18.Rész

                                                Harry Styles 

 

Csókja annyira édes volt, olyan jó volt újra érezni ajkait az enyémen és tenyerét hátamon majd azt ahogy végigfuttatja oldalamon. Lassan derekától fogva magamra húztam hogy ölemben tudhassam őt. Kezemmel cirógattam izmos hátát. Ő még nem is tudja mennyire vonzó és ezzel az egy csókjával hogy beindított engem. Megszívtam alsó ajkát majd kicsit meg is húztam aztán végig nyaltam rajta. 

- Harry..-sóhajtotta bele a számba miközben egy utolsó puszit lehelt ajkaimra.- Te együtt voltál azzal az Adammel?- szemeimbe nézve tette fel kérdését. 

- Még régebben..-válaszoltam.

- Harry..-simított végig oldalamon majd a nyakamhoz bújt.- ugye te soha sem fogsz elhagyni?

- Louis!- fordítottam fejét úgy hogy szemébe nézhessek.- Én szeretlek! Hidd el én is attól félek hogy te egyszer elhagysz a munkám miatt.- motyogtam neki, a végére halványan elmosolyodott majd hátulról hajamba túrt.

- Engem már nem érdekel a munkád.- ajkaimra súgta majd újra csókban forrtunk össze. Azonnal bejutásért könyörgött nyelve, mit én meg is adtam neki így nyelveink vad táncot jártak egymás szájában. Egyik keze még mindig oldalamon másik pedig hajamban játszadozott. Alsó ajkamra harapott, ez által egy kevéske vér futott ki az említett helyről. Meleg nyelvét a bántott részre simította majd végig nyalva ajkamon, eltüntette a vért. Egyik kezemmel tartottam őt magamon a csípőjénél fogva,  másikat pedig végig vezettem mellkasán teljesen le. Dudorodó férfiasságánál megálltam és lágyan rámarkoltam.
- Harry..- hajolt el tőlem egy halk sóhaj kíséretével, szemembe nézett majd mind két kezét nyakam köré fonta.- Ezzel..még..várni kellene..- motyogta, azonnal értettem mire mondja.
- De miért?- ráncoltam össze homlokom, annyira beindított, annyira akartam őt..
- Mert nem lehet..- szemem nézettségét elveszítette merthogy Louis már a földet nézte ekkor.
- Félsz tőlem?- böktem ki a kétszavas kis mondatom, ami annyira bántott már. Talán hülyeséget kérdeztem, hisz ha félne nem ülne az ölembe..de ha teljesen biztonságban érezné magát akkor nem remegne a karja.
- N..nem..- hangja nem volt magabiztos, érződött rajta hogy hazudik vagy még ő sem tudja pontosan a választ kérdésemre. Szívem összeszorult mikor végre elkaptam egy percre tekintetét és könnyes szemeivel találkoztam. Most nem tettem semmi rosszat, de elég volt neki az a sok infó amit kapott..ennyi pont elég hogy valaki teljesen padlón érezze magát.. Két karom már rég derekát ölelte, nyugtatás képen hátára simítottam jobb kezemet és figyeltem ahogy még mindig a padlót bámulja.
- Tudom hogy félsz..- mondtam, alig hallhatóan mire felszipogott.- De..Louis neked nem tudnék soha sem ártani..- mintha ez lenne az utolsó napom a földön, úgy éreztem minden felé való érzelmemet közölnöm kell neki mert ez egy olyan pillanat amikor elmondhatok neki mindent.- Sajnálom hogy ilyen az életem..de te vagy az egyetlen akiért normális életet szeretnék.- kicsit közelebb hajolva felé, nyomtam egy gyengéd puszit arcára.
- Tényleg?- kérdezett vissza miközben tekintetét rám vezette. Látszottak arcán a sós könnyek és szemén az, hogy legszívesebben bőgne mint egy kisgyerek, bár ezt meg is lehet érteni hisz az akit szeret egy bérgyilkos.
- Tényleg..- válaszoltam. Arcára csókolva lepusziltam a könnyeket róla mire nagyon halványan elmosolyodott.
 - Ez meg mi?- egy női hangra lettem figyelmes, így a hang irányába néztem és szemeim teljesen kikerekedtek. Louis édesanyja ránk nyitott, tehát már az ajtó előtt állt összeráncolt szemöldökkel. Mikor Louis észrevette kissé ijedt arcomat, hátra fordult és az ő arca sem maradt továbbá félelem mentes. Azért ijedtem meg egy cseppet, mert Louis anyja nem tudja hogy a fia meleg így rólam sem tud, meg úgy egyáltalán! Sajnáltam Louist amiért ilyen helyzetbe került..vagyis kerültünk. Éreztem ahogy nyakamat karoló karjai egyre jobban remegnek. Éreztetni akartam vele hogy mellette vagyok, így hátán lévő kezemmel simogattam őt az említett helyen.- Louis, mi a franc ez?- egyre idegesebb hangon tette fel kérdését az anyja. Lou egy pár másodpercre rám nézett, mire bólintottam aztán visszanézett anyjára. A bólintásommal azt akartam kifejezni hogy mondjon igazat.
- Hát..izé..- hebegett össze vissza szerelmem, mi által egyre jobban feszültté váltam mert tudtam hogy kétségbe van esve.- Harry a pasim..- alig hallhatóan, de kibökte amit kellett. Anyja elsápadt majd szemei is egyre jobban kikerekedtek. Minket bámult, pont úgy mint ahogy az utcán szokták az emberek bámulgatni a meleg párokat..idegesítően. Hol Louis, hol engem pásztázott tekintette, bár rajtam néha jobban elidőzött hisz én vagyok az úgy mond "idegen" számára. Vártam hogy reagáljon anyja, de eleinte egy szó nem sok, nem jött ki a torkán.
- Te! Te meleg vagy? Egy buzit neveltem eddig? Normális vagy? A rohadt életbe!- nagyokat lépve nekiesett szerelmemet és lekevert neki egy pofont mire Lou szemei újra könnybe lábattak. Próbáltam elhúzni Louist anyjától, de a nő olyan volt mint valami őrült. Megragadta Louis pólóját és cibálni kezdte. Lou egész teste remegett rajtam, felment bennem az ütő.
- Hagyja már!- toltam el édesanyját Louistól mire mogorván rám nézett, szemében ott volt az undor.
- Te kis buzi gyerek ne pattogjál az én házamba mert repülsz! Sőt! TAKARODJ KI!- ordította utolsó mondatát, ha tehettem volna szembe köptem volna. Nagyon rosszul esett hogy Louis már megint vállamba fúrva a fejét sír mert lepofozta a saját anyja..
- Ha..Ha..ő megy én..én is megyek..- jelentette ki Louis szipogva, fejét kicsit feljebb emelve vállamról.
- Na hajrá! Buzikra nincs szükségen!.- ordította majd az ajtó felé sietett.- öt percetek van hogy elhúzzatok!- erre becsapta az ajtót. Louis egyre keservesebben sírt, hátát simogattam, bár tudtam hogy ez nem segít.
- Harry, dilis az anyám..
- Az.Nem akarom hogy tovább vele lakj..költözz hozzám.- súgtam halkan fülébe mire ragyogó, könnyel áztatott kék íriszeivel rám nézett.
- Biztos?- kérdezett vissza.
- Teljesen biztos..

