23.Rész

                                                     Louis Tomlison 

   Kézen fogva sétáltunk be a hatalmas nagy villába, mely belülről gyönyörűen meg volt világítva és olyan rózsa  illat volt, mint Harry otthonában. Amint beléptünk, négy srác került elénk mind a négy arca vidám volt. Mosolyra húztam számat őket látva. Harry egyik ujjával megsimította tenyerem belső részét, mire én lassan rávezettem tekintetem. Halványan rám mosolygott majd elengedte a kezem és közelebb lépett a számomra ismeretlen fiúkhoz.

- Sziasztok!- köszönt boldogan szerelmem, mire végig pacsizott az összessel. Mind sokat legeltette rajtam tekintetét, ez picit zavaró is volt, mert nem ismerem őket ők pedig túl feltűnően figyelnek engem, egyik másik még grimaszba is vágja arcát..- Öm...-nézett rajtam végig Harry vigyorogva, majd vissza nézett a fiúkra.- Ő Louis, a szerelmem..- mutatott rám mosolyogva Harry. Az arca annyira csodálatos és boldog volt, az enyém pedig lángolt a zavartságtól. Zavarba hozó dolog az, hogy mások előtt így szólít..Felbecsülhetetlen az érzés, hogy egy ilyen srácot megkaphattam.

- Te szerelmes lettél? Harry, tesó..Te veled meg mi lett?- halmozta el a szőke srác Hazzát kérdéseivel..Harry felkuncogott majd legyintett.

- Szóval, ő itt Liam, a szőke Niall, Ő pedig Greg..-mutatott végig az összesen, hogy legalább a nevüket tudjam. - Hol van Zayn?

- Ő azt mondta hogy nem jön le, mert...hát tudod még össze van törve..- magyarázta a szőke, ki Niall. Fogalmam sincs ki az a bizonyos Zayn, de az biztos hogy mindenkit megviseli, hogy a srác össze van törve, mert az összes fej komollyá vállt..

- Jó..- sóhajtott szerelmem majd visszalépett hozzám. - Nem megyünk fel? - nézett végig rajtam, smaragd zöld szemei már szinte megőrjítettek. Apró mosolyra húzta száját mi által megjelentek oldalt a gödröcskéi mik annyira gyönyörűvé teszi őt.

- Máris? Nem beszélgetünk, meg ilyenek? - motyogta a Liam nevű srác. Harryre néztem, ki hajába túrt majd nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem..Még néhány napot úgy is itt leszünk lesz időnk mindenre..- közölte a fiúkkal a helyzetet, mondjuk ez nekem is új volt.

- Meddig leszünk itt?- tettem fel a kérdést, Harryre nézve. Éreztem hogy minden tekintet rajtam szegeződött le. Kicsit megszégyellve magam, a földre pillantottam kezeimet farmerzsebembe dugva.

- De lányos hangod van..- szólalt meg egy hang, azonnal a hang irányába néztem mert nem a három fiú szájából jött és nem is Harryéből.. Egy magas, fekete, tüsis hajú srác állt tőlem tíz méterre.- Olyan vagy, mint valami kis takony, nem is értem harry hogy lehet egy ilyen visszamaradott kis nyomival.- szavai lelkemig hatoltak, legalább olyan kétszer nyeltem, hogy visszafojthassam könnyeim. Nekem ennyi elég, hogy sírjak, a sulis koromban is mindig szekáltak.

- Zayn, kussolj már!- förmedt rá Harry, feszült hangja bántotta fülem.- Louis, gyere, menjünk fel!- mutatott az emeletre majd egy parancsoló nézést lökött még felém melynek nem mondhattam nemet, bár, nem is akartam mert ez a bizonyos Zayn nagyon nem szimpatikus. Elindultunk a lépcső felé, Hazza átkarolta derekam miközben megtettük azt a pár lépést és folyamatosan egy szót súgott fülembe, "nyugi".
- Harry, nálad undorítóbb nem kell!- egy hang utánunk szólt, ezt a mondatot is Zayn hangoztatta el, nem értem mi baja van Harryvel..lehet hogy ők mindig is haragban voltak?
- Miért is? - vette le rólam karját szerelmem és hátrafordult. Ezt én is megtettem, figyeltem Zaynt, ahogy szinte a föld alá kívánja Harryt és engem..de miért?

- Jól tudod azt te is! Ne tedd az ártatlant!- durcáskodott Zayn, a fiúk kikerekedett szemekkel figyeltek, mintha ez olyan nagy műsor lenne...Lehet hogy az is, csak én nem értem a vita lényegét.
- De vége...Zayn értsd meg, ennyi...Okés? Örök barátom maradsz!- motyogta szerelmem, nem tudtam eldönteni, hogy boldog vagy szomorú mert úgy éreztem mind két érzés tombol benne..