1. Rész

     Sziasztok! Nagyon jól esett az a néhány visszajelzés 

ezért hoztam is az új részt. Remélem tetszeni fog, és nem fogtok csalódni a blogban.

Jó olvasást!                              

                                                Louis Tomlinson

   Magamban ültem az ágyon, és gondolkodtam. Tudom, hogy ha nem megyek be az első munkanapra akkor tuti nem fog felvenni ez a bizonyos "Styles" akiről annyi pletyka kering Londonban. Pénzem nincs, a szüleim pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen egy normális munkahelyem mert megelégelték hogy mindent ők vesznek meg nekem és semmire sincs gondom. A szüleimmel élek egy lakásban...pedig már 21 éves vagyok. Az összes haveromnak külön lakása van, én meg még mindig az ősökkel élek. Sokan cikiznek hogy miért nem költözöm már el, de az, az igazság hogy szeretek velük élni mert megértenek szinte mindenben és mindig csak a jó útra terelgetnek.

   Halk kopogást hallottam, majd egy ismerős arcot pillantottam meg. Intettem Brad-nek hogy jöjjön be, és leültettem magam mellé. Vigyorgott mint a tejbe tök. Lazán lehuppant mellém és szemlélte feszült arcomat. 

- Téged nem zavar hogy egy gyilkosnak kell majd dolgoznom?- Néztem rá kérdően, mire felnevetett és az a lemoshatatlan mosoly még mindig az arcán ült.

- Te tényleg nem veszed észre magad?- Kérdését nem tudtam mire érti, ezt ő is észre vette így folytatta.- Jaj, te kis hülye! Josh-nál fogsz dolgozni nem Styles-nál..Csak poénként mondtam.- Vágott barátságosan oldalba. Fájdalmat színleltem majd megemésztettem amit mondott. Josh, az egyik haverja..csak az ő haverja, mert engem nem igazán csíp a srác..mondjuk én se vagyok odáig érte..

- Mhh..még mindig jobb mint egy bélgyilkos.- Húztam meg a vállam, számat kicsit legörbítettem így grimaszba vágtam arcomat, Brad jókedve pedig még most sem szállt el hangosan nevetni kezdett arcomon de abba is hagyta mikor anya kopogtatott az ajtón..Kopogtatott? Egyenesen, benyitott a szobába kopogtatás nélkül. 

- Ha menni szeretnél a munkahelyre akkor öltözz és felviszlek!- kacsintott és kiment. Az én anyám olyan néha mint valami tenger..kiszámíthatatlan. Ma még minden rendben holnap meg már mint valami házisárkány. 

- Na, te nem szeretnél távozni esetleg?- Célozgattam Bradnek hogy menjen ki mert öltözni akarok, de mintha meg se hallotta volna, csak ült és bámult rám. - Húzzál már ki!!- Szóltam neki erélyesebben, mire felkuncogott és nemlegesen megrázta azt a szőke fejecskéjét. - Kurva életbe Brad, ne idegesíts! Menj ki!- nevettem, de a trágár szavak hallatára azonnal kiment..Hál'istennek. Úgy utálom ha mások előtt kell öltöznöm, nem szeretem ha a meztelen testemet nézik. A szekrényemhez sétáltam és keresgéltem valami hordható ruhadarab után.A szekrényem tele van ócska cuccokkal, már újítani kellene. Egy kék kockás inget és egy szaggatott fekete feszülős farmer nadrágot vettem ki a szekrényemből aztán fel is vettem. Vetettem magamra egy pillantást a tükörbe, szokásosan rondának láttam magam. Már szinte fájt belenézni a tükörbe mert nem látok soha semmi csodálni valót magamon...mert nincs is.

- Louis!! Kész vagy már?- Üvöltött fel anya, hangjára kicsit megugrottam aztán azonnal lesiettem hozzá a nappaliba. - Na, végre!- mosolygott majd közelebb lépett és megigazította az ingujját. Büszkén vigyorgott egyet, majd kiindultunk a kocsihoz. Amint kiértünk az udvarra, megcsapta a hideg az arcomat. Már tavasz van, mégis elég rossz az idő..fúj a szél és nagyon úgy néz ki hogy eső lesz mert elvan borulva. 

  Kinyitottam a kocsiajtaját és beültem. Ugyanezt anya is megtette. Beindította a motort és elindultunk. Az út nagy része csöndben telt. A kocsiban ülve, láttunk két fiút ölelkezni nagyon boldognak tűntek együtt majd a végén meg is csókolták egymást. Valamiért mosoly kúszott a számra, pontosan nem tudom miért...lehet hogy azért mert nekem még nem volt egy ember sem akit így szerettem volna.

- Buzik..- undorodva elfordította a két srácról fejét anya, majd újra az utat kezdte nézni. Leparkolt én pedig kiszálltam az autóból. Intettem anyának, majd bementem a gyorsétterembe ahol dolgozni fogok mától. Körülnéztem, nem voltak sokan egy-két ember volt bent aki fogyasztotta ételét. Egy velem egy magas csinos lány sétált felém, haja szőke volt szeme pedig kék. Az összes barátom nyáladzik az ilyen csajokra, de engem valahogy nem hoznak lázba..Vállamra tette kezét egész közel volt teste az enyémhez. Fülemhez hajolt és belesúgtogott.

- Egész helyes vagy..-húzta végig tenyerét oldalamon.- nincs kedved meginni valamit?- kérdezte miközben fenekembe csípett. Egy lánytól ez meglepő húzás volt, de nem ért el vele semmit. Nem tudott érdekelni tette, elnyomtam magamtól majd nemlegesen megráztam a fejem.

- Miért nem, kis süti?- nézett kutya szemekkel rám, viszont nekem feltűnt hogy az egyik vendég elég furán néz ránk így hamar leráztam a csajt és besiettem az öltözőbe. Josh hagyott egy levelet amiben azt írta le hogy csak délben tud jönni addig vigyem a melót. Hamar magamra dobtam a  kék kötényt ami ment az ingem színéhez is és visszamentem az étterembe. A göndör hajú srác még mindig az egyik asztalnál ült és telefonozott. Mikor meglátott, felállt és odajött hozzám a pulthoz. 

- Szeretnél valamit?- kérdeztem kedvesen, mire félmosolyra húzta száját és zsebre vágta kezeit.

- Igen..- hangja mély és rekedtes volt.- a telefon számodat.- komolyan beszélt, nem úgy tűnt mint aki viccelődik, még azt se fogtam fel hogy mit mondott nekem. Egy fiú kéri el a telefonszámom..minek? 

- Miét szeretnéd te azt?- kérdeztem makacsan, mire elővett egy pappírt a zsebéből és elvett egy tollat a pultról. Írni kezdett rá, nem láttam mit mert keze takarást adott neki.

- Elég érdekes srác vagy, te.- mosolyogta majd elém csúsztatta a pappírfecnit amin ez állt: 

      Este nyolcra gyere a parkba! Ha nem leszel ott hívj fel! 

Még volt ott egy telefonszám is a végén, nem értem hogy ez mit is jelentsen. Egy meleg kiszemeltje lettem?