17.Rész

            Sziasztok! Egy aranyos résszel jelentkezek, mert nagyon boldog vagyok. Pénteken kaptam egy levelet attól a fiútól akit egy féléve szeretek..leírta hogy ő mást szeret majd utóiratként hogy maradjak mindig mosolygós és egy picit tetszek neki..Awwwh..Most mi van? xdd Na jó, mind egy..Az a lényeg hogy a mostani részek nagyon "Happy"-k lesznek mert baromi kedvem van..Jó olvasást!

  Xx:.Eu                            

                                             Harry Styles 

 Én vagyok a világ legnormálatlanabb embere, mindent csak elrontok, nincs egy normális dolog ami megmaradt volna az életemben erre jön Louis akit nem kell letagadnom vagy bármi ilyesmi, mert ő az egyetlen akiért van miért felkelnem. Ő azt hiszi hogy csak ezalatt a párnap alatt ismerem, de ez nem így van mert már lassan egy fél éve figyelgetem viszont Brad folyton azt mondta hogy ha a közelébe megyek Louisnak engem kivégeztet, neki pedig ez a vágya és be is valósíthatja akármikor mert Dave eleve utál és Brad minden mondatát jól megfontolja. Nem bírtam tovább így bepróbálkoztam Louisnál, ez eddig jól is ment de ez az idióta Adam mindent elront. Mikor elkezdte ócsárolni Louist, úgy éreztem csak az segíthet ha egy pofonnal befogom a száját, de sajnos ez egy pofonnál többre sikeredett. Ha Louis nem száll ki az autóból én ott a helyszínen agyon verem...annyira megbántam hogy bántottam, de legalább Louis megtudta hogy ki is vagyok én igazából..hogy nem Cox hanem Styles vagyok, undorító ez a név, bárcsak új életet kezdhetnék egy másik névvel egy másik helyen ahol senki se figyel meg azért amibe belepottyantam. Ha nem pazarlom el a szüleim pénzét a rossz nőkre illetve férfiakra akkor nem kellene Davenek dolgoznom vagyis gyilkolnom. Nem jó kedvből teszem én amit teszek, csak a családom kitagadott így muszáj pénzt szereznem valahogy. Három napja nem láttam Louist pedig keresem őt telefonon, legalább olyan kétszázszor hívtam és vagy húsz üzenetet írtam neki, melyekben leírtam hogy beszélnünk kell, de ez mind hiába mert nem veszi fel a telefont és nem is válaszol az üzenetekre. Fáj hogy ennyitől ennyire megijedt, persze tudom ez nem kis dolog, de ha egy picikét is hiányolna akkor felvenné a telefont és megadná az esélyt hogy elmagyarázzam neki mind az, amit látott. 

    A nappali foteljában ültem, telefonomat szorongatva, csupán csak arra vártam hogy hátha visszahív vagy ír egy üzenetet..Szeretem őt, nem tudom mi fogott meg benne, de legalább így már értem hogy miért mondják azt az emberek, hogy ha valaki szerelmes a másikba akkor nem tudja pontosan hogy miért pont abba a személybe szerelmes, hát ugyanígy vagyok és nekem szükségem van Louisra, az érintéseire, a mosolyára, a csókjára és gyönyörű hangjára. Egy utolsó próbálkozásként újra felhívtam..kicsengett, de hosszú ideig nem jött semmi. Szívem ezerrel kezdett verni mikor felvette a telefont és meghallottam édes kis ártatlan hangját.

- Harry, kérlek ne hívogass..- angyali hangjára bizsergés futott végig egész testemen, nem érdekelt mit mond csak megakartam vele beszélni a dolgokat és mindent letisztázni..elakartam neki mondani hogy őrülten szeretem őt.

- De Louis, hívogatlak és foglak is még mert szükségem van rád! Beszélnünk kell..- kicsit visszafogtam magam, mert ha nem tettem volna akkor ezerszer elmondtam volna neki hogy szeretem, de ennek most tudom hogy nincs itt a helye. Kicsit feljebb támaszkodtam a fotelben, egyik kezemmel fülemhez fogtam a telefont a másikkal pedig a fotel karfájában támaszkodtam.

- Harry..Miért beszéljünk? Nem lenne értelme, te csak egy éjszakát akarsz tőlem utána meg mehetek a levesbe, mert te ilyen vagy..- hangján érződött a félelem, bánt hogy fél tőlem, de az még jobban hogy azt hiszi bántanám őt. Egy kisebbet sóhajtottam, míg összeszedem a gondolataimat és egy értelmes mondatot összerakok amit mondhatok neki.

- Te nem érted meg hogy szeretlek!? Te egészen más vagy mint a többi, érted? Beléd szeretem Lou, ne lökj el így magadtól mert szükségem van rád! Beszéljük meg léci, engedd hogy átmenjek hozzátok!- most kijött belőlem minden, kénytelen voltam neki igazat mondani mert ő nagyon nagy tévedésben van és én felakarom őt világosítani..Nem szólt sokáig semmit, szerintem meglepődött és azért, de akartam hogy reagáljon mert hallani akartam még hangját még akkor is ha csak elutasít.

- Jó..- halk hangjának újra utat adott, elsőnek nem is értettem mire válaszolt majd leesett hogy beleegyezett hogy átmenjek hozzá. Egy nagy mosoly rajzolódott arcomra és csak arra gondoltam hogy végre három nap után láthatom őt.- Harry tényleg, teljes szívedből szeretsz vagy ez is süket duma?- a hideg futkosott még mindig hangja miatt, kérdése hülyeségnek tűnt számomra, mert már ezek után nem hazudnék neki.

- Lou..nem soká ott vagyok..- szóltam bele a telefonba, majd kinyomtam. Feltápászkodtam a kényelmes fotelből és zsebembe dugtam a telefont majd előkerestem a kocsi slusszkulcsot és elindultam Louisékhoz.

    Kis idő után már le is parkoltam előttük, kiszálltam az autóból és megálltam a bejárati ajtó előtt. Vettem egy hatalmas levegőt majd kopogtam. Reméltem hogy Louis fog ajtót nyitni, de mikor megláttam Louis édesanyját akkor ez a remény is elszállt..Miután Louis anyja beinvitált a házba, felmentem az emeletre majd megálltam az ajtója előtt. Még kopogni is elfelejtettem, csak benyitottam mire tekintetével találkoztam. Bezártam magam után az ajtót majd az ágy szélén ülő Louis felé lépkedtem. Gyönyörű kék szemeivel engem nézett, annyira jó volt őt újra látni, ez a három nap nélküle olyan volt, mint három egész év.

