7.Rész

             Sziasztok! Hétfőre ígértem a részt de hamarabb meghoztam
/remélem nem baj/ Sok minden nem igazán történik ebben a részben, ez is Louis
szemszögéből van, de a következő már Harryé-ből lesz! Jó olvasást!                                               

                                                                 Louis Tomlinson

Végig aludtam az egész éjszakát, nem emlékszem hogy Harry elengedett volna tehát egész végig ölelkezve aludtunk és a reggeli pozícióból ítélve, összekulcsolt ujjakkal aludtunk. Álmosan nyitottam ki szemeimet, nem dörzsöltem meg őket mert Harry nagyon szorosan ölelt magához. Csak figyeltem szuszogását és élveztem ahogyan a meleg levegőt nyakamra fújja. Ha belegondolok, miden olyan gyorsan történik, hamar ismerem meg aztán meg már nála is alszok. Elég érdekes az, hogy nem félek egy cseppet sem tőle pedig adott már rá okot, elég ha csak a tegnapi dolgokat idézem fel. Még mindig nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mégis mi tetszhet neki bennem, tegnap is amikor meglátta hogy az a magas még mindig ismeretlen személy megfogta a derekam szinte pörgött a dühtől.
Mocorgást éreztem magam mellett így féloldalasan Harry felé néztem, ki amikor meglátott halvány mosoly kúszott arcára nem tudom már hányszor mondtam, de imádom mosolyát!

