3. Rész

         Sziasztok!
Hát...hol is kezdjem el..Csak annyit hogy,woow! Csodálatosan
érzem magam, mert kaptam +2 feliratkozót és jó néhány visszajelzést.
Nagyon nagy öröm volt ez nekem, és sajnálom hogy nem egy tökéletes résszel szolgálok, sajnálom.
Ez egy ilyen rész lett, mert ilyen rész is kell! Sok- sok apró dolgokból lesz egy nagy kibontakozás amit természetesen nem árulok el hogy mi lesz, de azt viszont igen hogy mikor lesznek egészen érdekesek a dolgok: a 4-5. rész fele.. Van még nagyon sok gondolatom amit megszeretnék veletek osztani így ne pártoljatok el, olvassátok a blogot folyamatosan! =))
                                               x x: Eugénia

                                                 Louis Tomlinson 

  Telefonnal a kezemben ültem az ágyon csupán egy alsónadrágban. Előttem volt az egész, ami a parkban történt. Az, hogy tetszett amit tett pedig ő egy fiú és..nem kellett volna gerjednem rá, mégis megtettem. Nem tehetek róla, nem tudom hogy ez mit is jelent mert egy normális srác felpofozta volna Harry-t és rohant volna ahogy csak a lába bírta, de én tűrtem amit csinál..sőt! A merevedésemről ítélve, élvezte. Élveztem amit egy még szinte ismeretlen srác csinált velem!
  A kezemben lévő telefont letettem az éjjeliszekrényemre, mert rájöttem hogy ha felhívom akkor még jobban rám fog szállni és én nem akarom hogy a szüleim gyanakodjanak vagy érdeklődjenek a nemi hovatartozásom iránt, mert pontosan nem tudom hogy most hányadán állunk! Egyetlen egy lánynál nem történt még ez, vagyis nem lett egyiktől sem merevedésem, viszont tőle igen! Visszadőltem az ágyba és magamra húztam a takarómat. Befordultam a falhoz majd elnyomott az álom.

Az egyik napos délután egy kávézóban ültem,  egymagam. Ittam a kávémat, semmivel sem foglalkozva csak a meleg löttyel amit szürcsölgettem. Hangos motor ricsaja zavarta meg nyugalmamat és még jó néhány emberét. Az üvegablak felé kaptam tekintetem ahhol nagy meglepetés ért. Három motoros srác szállt le különböző márkájú mégis egyszínű motorukról. A fekete fejvédőt egyenként levették magukról, de aztán minden odalett. Mondhatni, hogy a sisak le, a pisztoly fel! Igen, mind a háromnál volt egy pisztoly amivel besétáltak a kávézóba. Egy arc nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam hogy ki az pontosan mert fekete kapucni díszelgett a fején. Úgy tűnt, hogy neki is ismerős voltam, mert amint meglátott engem eltette fegyverét és azonnal odajött hozzám.
- Kicsike..- hajolt le hogy fülembe súghassa úgy, hogy csak én halljam. - nincs kedved rabolni?
- Nem!! Egy..egyáltalán ki vagy...vagy te?- kérdeztem akadozva, még a vér is meghűlt bennem mikor két társa a fejemhez fogta fegyvert