- Louis te sírtál?- szólaltam meg végül, mert zavartak kisírt szemei. Tekintetét  földre vezette és úgy bólintott egy aprót majd felnézett rám. Szívem összeugrik ha arra gondolok, miattam sírt már megint.- Sajnálom..- súgtam halkan miközben leültem mellé.- Sajnálom hogy ennyi fájdalmat okoztam neked, Lou és sajnálom azt az éjszakát amikor Adam ott volt, de tudnod kellett.Én vagyok Styles ezt már nem tudom letagadni. Igen, sokféle dolgot híresztelnek rólam, de csakis a pénz miatt teszem és nem jókedvből..

- Ha pénz kell miért nem szólt a szüleidnek?- nézett rám kék íriszeivel, nyelt egyet majd újra a földet pásztázta tekintete.

- A szüleim..kitagadtak mert..régen elég rossz helyekre tettem a pénzt.- motyogtam, most már én is a földet bámultam.- Lefizettem az embereket egy éjszakáért..ez..ezután találták ki hogy egy éjszaka után én az összest megölöm, de nem..soha se ölök embert, csak akkor ha Dave megkér rá..- valltam be neki az igazat. Mikor a megölöm szót kimondtam, fájdalmas tekintettel nézett rám. Annyira rossz erről beszélni, de muszáj, mert tudnia kell.- És Louis..én tényleg, nagyon szeretlek téged és..- szemem könnybe borult, csakis a földet néztem majd szipogtam és folytattam.- legalább te ne hagyj magamra! Nekem már csak te vagy Louis..én..én már egy percet sem akarok nélküled eltölteni..- a könnycseppek végig folytak arcomon, éreztem a sós anyagot bőrömön, nem érdekelt hogy puhánynak látszok most a szemébe, most jött ki rajtam minden. Felnéztem rá, ekkor már ő is engem nézett, hirtelen karjaival nekem esett, így belém karolva. Reflexből átkaroltam hátát és jó szorosan öleltem magamhoz. Állát vállamra támasztotta, éreztem pólómon könnycseppjeit. Nyugtatólag végig simítottam hátán míg ő hogy minél tovább tartson ölelésünk, derekamat markolászta. Lassan hátrább húztam fejem hogy szemeibe nézhessek. Figyeltem gyönyörű kék szempárát ami könnytől ragyogott. Tekintete ajkaimat pásztázta, láttam rajta hogy ugyan úgy akarja csókom mint én az övét. Közelebb hajoltam hozzá, majd nyomtam egy puszit arcára.

 - Én nem ezt akartam..- súgta vékony hangján, még mindig a hideg rázogatott de a szívem még mindig nagyon hevesen vert. Tudtam hogy nem puszit akart, de hallani akartam előbb a szájából.. Ajkaimat övének nyomtam, tenyerem végig simítottam hátán majd oldalán mire ajkai elnyíltak..

16.Rész

                  Sziasztok! Kicsit sokat szenvedtem a résszel, és bűntudatom van hogy nem hoztam hamarabb, de ennyire futotta az időmből, így is van még egy csomó témazáró amire készülnöm kell de én a részt helyeztem előtérbe tehát próbáltam ha nem is tökéletes de egy aránylag jó résszel jelentkezni. Sajnálom hogy Harry sötét oldala is napfényre került, de muszáj volt..Na, nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást!
Xx: Eu 

