13.Rész

          Sziasztok! Kicsit elszomorít hogy csupán egy komment jött, de biztos vagyok benne hogy
többen olvasták. Lehet picit unalmas vagy nem is tudom milyen jelzőt kéne használnom erre a részre, de
az is közre játszik hogy betegen írtam meg..A fejem majd szét robban és fáj nagyon a torkom, de imádok írni
és utálom ha sokat kell várnotok egy részre..Remélem elnyeri tetszéseteket..A következő résszel kapcsolatba: Nagyon "happy" lesz és tervezésem szerint cuki rész lesz. =)♥Jó olvasást!♥
                Xx:.Eu

                                    Louis Tomlinson 

 

Miután letettem a telefont, elterültem franciaágyamon és élveztem a csöndet. Ilyenkor mindig csöndes az egész ház, mert anya nincs itthon és meg kell hagyni, anya az olyan mint egy házi sárkány. Nagyon hangosan tud kiabálni és túlságosan akaratos. Néha úgy érzem hogy semmibe néz, ez a Lilienes dolog is csak erre utal. Ha annyira szeretne és egy picit is törődne velem, akkor megértette volna hogy nem akarok osztozkodni a csepp szobámon, de ebbe már bele kell nyugodnom. Halk kopogást hallottam, vigyor kúszott arcomra azonnal kiáltottam hogy bejöhet, de nem az jött be az ajtón akire én számítottam. Becsukta maga után az ajtót majd leült az ágy szélére, én nem ültem fel hozzá csak feküdve figyeltem majd szétrobbanó arcát.

- Louis, te most azonnal felállsz és felöltözöl majd jössz velünk!- parancsolóan beszélt, egy pici mosoly sem volt arcán, pont azért hogy tudassa velem, nem fogja tűrni ha nemet mondok, de ez engem nem érdekelt. Nemlegesen megráztam a fejem mire ő idegesen felsóhajtott és barátságosan vállon ütött.- Ha Harry miatt nem jössz bulizni, akkor kinyírlak! Az a srác nem érdemel meg téged! Csak ki fog használni mint az összes többit..utána meg ne mondjam hogy milyen sorsra kerülsz.- okoskodóan próbált felvilágosítani, de épp az ellenkezőjét érte el, csak jobban összezavart. Még mindig nem értem hogy Brad honnan ismeri Harryt és mi baja van vele.

- Nem, azért nem megyek mert nincs kedvem! Mi a bajod Harryvel?- nem féltem rákérdezni, Brad nem volt még velem túl kemény így nincs tőle miért tartanom. Felállt az ágyamról és az ajtó felé vette az irányt, egy pillanatra az hittem, meg se hallotta amit kérdeztem, de szerencsére megállt az ajtó előtt és háttal nekem, válaszolt.

- Kérdezd meg tőle a vezeték nevét.- ezzel kiment.

   Érdekes dolgot mondott, még a vezeték nevét sem tudom pedig biztos valami rossz dolog áll mögötte, bár nem értem mi lehet olyan nagy baj a vezeték nevével de amikor erre rákérdeztem Harry azt felelte hogy megutálnám. Vagyis nem pontosan ezt mondta de ez volt a lényege. Nekem ugyan mindegy hogy mi a vezeték neve, de Brad már belém hozta a kíváncsiságot meg hát csak illene ennyit tudnom róla. Egyre jobban vártam hogy megérkezzen, hogy leüljön mellém, puszit leheljen számra és megkérdezhessem utó nevét, de már kezdtem azt gondolni hogy átvert és igazat mond Brad, csak kiakar Harry használni..de ő nem ilyen, miért használna ki? Semmire se vagyok elég jó, azt se értem miért állt velem szóba egyáltalán. Végre, kocsi hangot hallottam, azonnal felálltam és az ablakhoz sétáltam hogy megnézhessem az e akit várok, de csalódnom kellett..ismét! Anya parkolt le a ház előtt, minden esetre ez is jobb mint a semmi. Akár mennyire is idegfeszítő néha anya, én szeretem őt mert egész kicsi korom óta gondoskodott rólam. Én akkor is dicsérni fogom ha majd ő lehord mindennek, mert ez befog következni ha egyszer megtudja nemi hova tartozásomat. Lementem a konyhába mert láttam ablakon keresztül hogy anya alig bírja becipelni a szatyrokat.

