúzom az ujjadra..- vette ki kezemből és a gyűrűs ujjamra húzta majd nyomott egy puszit arcomra..

- Harry...- motyogtam nevét boldogságomban, tekintetét rám vezette, várta a folytatást.- Én is szeretlek..- nyaltam meg alsó ajkam, Harry arcára újra mosoly ült, gödröcskéit még most sem láthattam a sötét miatt..Ez a nap annyi mindent adott nekem..Egy nagy villában vagyok, megtörténik első együttlétem szerelmemmel, majd kapok egy gyűrűt..Ha nem jövök el anyáméktól, lehet mindez meg se történt volna..

- Tudom, volt szerencsém észrevenni..Ezért nem durvultál az ágyban, pedig én szeretem a durvaságot..-vigyorgott..érződött hangján a kaján mosoly, perverz mondata közben. Felnevettem majd kiszálltam az ágyból hogy megölelhessem.

24.Rész

                                                     Louis Tomlinson 

  Semmit sem értettem, nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi történt. Zayn könnyes szemekkel állt előttem, Harry pedig feszülten figyelt rá. Nem tudom miért veszekedtek, de még kérdezni se merem mert akkor Harry haragudni fog és amúgy is elmondja ha elakarja.

- Louis...- intett hazza, és elindult előttem a lépcsőn én pedig szorosan utána. Felfele menet közben, hallottam ahogy Niall fura akcentusán közli a fiúkkal, hogy menjenek sétálni..mikor felérkeztünk az emeletre, legalább olyan három folyosó nyílt, mi a velünk szembenibe mentünk és benyitottunk a jobb oldali szobába..
   A rózsa illat érződött a hálószobában is, minden sötét kékben pompázott. Nagy volt a szoba, a falnál volt egy hatalmas ágy a mellett pedig bútorok. Harry leült az ágy szélére, még én csak álltam előtte, mint valami mozdíthatatlan báb. Figyeltem Harry smaragd zöld szemeit és összekuszálódott göndör fürjeit. Még mindig annyira hihetetlen számomra, hogy ennyire szerencsés vagyok. Harry már lassan a mindenemmé vált, már nem foglalkoztat a munkája sem, mert maga Harry Styles egy csodálatos ember még akkor is ha ezt kevesen tudják.
- Kicsim...- súgta, egy halvány mosollyal az arcán megveregette combját még én csak értetlenül néztem őt, nem igazán tudtam mit akar.- Gyere...- felfogva amit mond, ölébe ültem, úgy, hogy szembe lehessek vele..Derekamat átkarolva figyelte arcom, annyira tökékéletes.. Két kezemet arcára vezettem majd lassan az egyiket hátulra honnan hajába túrtam. Kicsit feljebb löktem csípőm, hogy mellkasunk összesimulhasson, tettemre egy apró nyögés hagyta el száját. Próbáltam visszafojtani mosolyom, mikor megláttam, hogy férfiasságán ülök. Alsó ajkamba harapva figyeltem arcát, kíváncsi lennék mit váltanék ki belőle ha olyan perverz mosolyt dobnák felé, mint amilyet ő szokott.
- Olyan gyönyörű vagy...- motyogtam, alig hallhatóan..reméltem, hogy nem hallotta meg mert elég égő ha egy fiú az ilyet kimondja..halkan felkuncogott mondatomra majd levezette kezeit csípőmre..Ekkor támadt egy ötletem, félve, de megpróbálkoztam vele. Finoman, mozogni kezdtem férfiasságán, használva csípőmet löktem néha fel magam. Csípőmön pihenő kezét  megfeszítette rajtam, majd az egyiket lecsúsztatta a combomra. Felnéztem arcára, hogy tudjam mit is érezhet..szemeit lehunyva tartotta és úgy élvezte amit csinálok..Csiga lassúsággal mozogtam, de ezt kicsit meguntam és féltem attól, hogy előbb utóbb Harry is megfogja..Gyorsabban mozogtam rajta, nyögései egyre erősebbé váltak, ez hatalmas boldogsággal töltött el, hisz mind ezt én hoztam ki szerelmemből.
- V...várj..- súgta, megijedtem, hogy valamit nem jól csinálok és nem is esik jól neki, de valamennyivel megnyugodtam mikor látta mennyire megtorpantam és ijedt arcom felé egy gyönyörű mosolyt küldött..- Csak leakarok öltözni...- vigyorgott, a szobába csak halvány fény szűrődött be, így alig láthattam arcát ez által gödröcskéi is felfedezetlenek maradtak számomra. Meghúzva vállam, lassú mozdulatokkal leszálltam róla és megálltam előtte. Végig néztem míg leveszi pólóját és izmos felső testén nincs takarás. Csak akkor jöttem rá, hogy nekem is öltöznöm kellene, mikor a nadrágövéhez nyúlt. Elég gyorsan intézte dolgait, ez ebben a helyzetben meg is érthető, így én is sietősen öltöztem. Most nem volt bennem félelem, hisz alig lát a sötét miatt. Nagyjából egyszerre lettünk kész, ez az öltözködés olyan harminc másodperc lehetett.. Csuklómért nyúlva, magához húzott, lábaid szétterpesztette így azok közé kerültem. Előtte álltam, így felső combom érintkezett az ő belső combjával, apró puszikat hagyott alhasamon majd csiga tempóban haladt felfele..Mellkasomnál megállt, nyakamat pásztázta tekintette, fel se tűnt, hogy mióta megállt beharapott ajkakkal néz rám. Egy hirtelen mozdulattal magára rántott...