                                                           Louis Tomlinson

 Ajkaira tapadva feküdtem alatta, lehunyt szemekkel. Nyakába karoltam így ujjaimmal megtudtam érinteni vállát. Végig húztam egyik vállán két ujjam éreztem  ahogy végig fut rajta a hideg. Valami végig nagyon zavart, az hogy ágaskodó férfiasságunk egybeért csókunk közben. Úgy éreztem, nem bírom tovább nem volt erőm folytatni tevékenységünket, tovább akartam lépni így egyik karomat végig futtattam oldalán majd lejjebb toltam a nadrágja gombjához aminek következménye csak az volt hogy férfiasságunk közé került a kezem, az övéhez nyomódott egész tenyerem. Ekkor láttam meg hogy az ő lába kilóg vagyis az ajtó nyitva van és eszembe jutott hogy bárki megláthat minket és hát valljuk be, ez nem egy olyan dolog ami másokra tartozhat.
- Nyugi, erre nem jár senki..- bújt nyakamhoz, a meleg lehelete jól esően cikázott végig bőrömön. Annyira aranyosnak tartom hogy mindig tudja mi a bajom még úgy is hogy nem mondom meg neki, elég ha az arcomat látja és már érti mire is gondolok.- Pont ezért hoztalak ide..- hangján érződött az a kaján mosoly ami az ilyen mondatoknál mindig előjönnek. Arcára néztem, amin már nem ült a vigyor csak íriszei néztek engem egy darabig majd ajkai vészesen közeledtek homlokomhoz amin meglepődtem hisz jobban örültem volna ha ajkaimra nyomja a puszit. Felállt rólam és kotorászni kezdett odakint a zsebében, ennél a tetténél jöttem rá hogy az a puszi amit nyomott a homlokomra csak megnyugtatás képen volt. Bámultam őt, ahogyan keresgél valami után a zsebében, a fekete farmernadrág végig feszült rajta és mivel háttal állt nekem, rálátást nyertem fenekére amit talán csak egy labdához tudnék hasonlítani. Annyira szívesen felálltam volna és átölelném hátulról majd göndör fürtjei közé vezettem volna kezem, kár hogy nem vagyok ennyire merész és ezek a dolgok nekem mindig csak a kis fantáziámba fognak maradni. Harry hiányát éreztem, hiszen eddig csak is ő melegített fel viszont hogy leszállt rólam, már érzem a kinti időt ami nem valami kellemes. Összeráncolt szemöldökkel nézett rajtam végig majd az anyós ülés felé sietett és ott is keresgélni kezdett valami után majd miután már megtalálta, becsukta maga után az első ajtót és hátra jött hozzám ahol vissza mászott rám, de ezúttal már felhúzta lábát és mellettem tartotta, tehát csak térdelt azért hogy az ajtót belehessen csukni. Még vissza mászott rám, elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen lesz így együtt az első alkalmunk, hogy Harry nem e lesz durva vagy hogy hogyan néz ki teljesen meztelenül. Ez mind hülyén hangozhat és az is lehet mások számára, de valahogy úgy érzem hogy h valaki az én helyembe lenne akkor őt is ezek a kérdések foglalkoztatnák. Kezével is megtámaszkodott fejem fölött, ajkai pedig, újra nyakamhoz tapadtak. Apró csókokat hintett rá majd szokásos helyén megszívta mire a bizsergés ami már egész testem átjárta csak nagyobb lett.
- Biztos szeretnéd, kicsike?- súgta nyakamba, a megszólítást már egy ideje nem hallottam szájából ezért is varázsolódott egy mosoly az az arcomra.
- Nem! Styles, nem látod baszd meg hogy akarja? De sajnos ez most nem fog nektek össze jönni!- egy ismeretlen férfi hangot hallottam, Harry azonnal az ablak felé vezette tekintetét majd amikor meglátta a személyt aki kintről motyogott nekünk, vörösbe pompázott arca az idegtől. Kicsit megijedtem, nem gondoltam hogy valaki aki észre vesz minket az ilyen düht fog kihozni Harryből...Bár lehet hogy nem is ezért lett Harry olyan ideges, hanem a megszólítás miatt. Amikor Harryre néztem, eszembe jutott hogy az ismeretlen férfi Stylesnak szólította, el sem akartam hinni elsőnek mert Harry nem lehet a Styles aki gyilkol mert..ő nem lehet,ő nem olyan.. Arcát figyeltem, mely ideggel volt teli. Egy "nyugit" tátogott nyugtatás képen majd lassan leszállt rólam és kiszállt az autóból. Kár, hogy egyáltalán nem tudott megnyugtatni, csak az járt a fejemben hogy mégis mibe keveredtem én? Figyeltem alakját ahogyan megáll az autó előtt és szembe néz a számomra még mindig ismeretlen emberrel.
- Mit akarsz, Adam?- feszült hangja bántotta fülem, nem szerettem mikor ilyen. A vele szemben álló férfi komoly arccal figyelte azt a embert akit utálnom kellene.
- Harry, ezt te is tudod.- sóhajtott.- én téged, érted? Csakis téged akarlak!- érződött a srác hangján aki Adamnek hívnak, hogy valami nagyon nyomja lelkét és már a sírás határain áll. Kicsit közelebb bújtam az ablakhoz és neki támasztottam fejem, mivel az üveg párás volt és így jobban kiláttam a sötétben lévő két fickóra akik közül egyiknek majd nem oda adtam magam, úgy hogy lehet utána már nem is élnék. A nagy Styles mindig ezt csinálja. Egy éjszaka amit akar, aztán kinyírja azt akit épp becserkészett..de én nem akarok így járni..Mégis úgy összeszorult szívem mikor Adam kimondta hogy ő csakis Harryt akarja, tehát szerelmes bele..- De te, majd nem lefeküdtél ezzel..a seggfej gyerekkel.- bökött rám idegesen a magas férfi. Harry erre rám pillantott majd vissza fordult az Adam nevűhöz.
- Nem seggfej! Érted?- emelte fel hangját Harry, miközben vészesen közeledett Adam felé.- Ő más..Én szeretem..Szeretem őt, de te elbaszol mindent..!- idegében megrázta a fejét, az Adam nevű arcán egy halvány vigyor jelent meg ami az őrületbe kergetett.
- Ne monddj már ilyet Styles..Te nem tudsz szerelembe esni, hagyd ezt a nyomorék gyereket..- gúnyolódott, és újra kimondta Harry vezeték nevét mire bennem a vér is meghűlt. Egyszerűen, nem akartam elhinni hogy Harry nem is az akit én eddig hittem.- Csak nézz rá Hazza, nézd mennyire szerencsétlen egy pöcs. Elhiszem hogy neked mindegy kit teszel seggbe, de ne egy ilyen majom fejű srác legyen már az!- oktatta ki Harryt, ki összeszorított öklökkel állt Adam előtt, nem esett jól amit hablatyolt rólam legszívesebben leordítottam volna a fejét hogy nem vagyok egy pöcs, de én bátor sem vagyok tehát ez is megmarad az én kis fejemben.- A szüleid is a kurvázásért tagadtak ki..Íme megint itt egy hímringyó.
- Ő nem egy kurva..- érződött hangján hogy ordítana, szerintem ha én nem lettem volna ott akkor meg is tette volna.
- Pedig úgy néz ki..Egy büdös kis seggfej, Styles ő egy pö..- szemem kikerekedett mikor Harry nem hagyta befejezni mondatát, hanem behúzott neki egyet, mire Adam hanyatt esett Harry pedig kapott az alkalmon és ráült majd úgy püfölte az említettet kinek orrát is feltörte..Ezeknek a dolgoknak láttán, már nem olyan nehéz elhitettnem magammal hogy ő Styles..
- Baszódjál meg! Te rohadék!- motyogta Harry, az össze nem függő mondatait.- Nem érted hogy szeretem, bassza meg, bele szerettem te idióta, te meg lehordod!- kiabálni kezdett, ökle már csupa vér volt, jól esett amit mondott, de a látvány miatt nem tudtam boldog lenne.Kiszálltam az autóból, mire meglepődötten nézett hátra rám, szomorúan véres könyökére nézett majd undorral arcán pólójába kente és leszállt a srácról.
- Louis..Sajnálom, csak...- magyarázkodott, de én közbe vágtam mondatába mert nem bírtam tovább rá nézni. Nem akartam őt látni, azt az embert aki majdnem szétvert egy másik embert még akkor se, ha miattam tette. Amit Adam csinált az nem volt olyan súlyos mert azok csak szavak amit Harry tett meg már komoly bűn.
- Vigyél haza!

15.Rész

                               

 Sziasztok! Ez a rész kicsit nehezebben íródott meg mint a többi. Sajnálom, de a korcsolyázásról  nem tudtam végül valami sokat írni, de valmit kezdtem el ebben a részben ami a következőben folytatódik. Ha elolvassátok rájöttök,  azért döntöttem így hogy lesz ilyen rész mert olvastam kommentben hogy ezt várjátok másrészt meg..hát mégis csak egy directioner vagyok, ha értitek! Remélem tetszeni fog mindenkinek, mert sokat szenvedtem vele! =)

            Xx:.Eu

                                                Louis Tomlinson 

Valóban érdekelt hogy mi az a dolog amit szeret bennem Harry, mert sajnos magamtól soha se jövök rá mivel én semmi jót nem látok magamon. Túl kiábrándítónak tartom saját magam pont ezért nem értem hogy egy Harry fajtának miért vagyok imádni való. Néha szemüveget hordok, túl alacsony vagyok és vékony a hangom..nincs egy férfias megmozdulásom se, de neki ez jön be. Fenekemen lévő kezét végig simította az említett testrészemen, a hideg rázogatott tettére kaján mosolya pedig csak fokozta zavartságomat. Rózsaszín ajkai résnyire elnyíltak, de nem azért mert megszeretett volna szólalni, hajába túrtam egyik kezemmel másikat viszont felfedező útra engedtem farmerja körül. Végig simítottam egész hátát majd derekát és a nadrágja szélébe akasztottam egyik ujjam, ezekért a tettekért nyíltak el ajkai. Kicsit közelebb bújt így megéreztem merevedését az enyémnek nyomódni. Nem ijedtem meg mert akartam őt, akartam közelségét..Mégis tudtam hogy a pályán nem lehet és lassítanom kell, ezt Harryvel is közölnöm kell, habár biztos vagyok benne hogy ő is tudja és csakis egy cél miatt akarja hogy nála éjszakázzak, a vágyai teljesítésére ami nem is olyan nagy baj. Akármennyire is korai, akarom! Ennyire még soha semmit nem akartam mint ezt.

- Harry..-sóhajtoztam, neve hallatára abba hagyta nyakam kényeztetését és rám emelte tekintetét.- Vigyél magadhoz..- íriszei felcsillantak mondatomra szája pedig mosolyra húzódott. Annyira édes volt hogy legszívesebben újra csábító ajkainak estem volna.