- Segítek.- lépdeltem mellé és kivettem kezéből két szatyrot így nála is csak kettő volt. Segítettem neki kipakolni mindent és helyére tenni.- anya az a Lilien hol van?- még leültem az asztalhoz, eszembe jutott a csaj akit mióta hazajöttem nem is láttam. Anya a szekrényből kivett egy tányért és előkészült az ebéd készítéshez, majd mondatomra rám pillantott.

- Úgy döntött hogy inkább a barátnőjénél tölti ezt a fél évet.- válasza meglepett, de mégis jól esett. Egy aprót bólintottam majd felálltam és segítettem neki répát hámozni..vagyis csak azért hogy ehessek a sárgarépából.- Louis! Te ravasz, hámozd ne zabáld be!- nevetett.

   Rántott húst és francia salátát készítettünk. Ettünk majd mindenki elvonult, én a szobámba anya és apa pedig a nappaliba. Mikor beléptem az említett helyre, telefonom csörgése fogadott. Kezembe vettem a készüléket majd megnéztem a kijelzőre írt nevet. "Harry".

- Szia!- szóltam bele boldogan..

- Előttetek álok az autóval, gyere ki.- mély rekedtes hangjára mosoly kúszott a számra. Letettem a telefont és mint valami versenyautó, rohantam lefele hozzá. Az autónak dőlve várt, ha választanom kellene hogy az Audi R8-as verdája vagy ő nézett ki jobban akkor Harryt mondanám. Hajával játszott a szél, szemei már messziről is ragyogtak, kockái pedig kirajzolódtak a fehér feszes pólón. Közelebb mentem hozzá, megálltam előtte de nem mertem arcára nézni így fehér tornacsukáját figyeltem. Megfogta derekam majd úgy átölelt, fejét a vállamra hajtotta..fura volt.- Louis..tudsz jég korcsolyázni?- kicsit elnyomott magától hogy szemeimbe nézhessen, arcán ott ült az a ártatlan kis vigyor ami miatt én is mosolyogni kezdtem. Kérdése gondolkodtató volt, még én magam se tudtam hogy tudok e..Megrántottam a vállam, számat lefele görbítettem így grimaszba vágva arcom.- Pedig most jégpályára fogunk menni!- jobb kezével cirógatta csípőm balt pedig derekamon pihentette. Egy aprót bólintottam, majd megvártam még elenged és kinyitja nekem az ajtót. Beültem az autóba és figyeltem ahogy ő is megteszi ezt. Bekapcsoltam a biztonsági övet, ő is ugyan így tett majd elindultunk. Szemeimet nem tudtam levenni tökéletes arcáról, ő mind ezt csak mosolyogva tűrte nekem. Megállt mert a jelző lámpa pirosat mutatott, rám nézett mire én azonnal elpillantottam róla erre ő hangosan felkuncogott.- Szeretem látni a szemeidet.- nem néztem rá, de éreztem hogy még mindig engem néz és mosolyog. Lassan ráemeltem tekintetem de eddigre már a lámpa zöldre váltott és nem engem nézett. Az ablakon bámultam kifele, figyeltem a gyönyörű táját és a különböző éttermeket, boltokat. Eszembe jutott amit Brad mondott, tudtam hogy erőt kell vennem magamon és rákérdeznem csak félek hogy ezzel a kérdéssel elrontom az egész napját és az enyémet is. Úgy döntöttem, finomabban hozom fel neki a témát, vettem egy nagy levőt, és hozzá kezdtem.
- Mesélj magadról!- félős hangon, egyáltalán nem parancsolóan hozzá szóltam. Arcát figyeltem, ami nem vált pirossá tehát nem lett ideges így nekem bátorságot adott hogy folytassam.- Mondd el legalább a vezeték neved!
- Cox..Harry Cox a nevem..