   Egy borzasztó rövid mégis rémes álom volt. Reggel az óra csörgése ébresztett fel, most kivételesen örültem neki mert nem akartam tovább abban a rossz álomban lenni. Felültem az ágy szélére és azon gondolkodtam hogy kivel is álmodhattam, de sehogy sem tudtam kitalálni hogy ki volt így felálltam és a törölközőmmel a kezemben elindultam a fürdőszobába fürödni. Letettem a kezemből a kék törölközőt a szennyes tartó tetejére és levettem magamról az egyetlen ruhadarabot majd beleálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam meleg majd a hideg vizet és megfelelő hőmérsékletre állítottam, vagyis a langyosra. A víz melegséget adott egész testemnek és valahol megnyugvást is. Jól esett ahogyan a meleg víz végig folyt egész testemen. Hangos kopogást hallottam, hát ez nem igaz! Ebben a házban egyetlen nyugodt perce nincs az embernek?
- Louis Tomlinson!! Siess kérlek! - hallottam anyám hangját, idegesen verte az ajtót így sietősre vettem a dolgot és két perc alatt letisztálkodtam majd elzártam a csapot. Magamra csavartam a törölközőt és kinyitottam az ajtót.- Végre!!
  Még anya bement a fürdőszobába, addig én a szobám felé vettem az irányt. A szekrényemhez léptem és kutakodni kezdtem cuccaim között. Gondolkodtam, hogy mit is kellene felvennem, de nem tudtam eldönteni mert nem tudtam milyen idő van odakint. Az ablak felé fordítottam fejem és legnagyobb meglepetésemre sütött a nap. A tegnapi elég borús időhöz képest ez gyönyörű! Egy piros farmert és egy zöld pólót választottam. Gyorsan magamra kaptam, és leindultam a konyhába. Nem néztem meg hogy mégis hogy nézek ki, mert anélkül is tudtam hogy borzasztó a külsőm és undorító. A lépcsőn lemenve azon gondolkodtam, hogy ennek a Harry-nek mi tetszik bennem? Kerestem rá a választ, de nem találtam mert én magamban csak a hibát találom meg.
- Jó reggelt! - szóltam az asztalnál ülő apának aztán a hűtő felé siettem. Nem volt valami nagy választék, csupán tej és néhány tojás volt benne. Így, nekem csak a tej maradt, mert a tojásért nem vagyok annyira odáig.- Nem akartok bevásárolni, már?- kérdeztem kicsit frusztráló hangon. Apa arcát nem láttam mert háttal voltam neki. Levettem a felső polcról a müzlit majd leültem apával szembe.
- Nem, Louiskám! - szemei egyenest tekintetemért harcoltak, de én nem emeltem felé fejem csak a tányérom felett figyeltem, úgy hogy szinte észrevehetetlen volt.- Majd te bevásárolsz az első havi fizetésedből! - ezzel felállt és elment.
  Szomorúan kavargattam a tejet melyben már benne volt a csokis müzli. Nem tudom hogy mit akarnak még tőlem a szüleim, egész életemben rájuk hallgattam és nem jutottam sehova. Más barátom már rég meggazdagodott a drogból meg még ehhez hasonlókból, de én anyáékra hallgattam és nem követtem barátaimat mert féltem hogy lecsuknak ha árulom a drogot, meg hát ha én nem fogyasztom a drogot akkor minek áruljam? Az a lényeg, hogy ha árulom akkor már úgy élnék mint a kis királyok! Kitűnő tanuló voltam mert anyáék ezt szerették volna..Technikus szakmát tanultam, mert természetesen ezt is ők akarták, viszont van egy valami amit nem fogok nekik soha se megbocsátani...a foci, amit nem hagytak hogy folytassam. Lehet hogy beképzelten fog hangzani, de elég tehetséges gyerek vagyok..vagy is az voltam, mert már tizenegyéves korom óta nem focizok..apáék szerint az összes focista lusta és nem életre való. Minden jót elvettek az életemből és nem veszik észre hogy kín már hogy mindent megmondanak nekem! Az istenit, már huszonegy éves vagyok, nem kilenc, az egy dolog hogy még az ők házukban élek!
  Telefonom csörgése zavarta meg gondolkodásom. Lassan kiemeltem zsebemből majd megnéztem hogy ki keres..magán szám volt, hezitáltam hogy felvegyem e, de végül úgy döntöttem fel veszem mert lehet hogy Brad csak fülkéből hív.
- Haló!- szóltam bele, miközben tányéromat a mosogatóba tettem.
- Szia, kicsike! - a megszólításnál már tudtam hogy ki hív, csak azt nem hogy honnan tudja a telefon számomat. Végig futott agyamon az álmom. Eddig nem tudtam hogy ki volt az a srác aki a fülembe súgtogott, de most rájöttem! Csak egy valaki szólít kicsikének...de az, csak egy rossz  álom volt! - Ma ha bemész dolgozni, akkor ott várlak.
- De..figyelj már! Nem ismerlek és fogd fel hogy nem vagyok meleg! Nem kell nekem a te társaságod mert...mert nem vágyom rá! Hagyj békén! Szia! - erre letettem a telefont. Nem tudom hogy volt ennyi bátorságom, lehet hogy csak azért tudtam kiosztani mert telefonon keresztül beszéltünk. De mindenesetre remélem hogy megértette amit mondtam és nem fog a gyorsétteremben várni rám, mert én nem tudom mit csinálok!