- Biztos, Louis?- mély rekedtes hangja miatt mosoly kúszott arcomra, csak bólintottam neki aztán miután elengedett öleléséből elindultunk vissza adni a ruhát és a cipőt majd kimentünk az autóhoz. Kézen fogva sétáltunk ki a méreg drága járműhöz, szerintem én soha se fogom megszokni hogy egy ilyen autója van. Megálltunk az említett Audi R8-as mellett, azt hittem befogunk ülni a járműbe de Harry derekamra simította egyik kezét másikat meg újra felfedező útra engedte hátsó felemen. Akarva hagytam neki hogy engedje szabadjára érzéseit. Az autónak támasztott miközben nyakamat látta el apró kis puszikkal, egyre feljebb haladva elérte a számat ahol megállt és szemeimbe nézett. Érdekes hogy ha a csóknál kötünk ki akkor azonnal érdekli hogy én mit szeretnék, pedig azt nem kérdezte hogy kezei meddig mehetnek.
- Csókolj már meg az istenit!- türelmemet elveszítettem, kijött aminek nem kellett volna, de még ezzel is mosolyt csaltam Harry arcára. Beszívta alsó ajkát majd az említettet az enyémnek nyomta. Bejutásért könyörgött amit azonnal megkapott. Vadul csókolt, derekamon lévő kezét levette rólam majd csak arra lettem figyelmes hogy kinyitódott az ajtó aminek félig neki voltam dűlve. A levegő hiány miatt hezitálva elváltam ajkaitól és smaragd zöld íriszeibe néztem. Halványan vigyorgott majd picit lökött rajtam így sikeresen beestem az autóba. Amikor láttam hogy Harry rám mászni készül, kicsit feljebb toltam magam és könyöklésbe helyezkedtem. Harry két karja vállamnál pihent, ott tartotta magát. Szorosan összezárt lábakkal figyeltem tekintetét melyből észre vettem hogy arra vár, kicsit helyet adjak neki így hagytam hogy lábaim közé furakodjon. Közel bújt hozzám, mellkasa érintkezett az enyémmel. Egyik kezét amit eddig támaszkodásra használt, hasamra vezette majd lesimította nadrágom széléig aztán még lejjebb haladt tenyere, rá markolt férfiasságomra. Egy apró mosoly került számra tettére, ezt ő is észre vette mert ahogy megfigyeltem már folyton arcomat és tetteimet figyeli így nincs olyan dolog amit ha előtte csinálok azt ő nem látná..A magam mellett tartott kezeimmel hajába túrtam és játszottam göndör fürtjeivel. Egyik kezemet kivezettem hajából teljesen végig csúsztattam oldalán majd csípőjénél állapodtam meg, erősen rámarkoltam mire egy nagyon halk sóhaj volt a válasza. Férfiasságom egyre merevebbé vállt kezének köszönhetően mert folyton játszadozott szerszámommal, bár az övé is elég ágaskodó volt már. Nem vártam meg még megint rá kell szólnom hogy megcsókoljon, csípőjéről feltoltam kezem nyakára és a hajában lévő kezemet is oda vezettem így közelebb húzva magamhoz hogy csókba tudjunk összeforrni. 

14.Rész

                                                  Louis Tomlinson 

  Nem tudom miért, de nem éreztem úgy hogy igazat mond Harry. Nem volt valami meggyőző a hangja és az igazat megmondva nem igazán hangzik jól a Harry Cox..

- Louis..megérkeztünk.- simított végig térdemen, tekintetem ráemeltem mire egy halvány mosoly jelent meg arcán. Bólintottam és megpróbáltam kinyitni az ajtót...persze hogy nem sikerült!- Kis butus! Majd én kinyitom.- kuncogott édesen majd kiszállt az autóból és megtette amit nekem soha se enged. Kiszálltam az autóból, de talán jobb lett volna ha nem teszem mert nagyon hideg volt odakint..tegnap még jó idő volt ma meg már elég esőre áll. Harry smaragd zöld íriszeivel kémlelte tekintetem, gondolom észrevette hogy fázom mert nyomott egy csókot a számra..egy rövid csókot de én többet akartam és meg is szereztem. Nem érdekelt többé hogy akárki megláthat minket csak kiakartam élvezni a pillanatot, azt hogy Harryvel lehetek. Kezével végig futott oldalamon majd másikkal csípőmre markolt melynek hatására egy halk sóhaj hagyta el számat így elváltak egymástól ajkaink. Édesen beharapta alsó ajkát hogy elrejtse mosolyát. Átdobta karját derekamon és úgy irányított, a pályára hol különböző dolgokat aggattak ránk.
- Hányas a lábad?- érdeklődött Harry, kissé zavarba jöttem mert ahogy elnéztem neki negyvenegyes még az enyém ehhez képest kis apró. Éreztem ahogy arcom pirossá válik mint az őszi falevél.
- Harmincnyolc..- szólaltam meg végül, a földet bámulva. Félszemmel láttam Harry mosolyát majd azt ahogy kikéri nekem a jégkorcsolya cipőt. Miután a hölgy a kezébe adta intett Harry és egy székre parancsolt.-Te most rám akarod adni?- tettem fel végül a kérdést mikor bal lábamért nyúlt. Egy bólintás volt a válasza aztán mindkét cipőt rám adta. Kisétáltunk a pályára én szerencsétlen amint a jégre értem hanyatt vágódtam. Harry ijedten guggolt le hozzám, figyeltem arcát és azt ahogyan újra elrejti mosolyát.- Látszik még nem korcsolyáztam..- dünnyögtem vigyorogva miközben Harry segített felállni, meglepődés ért amikor kezét nyújtotta. Lemerem fogadni hogy valami borzasztó arcot vághattam tettére elsőnek de beadtam derekam és megfogtam a kezét hisz ha nem teszem még vagy harmincszor tuti elesek. Kézen fogva csúszkáltunk a pályán, talán meg se fogtam volna így nyilvánosan a kezét ha lett volna még valaki rajtunk kívül a jégpályán.
-Ma nem alszol újra nálam?- mély hangjára bizsergés járta át egész testem, elbűvölő két szemét figyeltem melyek szinte könyörgően néztek engem. Én szerencsétlen megálltam a pályán és teljesen lefagytam ott mellette. Nem egyszerű meghozni ezt a döntést mivel ha visszaemlékszünk hogy anya mit levágott miután nem otthon aludtam, így is örök hála hogy nem hozta fel újra hogy mutassam be neki azt a személyt akinél töltöttem az éjszakát. Nem lennék rá képes, főleg úgy hogy utálja ha valaki a saját neméhez vonzódik.
- Nem..- adtam meg neki végül a számára elszomorító válaszomat. Mintha meglepődés ült volna arcára komor arccal nézett engem olyan volt mintha azon gondolkodott volna hogy miért nem.- Harry, anya így is duzzog..- fordultam vele szembe miközben elengedtem kezét.
- Nem attól félsz hogy csinálok újra valami olyat amit te nem szeretnél?- arca vörössé vállt de ez már neki az idegtől volt. Egyszerűen nem értem hogy tud ilyen hamar dühbe jönni.
- Nem, nem ettől félek. Anya a bajom..- válaszomat egy sóhajjal díjazta majd nyomott egy puszit arcomra.-Ennyi?- szemtelenkedtem vigyorogva Harry felkuncogott és átkarolta csípőm. Egyik kezét fenekemre vezette a huncut vigyor pedig ott ült az arcán. Körbe néztem hogy biztos nem e lát senki minket, nem láttam senkit mégsem voltam teljesen nyugodt.
- Nyugi..- nyakamhoz bújt, a meleg lehelete jól esően futott végig rajtam.- Ma ide nem jön senki.- nyugtatott miközben apró puszikat hintett nyakamra majd a szokásos ponton megszívta. Egy alig hallható kis nyögés hagyta el számat mire Harry félmosolyra húzta száját és felnézett rám.- Ilyenkor úgy imádlak.- mintha álmodtam volna vagy valaki más helyébe helyeztek volna be. Harry három szavas mondata megbabonázott úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb ember az egész földön. Karomat nem lógattam tovább hanyagul magam mellett, átölelte hátát és figyeltem aranyosan mosolygós arcát. Csak azon gondolkodtam hogy mégis mit lehet bennem imádni vagy egyáltalán mi az ami neki tetszik.
- Na, mi az amit annyira imádsz? 