- Te már fent is vagy?- hangja a szokásosnál is mélyebb volt, érződött rajta hogy álmos még. Háttal feküdtem neki, nem fordultam felé mert ölelésünkből nem szerettem volna kibontakozni és kezét sem nagyon akartam elengedni. Éreztem ágyékát hátsó felemen, fura érzés kap el ha belegondolok hogy egész este így érintkeztünk. Közelebb bújtatta hozzám fejét és nyakamra puszilt. Bizsergés járta át egész testem tettére, érdekes módon az első párkapcsolatomnál nem éreztem semmi ilyet. Puszilásból átment szívásba, erősen ráharapott arra a részre ahol tegnap kétszer is megszívta. Egy kisebb sóhaj jött ki a számon, kellemes mégis kissé fájdalmas dolog ez..- Nem fordulsz meg?- kérdezte aranyos hangon, mire megesett rajta a szívem és azonnal felé fordultam. Karjai így leszabadultak rólam, de amint megfordultam átöleltem őt. Smaragdzöld szemeit figyeltem szavakba nem önthető volt ahogy kinézett. Halvány mosolyra húzta száját tettemre, szemei egyre jobban csillogtak haja egy része pedig arcába lógott..gyönyörű volt! Két centi választott el ajkától, de én még ezt a távolságot sem adtam meg. Halvány rózsaszín ajkai olyan hívogatóak voltak. Ajkamat az övéhez nyomtam, lágyan rácsókoltam mire Harry ravaszul átdugta nyelvét számba. Ugyanezt én is megtettem és vadtáncot kezdtünk járni egymás szájába. Nyelvemmel végig nyaltam alsó ajkát, ami már szinte szokásommá vállt. Karját hátamra illesztette és finoman simogatni kezdte. Egyik lábamat rátettem és felhúztam derekáig. Egy pillanatra elvált ajkaimtól és derekamnál fogva magára húzott. Csípőjén ültem, vettem egy kis bátorságot és nyakához hajoltam és kínozni kezdtem őt ahogyan ő kínzott engem. Lágy puszikkal hitettem be nyaka egy részét majd fogaimat belemeresztve, megszívtam. Vigyorogva nyögött egy kisebbet majd két kezét derekamra tette.- Csináljak reggelit?- gyengéden simogatta csípőmet, ami nagyon jól esett, de amit mondott az már kevésbé. Teljesen úgy jött le, hogy azért mondja mert nem akarja hogy vele legyek. Értetlenül megráztam a fejem, majd leszálltam róla. Úgy is ezt akarta!-Ezt most miért tetted?- nézett felém szomorú arccal, én csak vállat rántottam neki és kiszálltam mellőle az ágyból. Éreztem ahogyan tekintete rajtam van, vagy inkább a fenekemen. Morcosan hátra néztem rá, arra a vigyorgó arcára.- Mi a bajod?- rántott vissza karomtól fogva magára, így újra csípőjén ültem.- Nem kellett volna leszállnod rólam. Nekem így tök kényelmes.- Karjával körbe fogta csípőm hogy el ne tudjak menni majd a bal kezét lejjebb csúsztatta szokásos helyére.
- Harry! Nem, el onnan a kezekkel!!- nevettem és néztem mosolygó arcát. Durván fenekembe csípett de kezét nem vette el onnan.- Inkább mesélj magadról, mert még a teljes nevedet sem tudom csak annyit hogy valami Harry.- bátor voltam, de nem kellett volna mert szája már nem mosolygott szeme már nem engem nézett arca pedig vöröslött a dühtől. Nem értem nála ezeket a hangulat változásokat, szerintem nem kérdeztem semmi rosszat csak a teljes nevét, ő is tudja az enyémet és ez a legeslegkevesebb amit egy párkapcsolatban tudni kell egymásról. Ez olyan, hogy ismered de ha kérdik mesél róla nem tudsz, mert az a bizonyos ismerősöd soha sem mesélt magáról!
- Nem..nem akarom hogy tud.- hallottam szokásos mély hangját, de tekintete még mindig nem rajtam volt. Vagy inkább csak mellkasomat figyelte és nem az arcom.- Teljesen megundorodnál tőlem. Nem lennél ilyen nyugodt az ölembe.- rázta fejét idegesen az utolsó mondata végére rám nézett, csak smaragdzöld szemeit néztem még mindig csillogtak ami jó jel, de arca komor volt és ez elszomorított. Egyszerűen nem értem mi a baja vezeték nevével, nem a legnagyobb titkát kérdeztem tőle hanem egy alapvető kérdést.- Sok minden fűződik már a Sty...- épp kimondta volna, de a telefon már megint megszólalt. Ezért utálom amikor rossz pillanatban hívnak. Mindketten az éjjeli szekrényre néztünk, mert onnan jött a hang. Harry kifújta a levegőt majd kicsit arrébb nyúlva kezébe vette a telefont így már nem fogta hátsó felem mert egyik kezében a telefont fogra a másikkal pedig derekam cirógatta kedvesen. - Igen, mond!- szólt bele a készülékbe majd a vonal mögött beszélő ember hangját hallhattam de azt már nem értettem mit beszél.- Oké..hát köszi, igazán rendesek vagytok!- förmedt fel Harry idegesen mire a másik fél is kiabálásba kezdett.- Ne ordíts! Figyelj Dave, tegnap is itt vártál a házamban, azt se tudtam mit kellene csinálnom.Folyton fenyegetőzöl..- nyugodtabb hangon magyarázott Harry a fiúnak aki ezek szerint Dave és ő volt bent Harrynél tegnap..Újra hangos ricsajt hallottam a vonal mögül, persze hogy most sem étettem miről van szó! - Jó! Ott leszek, megbeszéljük!- erre a mondatára ki is nyomta Harry a telefont. Szabad kezével mérgesen hajába túrt és fújtatni kezdett.- Istenkém..- nem értettem az éget a világon semmit, ez arcomon is látszhatott mert mikor Harry rám nézett magára erőltetett egy nagyon halvány mosolyt, de tudtam hogy nem igazi mert a gödröcskék nem jelentek meg szája mellett. Göndör fürtjei közül kivezette tenyerét és arcomra simította. Kezemet meztelen mellkasára vezettem aztán húztam rajta egy csíkot. Nagyon érdekelt hogy mi volt megint ez a telefon beszélgetés de nem mertem megkérdezni mert még jobba feldühítettem volna. - Én éhes vagyok.
  Észrevettem hogy témát váltott mert a vezeték nevénél tartottunk mielőtt nem kapott telefonhívást és szerintem azért is mondott valamit hogy nehogy megkérdezzem mi történt.
- Kicsit én is.- egyetértésemre elmosolyodott, ez igazi mosoly volt az én számra is kósza mosoly kúszott. Lejjebb csúsztam, mire felnyögött és szemeit lehunyta. Kérdően néztem arcát nem esett le hogy mi baja van, majd mikor megláttam hogy hol ülök elvigyorodtam és szándékosan előrébb dőltem és hasát kezdtem simogatni mert így mozogtam rajta. Aranyos arcot vágott, kár hogy szemeit nem láthattam. Végig arcát figyeltem hogy mit reagál tetteimre, de csak lecsukott szemmel élvezte amit csinálok. Nagyon merésznek tartottam magam, mert én nem nagyon szoktam ilyet csinálni mégis örömmel töltött el hogy jól esik neki. Kezeivel csípőmet szorította és le-fel húzta tenyerét. Még lassan mozogtam rajta, csupasz testére lágy puszikat hintettem végig csókolva egész mellkasát és kockáit.
- Istenem Louis...-ennél a mondatánál jöttem rá, hogy abba kell hagynom mert nadrágjában egyre kevesebb hely lett csakúgy mint az enyémbe. Abba hagytam összes tevékenységem, mire könyörgően nézett rám zöld szemeivel. Nemlegesen megráztam a fejem, láttam rajta hogy nem tetszik neki a dolog.- Louis, csináld!
- Nem Harry! Jobb lenne ha már haza vinnél..