23.Rész

                                                     Louis Tomlison 

   Kézen fogva sétáltunk be a hatalmas nagy villába, mely belülről gyönyörűen meg volt világítva és olyan rózsa  illat volt, mint Harry otthonában. Amint beléptünk, négy srác került elénk mind a négy arca vidám volt. Mosolyra húztam számat őket látva. Harry egyik ujjával megsimította tenyerem belső részét, mire én lassan rávezettem tekintetem. Halványan rám mosolygott majd elengedte a kezem és közelebb lépett a számomra ismeretlen fiúkhoz.

- Sziasztok!- köszönt boldogan szerelmem, mire végig pacsizott az összessel. Mind sokat legeltette rajtam tekintetét, ez picit zavaró is volt, mert nem ismerem őket ők pedig túl feltűnően figyelnek engem, egyik másik még grimaszba is vágja arcát..- Öm...-nézett rajtam végig Harry vigyorogva, majd vissza nézett a fiúkra.- Ő Louis, a szerelmem..- mutatott rám mosolyogva Harry. Az arca annyira csodálatos és boldog volt, az enyém pedig lángolt a zavartságtól. Zavarba hozó dolog az, hogy mások előtt így szólít..Felbecsülhetetlen az érzés, hogy egy ilyen srácot megkaphattam.

- Te szerelmes lettél? Harry, tesó..Te veled meg mi lett?- halmozta el a szőke srác Hazzát kérdéseivel..Harry felkuncogott majd legyintett.

- Szóval, ő itt Liam, a szőke Niall, Ő pedig Greg..-mutatott végig az összesen, hogy legalább a nevüket tudjam. - Hol van Zayn?

- Ő azt mondta hogy nem jön le, mert...hát tudod még össze van törve..- magyarázta a szőke, ki Niall. Fogalmam sincs ki az a bizonyos Zayn, de az biztos hogy mindenkit megviseli, hogy a srác össze van törve, mert az összes fej komollyá vállt..

- Jó..- sóhajtott szerelmem majd visszalépett hozzám. - Nem megyünk fel? - nézett végig rajtam, smaragd zöld szemei már szinte megőrjítettek. Apró mosolyra húzta száját mi által megjelentek oldalt a gödröcskéi mik annyira gyönyörűvé teszi őt.

- Máris? Nem beszélgetünk, meg ilyenek? - motyogta a Liam nevű srác. Harryre néztem, ki hajába túrt majd nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem..Még néhány napot úgy is itt leszünk lesz időnk mindenre..- közölte a fiúkkal a helyzetet, mondjuk ez nekem is új volt.

- Meddig leszünk itt?- tettem fel a kérdést, Harryre nézve. Éreztem hogy minden tekintet rajtam szegeződött le. Kicsit megszégyellve magam, a földre pillantottam kezeimet farmerzsebembe dugva.

- De lányos hangod van..- szólalt meg egy hang, azonnal a hang irányába néztem mert nem a három fiú szájából jött és nem is Harryéből.. Egy magas, fekete, tüsis hajú srác állt tőlem tíz méterre.- Olyan vagy, mint valami kis takony, nem is értem harry hogy lehet egy ilyen visszamaradott kis nyomival.- szavai lelkemig hatoltak, legalább olyan kétszer nyeltem, hogy visszafojthassam könnyeim. Nekem ennyi elég, hogy sírjak, a sulis koromban is mindig szekáltak.

- Zayn, kussolj már!- förmedt rá Harry, feszült hangja bántotta fülem.- Louis, gyere, menjünk fel!- mutatott az emeletre majd egy parancsoló nézést lökött még felém melynek nem mondhattam nemet, bár, nem is akartam mert ez a bizonyos Zayn nagyon nem szimpatikus. Elindultunk a lépcső felé, Hazza átkarolta derekam miközben megtettük azt a pár lépést és folyamatosan egy szót súgott fülembe, "nyugi".
- Harry, nálad undorítóbb nem kell!- egy hang utánunk szólt, ezt a mondatot is Zayn hangoztatta el, nem értem mi baja van Harryvel..lehet hogy ők mindig is haragban voltak?
- Miért is? - vette le rólam karját szerelmem és hátrafordult. Ezt én is megtettem, figyeltem Zaynt, ahogy szinte a föld alá kívánja Harryt és engem..de miért?

- Jól tudod azt te is! Ne tedd az ártatlant!- durcáskodott Zayn, a fiúk kikerekedett szemekkel figyeltek, mintha ez olyan nagy műsor lenne...Lehet hogy az is, csak én nem értem a vita lényegét.
- De vége...Zayn értsd meg, ennyi...Okés? Örök barátom maradsz!- motyogta szerelmem, nem tudtam eldönteni, hogy boldog vagy szomorú mert úgy éreztem mind két érzés tombol benne..