13.Rész

          Sziasztok! Kicsit elszomorít hogy csupán egy komment jött, de biztos vagyok benne hogy
többen olvasták. Lehet picit unalmas vagy nem is tudom milyen jelzőt kéne használnom erre a részre, de
az is közre játszik hogy betegen írtam meg..A fejem majd szét robban és fáj nagyon a torkom, de imádok írni
és utálom ha sokat kell várnotok egy részre..Remélem elnyeri tetszéseteket..A következő résszel kapcsolatba: Nagyon "happy" lesz és tervezésem szerint cuki rész lesz. =)♥Jó olvasást!♥
                Xx:.Eu

                                    Louis Tomlinson 

 

Miután letettem a telefont, elterültem franciaágyamon és élveztem a csöndet. Ilyenkor mindig csöndes az egész ház, mert anya nincs itthon és meg kell hagyni, anya az olyan mint egy házi sárkány. Nagyon hangosan tud kiabálni és túlságosan akaratos. Néha úgy érzem hogy semmibe néz, ez a Lilienes dolog is csak erre utal. Ha annyira szeretne és egy picit is törődne velem, akkor megértette volna hogy nem akarok osztozkodni a csepp szobámon, de ebbe már bele kell nyugodnom. Halk kopogást hallottam, vigyor kúszott arcomra azonnal kiáltottam hogy bejöhet, de nem az jött be az ajtón akire én számítottam. Becsukta maga után az ajtót majd leült az ágy szélére, én nem ültem fel hozzá csak feküdve figyeltem majd szétrobbanó arcát.

- Louis, te most azonnal felállsz és felöltözöl majd jössz velünk!- parancsolóan beszélt, egy pici mosoly sem volt arcán, pont azért hogy tudassa velem, nem fogja tűrni ha nemet mondok, de ez engem nem érdekelt. Nemlegesen megráztam a fejem mire ő idegesen felsóhajtott és barátságosan vállon ütött.- Ha Harry miatt nem jössz bulizni, akkor kinyírlak! Az a srác nem érdemel meg téged! Csak ki fog használni mint az összes többit..utána meg ne mondjam hogy milyen sorsra kerülsz.- okoskodóan próbált felvilágosítani, de épp az ellenkezőjét érte el, csak jobban összezavart. Még mindig nem értem hogy Brad honnan ismeri Harryt és mi baja van vele.

- Nem, azért nem megyek mert nincs kedvem! Mi a bajod Harryvel?- nem féltem rákérdezni, Brad nem volt még velem túl kemény így nincs tőle miért tartanom. Felállt az ágyamról és az ajtó felé vette az irányt, egy pillanatra az hittem, meg se hallotta amit kérdeztem, de szerencsére megállt az ajtó előtt és háttal nekem, válaszolt.

- Kérdezd meg tőle a vezeték nevét.- ezzel kiment.

   Érdekes dolgot mondott, még a vezeték nevét sem tudom pedig biztos valami rossz dolog áll mögötte, bár nem értem mi lehet olyan nagy baj a vezeték nevével de amikor erre rákérdeztem Harry azt felelte hogy megutálnám. Vagyis nem pontosan ezt mondta de ez volt a lényege. Nekem ugyan mindegy hogy mi a vezeték neve, de Brad már belém hozta a kíváncsiságot meg hát csak illene ennyit tudnom róla. Egyre jobban vártam hogy megérkezzen, hogy leüljön mellém, puszit leheljen számra és megkérdezhessem utó nevét, de már kezdtem azt gondolni hogy átvert és igazat mond Brad, csak kiakar Harry használni..de ő nem ilyen, miért használna ki? Semmire se vagyok elég jó, azt se értem miért állt velem szóba egyáltalán. Végre, kocsi hangot hallottam, azonnal felálltam és az ablakhoz sétáltam hogy megnézhessem az e akit várok, de csalódnom kellett..ismét! Anya parkolt le a ház előtt, minden esetre ez is jobb mint a semmi. Akár mennyire is idegfeszítő néha anya, én szeretem őt mert egész kicsi korom óta gondoskodott rólam. Én akkor is dicsérni fogom ha majd ő lehord mindennek, mert ez befog következni ha egyszer megtudja nemi hova tartozásomat. Lementem a konyhába mert láttam ablakon keresztül hogy anya alig bírja becipelni a szatyrokat.

- Segítek.- lépdeltem mellé és kivettem kezéből két szatyrot így nála is csak kettő volt. Segítettem neki kipakolni mindent és helyére tenni.- anya az a Lilien hol van?- még leültem az asztalhoz, eszembe jutott a csaj akit mióta hazajöttem nem is láttam. Anya a szekrényből kivett egy tányért és előkészült az ebéd készítéshez, majd mondatomra rám pillantott.

- Úgy döntött hogy inkább a barátnőjénél tölti ezt a fél évet.- válasza meglepett, de mégis jól esett. Egy aprót bólintottam majd felálltam és segítettem neki répát hámozni..vagyis csak azért hogy ehessek a sárgarépából.- Louis! Te ravasz, hámozd ne zabáld be!- nevetett.

   Rántott húst és francia salátát készítettünk. Ettünk majd mindenki elvonult, én a szobámba anya és apa pedig a nappaliba. Mikor beléptem az említett helyre, telefonom csörgése fogadott. Kezembe vettem a készüléket majd megnéztem a kijelzőre írt nevet. "Harry".

- Szia!- szóltam bele boldogan..

- Előttetek álok az autóval, gyere ki.- mély rekedtes hangjára mosoly kúszott a számra. Letettem a telefont és mint valami versenyautó, rohantam lefele hozzá. Az autónak dőlve várt, ha választanom kellene hogy az Audi R8-as verdája vagy ő nézett ki jobban akkor Harryt mondanám. Hajával játszott a szél, szemei már messziről is ragyogtak, kockái pedig kirajzolódtak a fehér feszes pólón. Közelebb mentem hozzá, megálltam előtte de nem mertem arcára nézni így fehér tornacsukáját figyeltem. Megfogta derekam majd úgy átölelt, fejét a vállamra hajtotta..fura volt.- Louis..tudsz jég korcsolyázni?- kicsit elnyomott magától hogy szemeimbe nézhessen, arcán ott ült az a ártatlan kis vigyor ami miatt én is mosolyogni kezdtem. Kérdése gondolkodtató volt, még én magam se tudtam hogy tudok e..Megrántottam a vállam, számat lefele görbítettem így grimaszba vágva arcom.- Pedig most jégpályára fogunk menni!- jobb kezével cirógatta csípőm balt pedig derekamon pihentette. Egy aprót bólintottam, majd megvártam még elenged és kinyitja nekem az ajtót. Beültem az autóba és figyeltem ahogy ő is megteszi ezt. Bekapcsoltam a biztonsági övet, ő is ugyan így tett majd elindultunk. Szemeimet nem tudtam levenni tökéletes arcáról, ő mind ezt csak mosolyogva tűrte nekem. Megállt mert a jelző lámpa pirosat mutatott, rám nézett mire én azonnal elpillantottam róla erre ő hangosan felkuncogott.- Szeretem látni a szemeidet.- nem néztem rá, de éreztem hogy még mindig engem néz és mosolyog. Lassan ráemeltem tekintetem de eddigre már a lámpa zöldre váltott és nem engem nézett. Az ablakon bámultam kifele, figyeltem a gyönyörű táját és a különböző éttermeket, boltokat. Eszembe jutott amit Brad mondott, tudtam hogy erőt kell vennem magamon és rákérdeznem csak félek hogy ezzel a kérdéssel elrontom az egész napját és az enyémet is. Úgy döntöttem, finomabban hozom fel neki a témát, vettem egy nagy levőt, és hozzá kezdtem.
- Mesélj magadról!- félős hangon, egyáltalán nem parancsolóan hozzá szóltam. Arcát figyeltem, ami nem vált pirossá tehát nem lett ideges így nekem bátorságot adott hogy folytassam.- Mondd el legalább a vezeték neved!
- Cox..Harry Cox a nevem..

12.Rész

               Sziasztok! Megírtam ma az új részt, és remélem legalább ti
meglesztek vele elégedve, mert én nagyon nem vagyok. Szerintem egy pocsék 
rész lett, legszívesebben kitöröltem volna és újra kezdeném, de ehhez nincs szívem! :(
Kérlek titeket, KOMMENTBEN ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET! 
Mindig nagyon jól esnek a biztató kommentjeitek! Jó olvasást!  
                                                                   Xx.:Eu

                      

                                              Louis Tomlinson

  Fájt a fejem, ami nem is csoda ezek után. Nem nagyon szeretem ha sokan vannak körülöttem vagy nincs egy kis magánszférám, eddig a szobám volt ami ezt biztosította, de hogy most ez a Lilien is ebben a szobában lesz, nem lesz nyugalmam. Nem valami szimpatikus a csaj, még akkor se ha csak egyszer láttam még jóformán még a hangját sem hallottam, de nem is akarom. Harry elment, állítása szerint valami nagyon fontos dolga van, így egyedül maradtam. Ő is arra biztat hogy próbáljam meg és osztozkodjak a szobámon, csak az a baj hogy ez nem olyan könnyű mint mások látják. Engem már az a tény is kikészít hogy valaki más ugyan abba a családi házba fog lakni mint én, nem hogy még egy szobába legyek vele. A lányokkal csak az a bajom, hogy túl sokat nyavalyognak és mind úgy tesz mintha kiskirálynő lenne. Ez a Lilien is ilyennek tűnik első látásra, én meg nem fogom vigasztalni ha bánatos mert nem szeretek minden embert közel engedni magamhoz, utána mindig én esek pofára. Harry az egyetlen akivel ennyire hamar megbarátkoztam.

- Louis..- halk, női hangot hallottam majd az ajtón bekukucskáló arcot.- Figyelj csak..Tudom hogy nincs kedvedre ez a helyzet, de nincs máshová menjen. Képzeld a helyzetébe magad, neked hogy esne ha valaki íy reagálna mint ahogy te tetted? - beljebb jött és leült mellém az ágyra. Magyarázott, végig tekintetemet fürkészve de én nem néztem rá. Valahol igaza volt, de akkor is túl sokat követelnek már tőlem, csak azért mert náluk lakok. Elálltam dolgozni a kedvükért, belementem hogy minden hónapban lenyírom a kertben a füvet, lemosom apa autóját ha kéri most meg még ez is. Szerintem eleget teszek már, így is köszönjék meg hogy a fizetésem felét odaadom nekik, mert ők ezt is kiharcoltál hisz ők tartanak el engem elmondásuk szerint.- Louis, én nem fogok neked könyörögni! Akár tetszik, akár nem, Lilien itt lesz! Szeretném ha elmennél vele egy bútorboltba és kinéznétek valami jó cuccot ide szobába, mert ez így nem lesz jó. Aztán ha hazajöttél pakolj össze, csinál egy kis rendet! A bútorokat pedig úgy intézd hogy holnap érte tudjunk menni.- adta le a parancsot, csak néztem őt ahogyan motyog, de amit mondott szinte meg se hallottam. Úgy tesz mintha én lennék az inasa. Takarítsak? Én? Na, hát azt még várhatja! Nekem megfelelő rend van a szobámban, anya csak az a tisztaság mániás. Neki már az is rendetlenség ha a szekrényen van valami oda nem való.

- Oké. Akkor te kitakarítod a szobám még én magamban elmegyek bútort nézni.- alkudtam, a te-t és a magamban-t jól megnyomtam, hogy érthetőbbé váljon számára. Nemlegesen megrázta a fejét és felállt mellőlem.

- Az én verzióm marad! Gyere, mert Lilien már csak rád vár!- türelmetlenül intett, én meg mint valami pincsikutya mentem utána a napaliba. Az a lány még mindig ugyan ott ült, mikor leértünk ránk nézett viszont amikor meglátott azonnal az asztalon lévő virágot kezdte nézni.- Lilien, mehetek!- mosolyogta anya, mire a csaj felnézett rá, rám pillant majd felállt és mellém állt. Aktiválva magam, köszönés kép intettem anyának és elindultam az ajtó felé. Lilien szorosan jött utánam, majd mikor kiértünk mellém sietett hogy egymás mellett tudjunk menni. Nem néztem rá, viszont éreztem hogy az ő tekintete rajtam van. Próbáltam nem bunkó lenni, ami nekem nagyon nehéz így csak csöndben zsebre vágott kezekkel hallgattam magassarkúja kopogását. Idegesítő egy hang, minden lépése hallatszik. Már csak a kíváncsiságtól lábbelijére néztem, egy fekete masnis magassarkú volt, amit én soha se neveznék cipőnek, bár egy nő szemében ez a legjobb cipő. 

- Miért..miért olyan nagy baj hogy veled kell lennem egy szobába?- meglepett hogy megszólalt, érződött hangján hogy félt, gondolom mióta elindultunk ez az egy kérdés foglalkoztatta. Egy pillanatra ránéztem, engem nézett de nekem nem volt kedvem jó pofizni, mosolyogni rá így inkább a földet vizsgáltam tovább. Csak az volt a fejemben hogy nem akarom ezt. Rossz hogy fél tőlem, így nem fogok szemét lenni, de nem is fogom túlságosan visszafogni magam.

- Magamban szeretek lenni.- végül válaszoltam neki, nem a teljes igazságot mondtam, de nem is kell neki mindent tudnia.- Mind egy amúgy. Belegyeztem és kész!

  

Az egyik kedven bútorboltomba mentünk, nem tudtam pontosan mit kell kinéznem de szerintem az első és legfontosabb az új ágy mert nem akarok más mellett aludni. Lassú léptekkel besétáltunk az üzletbe és megkértük az egyik eladót hogy mutasson valami normális kinézetű ágyat. Nagy volt a választék, nem volt köztük valami sok egy személyes ágy inkább franciaágyak voltak jobban. Csak ekkor jutott eszembe hogy, ha még egy ágy bekerül a szobámba akkor nem lesz elég hely. A franciaágyamtól nem fog beférni még egy ágy, így nekem is új ágy kell. Ez is szuper, a szüleim még pluszba az új ágyam árát is kérni fogják! A fizetésemből semmi se fog maradni a végén!

- Ez jól néz ki!- mutatott Lilien az egyik egy személyes ágyra ami tölgyfából volt készítve és elég magas volt, csakúgy min az ára.- Ez jó lesz?- nézett rá kérdően, mire csak bólintottam. 

- Ennyi?- kérdeztem vissza, Lilien válasza is csak egy bólintás lett.- Akkor oké..- ezzel elmentem mellőle és az eladó mellé sétáltam és lebeszéltem vele hogy holnap jövünk az ágyért aztán hazaindultunk.
   Az út még csöndesebb volt mint odafele, egyikőnk sem szólt egymáshoz. Nekem nem is volt ez baj, elvoltam a saját kis gondolataimmal, próbáltam belelátni Harry fejébe. Arra gondoltam, hogy vajon mit gondolt amikor anya bekopogott és abba kellett hagynom kényeztetését vagy amikor elpanaszoltam neki hogy mit akar anya. Lehet hisztisnek tűnök neki, de én nem tartom annak magam mert szerintem normális dolog az, hogy nem akarok egy alig ismert lánnyal lakni egy szobába.
Amikor hazaértünk, anya nem volt otthon így felmentem a szobába és parancsának eleget tettem, kitakarítottam. Csak az ágyamat kellett bevetnem, az egyik szekrény kopp üres így oda be fog férni a csaj cucca. Épp leakartam menni a konyhába, mert már kopogott a szemem az éhségtől, de megszólalt a telefonom. Megálltam a szobaajtóm előtt és kivettem a zsebemből.
- Szia! - szóltam bele, mire Brad köhintett egyet. Brad mindig titokzatos pont ezért kicsit kiszámíthatatlan, soha se tudom pontosan hogy hol van vagy hogy mit akar. Régen azt hittem hogy ő a legjobb barátom de rájöttem hogy csak egy jó haver, semmi több.
- Szia! Ma nem jössz bulizni? Én, Sam, meg te..
- Nem..Ne haragudj!- igazat kellett mondanom, nem igazán lett volna kedvem még este őrjöngeni a sok ember között.
- Jaj! Persze, neked semmihez sincsen kedved! Folyton Harry-vel vagy!- lázadóan és egyben idegesen szólt. Érdekeset mondott, meglepődtem. Nem is tudtam hogy ő tud Harryről, senki se tud róla akkor ő mégis honnan?
- Mi? Honnan tudod?- tettem fel a számomra talán legérdekesebb kérdést. Hangosan felnevetett de nem szólalt meg.- Brad! ha megyek akkor majd visszahívlak!- erre letettem a telefont és már egy másik számot tárcsáztam.
  Hogy Brad ne duzzogjon, elmegyek vele bulizni de csak úgy hogy ha jön Harry is. Kicsit ellazulna ő is és legalább meglátnám milyen ha bulizik. Első hívásomra felvette a telefont.
- Szia, Louis!- szólt bele, kissé fáradtnak tűnt így felmerült bennem hogy biztos kérdezzek e rá, de egy próbát megér.
- Harry, nem jössz..ma..el velem bulizni?- kissé gyerekesen és túlságosan félénken kérdeztem meg de az a lényeg hogy megtettem.- Na, akkor jössz?
- Jó..Oké, legyen. De hova megyünk pontosan?- mély hangja bizsergést keltett egész testemben, a hideg is kirázott nehéz elhinnem hogy egy ilyen srácnak mint Harry bejövök.
- Nem tudom pontosan mert Bradel megyünk!- jelentettem ki, hangosan felsóhajtott és egy "nee"-t morgott. Nem tudom most mi baja lett hirtelen, azt se tudtam hogy ő ismeri Bradet, de azt se hogy Brad ismeri őt. Ezek szerint Harrytől tudja Brad hogy 'ismerkedek' Harryvel.- Most mi a baj?
- Ahj..Csak..Az..Jó! Semmi!- értelmetlenül beszélt, minden szava után sóhajtozott mintha félne valamitől.
- De nem kell jönnöd ha nem akarsz!- nekem se volt sok kedvem, és ha nem akar jönni akkor nem kell, én se megyek akkor.
- Louis, ne haragudj! Ha szeretnéd akkor majd este érted megyek és elmegyünk valahova, de..Bradhez nincs kedvem.- meglepett hogy azt mondta elvisz valahová, nem tudom mi baja van Bredel de ha elakarja mondani akkor elmondja. Hangján érződött hogy fáradt így nincs szívem azt mondani hogy este jöjjön értem mert ez neki csak kínzás lenne.-Vagy most érted megyek!
- Ne, ha fáradt vagy maradj otthon és pihenj!- tiltakoztam, csak is a jót mondtam neki akkor is ha azt akartam hogy jöjjön értem és öleljen szorosan.
- Nem vagyok fáradt! Ha fáradt leszek, akkor meg alszok majd veled!- éreztem hangján azt a kaján mosolyt ami mondata miatt jelent meg arcán. Halkan felkuncogtam oly annyira hogy majdnem az ajtónak estem, szerencsére sikeresen megtartottam magam.- Megyek oda hozzád..Az a csaj meg addig el tud menni valahova.- hát igen..Arról a csajról teljesen megfeledkeztem, még örültem hogy Harry megint átjön úgy hogy kb olyan három órája mehetett el, de Lilien is itt van. Végül is igaza van Harrynek, addig Lilien is letud menni a nappaliba.- Sietek!